A hagyománytisztelő népeknél a halál az élet része, nem akarják megtagadni és nem menekülnek előle, mint a nyugati társadalmakban.
Ezekben a társadalmakban a halál közeledtével a sámánt hívják, hogy segítsen a haldoklónak meghalni, hogy a családdal legyen a halál idején és továbbsegítse a lelket a halál után.
Ha a sámán egy haldoklón akar segíteni, akkor neki is alaposan ismernie és értenie kell a halál folyamatát. Egyes társadalmakban a sámán utazását „kis halálnak” nevezik. Mivel a sámán utazásai alatt sok időt tölt a szellemvilágban, könnyebb átsegítenie a haldoklót a túlvilágra. Tehát a sámánnak lélekvezető szerepe van, ő a lélek segítője, kalauza.
A sámán feladata, hogy segítsen az embereknek szembenézni a halállal.
Azonban csak akkor tudunk segíteni egy haldoklón, ha önmagunkban is tisztázzuk a halálhoz fűződő viszonyunkat, félelmeinket. A mi kultúránkban ez nagyon fontos feladat, hiszen mindent megteszünk azért, hogy elkerüljük a halált, ami valahol ostobaságnak hangzik, hiszen az egész „meneküljünk a halál elől” tevékenység csak illúzió. A halál elkerülhetetlen. A sámán egyik feladata az, hogy erre emlékeztessen minket! Természetesen nem az a cél, hogy rettegve éljük végig az életünket, hiszen bármelyik pillanatban meghalhatunk. A cél az, hogy a halál létezését el tudjuk fogadni, és ha elfogadtuk, sokkal intenzívebben fogjuk megélni az életet, értékelni fogjuk minden pillanatát.
A cél, hogy éljük az életünket, ne csak túléljük!
Amit a sámánnak is el kell fogadnia:
Azok, akik elkezdenek mélyebben foglalkozni a sámánmunkával (gyógyítással), legtöbbször abban a hitben teszik, hogy a sámánizmus majd megadja azokat az eszközöket, hogy mindent helyre tudjanak hozni. Nem is önmaguk, hanem inkább mások számára, hiszen a segítségnyújtás vezérli őket. Ez a hozzáállás kezdetben teljesen normális és elfogadható. Ezen azonban túl kell lépnünk, mert ha nem tesszük, akkor a segítségnyújtás szándékából kudarc lesz és bűntudat. Nem tudunk mindent rendbe hozni, a sámán sem tudja ezt megtenni! Vannak az életben olyan dolgok, események, melyeket látunk, tapasztalunk, de nem tudjuk helyre hozni, és ezt el kell fogadnunk. Képtelenség mindent irányítani és kézben tartani. Az egyik ilyen esemény az, hogy mind meghalunk, nem tudjuk elkerülni, akkor tudunk békét teremteni a lelkünkben, ha elfogadjuk saját halálunkat.
A legtöbben az olyan haláltól félnek, mely fájdalommal és szenvedéssel jár. A fájdalom, az fájdalom, még ha nem is akarunk tudomást venni róla, ott van. A szenvedés, a hozzá kapcsolódó esemény. Ha az esemény bekövetkezését képesek vagyunk elfogadni, akkor a szenvedést is el tudjuk engedni. A haldoklónak a halál a fájdalmak elengedése. A sámán nem tudja átvenni a fájdalmat, a félelmet vagy a szenvedést, de a haldokló meg tudja osztani vele ezeket az érzéseket.
Az, hogy egy élő ember megérti, hogy a halál torkában lévő ember min megy keresztül, hatalmas segítség ás támogatás a haldoklónak, és ami a legfontosabb, hogy biztonságot ad!
A lélek kalauzolása nagyon megható mind a halott, mind a családtagok számára, és annak is, aki a munkát végzi. Ha a sámán követi az útmutatásokat, a „Halottak Birodalmába” menni se nem izgalmas, se nem veszélyes. Tapasztalhatunk olyan élményeket, hozhatunk olyan információkat, melyek sokat jelentenek a családtagok számára. Ez a munka a sámánra is nagy hatással van, mégsem ez a munka neheze. Az igazi munka az élettel kapcsolatos. Az igazi munka önmagunkkal kezdődik, onnan terjed ki a haldoklóra, aki éppen farkasszemet néz a halállal.
Ez a munka neheze:
Együtt lenni a haldoklóval, aki nem akar meghalni.
Ez folytatódik a családtagokkal, akik esetleg úgy érzik, nekik sincs már miért élniük.
A sámán tudja, a szellemek, vagy segítők (mindegy, hogyan nevezzük őket) gondját viselik a hozzájuk érkező léleknek, az itt maradóknak a nehezebb.
Izgalmas és veszélyes ez a sámánmunka?
Nem!
Felkavaró?
A legnagyobb mértékben! Mégis sokan ismerik fel, hogy a halállal kapcsolatos munka döbbenetesen gazdagít. Megváltoztat és közelebb hoz az élethez!
Felhasznált irodalom: Jonathan Horwitz: Minden élet összefügg
(Holics-Mester Marianna)
Ezekben a társadalmakban a halál közeledtével a sámánt hívják, hogy segítsen a haldoklónak meghalni, hogy a családdal legyen a halál idején és továbbsegítse a lelket a halál után.
Ha a sámán egy haldoklón akar segíteni, akkor neki is alaposan ismernie és értenie kell a halál folyamatát. Egyes társadalmakban a sámán utazását „kis halálnak” nevezik. Mivel a sámán utazásai alatt sok időt tölt a szellemvilágban, könnyebb átsegítenie a haldoklót a túlvilágra. Tehát a sámánnak lélekvezető szerepe van, ő a lélek segítője, kalauza.
A sámán feladata, hogy segítsen az embereknek szembenézni a halállal.
Azonban csak akkor tudunk segíteni egy haldoklón, ha önmagunkban is tisztázzuk a halálhoz fűződő viszonyunkat, félelmeinket. A mi kultúránkban ez nagyon fontos feladat, hiszen mindent megteszünk azért, hogy elkerüljük a halált, ami valahol ostobaságnak hangzik, hiszen az egész „meneküljünk a halál elől” tevékenység csak illúzió. A halál elkerülhetetlen. A sámán egyik feladata az, hogy erre emlékeztessen minket! Természetesen nem az a cél, hogy rettegve éljük végig az életünket, hiszen bármelyik pillanatban meghalhatunk. A cél az, hogy a halál létezését el tudjuk fogadni, és ha elfogadtuk, sokkal intenzívebben fogjuk megélni az életet, értékelni fogjuk minden pillanatát.
A cél, hogy éljük az életünket, ne csak túléljük!
Amit a sámánnak is el kell fogadnia:
Azok, akik elkezdenek mélyebben foglalkozni a sámánmunkával (gyógyítással), legtöbbször abban a hitben teszik, hogy a sámánizmus majd megadja azokat az eszközöket, hogy mindent helyre tudjanak hozni. Nem is önmaguk, hanem inkább mások számára, hiszen a segítségnyújtás vezérli őket. Ez a hozzáállás kezdetben teljesen normális és elfogadható. Ezen azonban túl kell lépnünk, mert ha nem tesszük, akkor a segítségnyújtás szándékából kudarc lesz és bűntudat. Nem tudunk mindent rendbe hozni, a sámán sem tudja ezt megtenni! Vannak az életben olyan dolgok, események, melyeket látunk, tapasztalunk, de nem tudjuk helyre hozni, és ezt el kell fogadnunk. Képtelenség mindent irányítani és kézben tartani. Az egyik ilyen esemény az, hogy mind meghalunk, nem tudjuk elkerülni, akkor tudunk békét teremteni a lelkünkben, ha elfogadjuk saját halálunkat.
A legtöbben az olyan haláltól félnek, mely fájdalommal és szenvedéssel jár. A fájdalom, az fájdalom, még ha nem is akarunk tudomást venni róla, ott van. A szenvedés, a hozzá kapcsolódó esemény. Ha az esemény bekövetkezését képesek vagyunk elfogadni, akkor a szenvedést is el tudjuk engedni. A haldoklónak a halál a fájdalmak elengedése. A sámán nem tudja átvenni a fájdalmat, a félelmet vagy a szenvedést, de a haldokló meg tudja osztani vele ezeket az érzéseket.
Az, hogy egy élő ember megérti, hogy a halál torkában lévő ember min megy keresztül, hatalmas segítség ás támogatás a haldoklónak, és ami a legfontosabb, hogy biztonságot ad!
A lélek kalauzolása nagyon megható mind a halott, mind a családtagok számára, és annak is, aki a munkát végzi. Ha a sámán követi az útmutatásokat, a „Halottak Birodalmába” menni se nem izgalmas, se nem veszélyes. Tapasztalhatunk olyan élményeket, hozhatunk olyan információkat, melyek sokat jelentenek a családtagok számára. Ez a munka a sámánra is nagy hatással van, mégsem ez a munka neheze. Az igazi munka az élettel kapcsolatos. Az igazi munka önmagunkkal kezdődik, onnan terjed ki a haldoklóra, aki éppen farkasszemet néz a halállal.
Ez a munka neheze:
Együtt lenni a haldoklóval, aki nem akar meghalni.
Ez folytatódik a családtagokkal, akik esetleg úgy érzik, nekik sincs már miért élniük.
A sámán tudja, a szellemek, vagy segítők (mindegy, hogyan nevezzük őket) gondját viselik a hozzájuk érkező léleknek, az itt maradóknak a nehezebb.
Izgalmas és veszélyes ez a sámánmunka?
Nem!
Felkavaró?
A legnagyobb mértékben! Mégis sokan ismerik fel, hogy a halállal kapcsolatos munka döbbenetesen gazdagít. Megváltoztat és közelebb hoz az élethez!
Felhasznált irodalom: Jonathan Horwitz: Minden élet összefügg
(Holics-Mester Marianna)
