2018. április 8., vasárnap

Polcz Alaine: Asszony a fronton



Nem voltam ismerős Polcz Alaine környékén. Persze tudtam ki ő, hallottam róla, munkásságáról, láttam a könyveit, de nem érdekelt különösebben. Mikor meghalt újból sokat írtak róla és életéről, akkor figyeltem fel a sokak által emlegetett Asszony a frontonra. Aztán nagyon sokáig csak kerülgettem, mert úgy éreztem, venni kell hozzá a bátorságot, hogy mindazok után, amiket megtudtam róla, el is olvassam. Most mégis megtettem és azt kell mondani, hogy megérte. 


Nem egy sétagalopp a könyv. Polcz Alaine első házasságának kezdetéről ír, ami egybe esett a második világháború utolsó évével. Egyértelműen terápiás jellegű a mű, olyan, mintha szüksége lenne rá, hogy ezt így végre leírhassa, hogy mindaz, amit egészen eddig (fél évszázadig!) magában tartott, végre nyilvánosságra kerüljön és mindenkiben tudatosodjon, hogy azok a dolgok a nőkkel a második világháborúban valóban megtörténtek, nem csak mese, urban legend amit az előző érában el kellett hallgatni, hiszen minket felszabadítottak az oroszok. Adott hát egy fiatal lány, aki férjét követve elhagyja Erdélyt és Magyarországon igyekszik meghúzni magát, amíg véget ér a háború. Csakhogy sikerül pont a frontvonalon menedéket találniuk, ahol aztán naponta változik, éppen kié a terület, németeké, oroszoké vagy a partizánoké… Így aztán személyesen tapasztalja meg, hogy viselkednek a felszabadító hadsereg katonái a nőkkel.

Polcz Alaine 
fotó:stylemagazin.hu

Nagyon erőteljes próza, mert annyira tárgyilagos, láthatólag nem irodalmiasságra törekszik, sőt az elején kicsit fura is a rengeteg tényközlő kijelentő mondat, ami később képes arra, hogy valami ésszerű keretet adjon annak amiről szól, annak az embert próbáló tébolyult pár hónapnak. Polcz Alaine tehetségét mutatja, hogy mégis hihetetlenül stílusos tud lenni. S ami a legfőbb erénye, hogy ember tudott maradni, pedig nagyon könnyű lett volna inkább feladni azt és úgy tenni mint olyan sokan: fejet elfordítani, homokba dugni, elállatiasodni.

S érdekes, hogy a kötet, amit olvastam (Pont kiadó Conflux sorozata) tartalmaz két utószót, az egyiket az orosz fordító írta, a másik pedig egy román kiadáshoz készült elemzés. Mindketten mást emelnek ki a könyvből. Egyikük az oroszság kérdését, azt, hogy ő most egy ilyen mű fordítása után hogy tud ezzel leszámolni, másikukat pedig az zavarta, hogy ábrázolja a 40-es évek magyar-román kapcsolatát az író.

Felkavaró egy könyv volt számomra is, azt kell mondanom, pedig én nem a 90-es években olvastam, amikor még nagyobb lehetett a hatása.
(forrás: Nagy Jenő - boldogsag.net)

Polcz Alaine: ASSZONY A FRONTON

 Dr. Polcz Alaine (Kolozsvár, 1922. október 7. – Budapest, 2007. szeptember 20.) magyar pszichológus, írónő, a tanatológia (a halál és gyász kutatása) magyarországi úttörője, a Magyar Hospice Mozgalom, majd alapítvány életre hívója, Mészöly Miklós Kossuth-díjas magyar író felesége. 

Mészöly Miklós és Polcz Alaine
fotó:jelenkor.net

Élete

19 évesen, a második világháborúban megsérült, a klinikai halál állapotába került. Előtte borzalmas szenvedéseken ment keresztül szovjet katonák folyamatos, csoportos erőszaktétele, kínzása és a nélkülözés miatt. Első férjét meg is gyilkolták. Ez az élmény egész életén nyomot hagyott. 1949-ben végzett az ELTE Bölcsészettudományi Karán, pszichológia szakon. Ugyanebben az évben ment férjhez Mészöly Miklós íróhoz, akivel házassága 2001-ig, Mészöly haláláig tartott. Pályája kezdetén elmebetegekkel folytatott művészeti terápiát, később játékdiagnosztikával foglalkozott. 1970-től a Tűzoltó utcai II. számú Gyermekklinikán dolgozott, ahol a nagyon súlyos beteg és haldokló gyermekek és hozzátartozóik pszichológusa volt. 1976-ban Magyarországon elsőként hozott létre klinikai osztályon játszószobát, illetve külön szobát a szülők számára. 1991-ben hozta létre a Magyar Hospice Alapítványt.


Dr. Polcz Alaine pszichológus, tanatológus (1922 - 2007):
http://dszilvia.blogspot.hu/2016/01/dr-polcz-alaine-pszichologus.html


Polcz Alaine emlékére - videó
forrás:Lelki Titkaink