Régi kedves barátomtól kaptam:
Szilvinek, szeretettel
Éppen midőn harminc múltam, fényösvényre léptem én:
Elindultam felkutatni létezésem értelmét –
A megannyi könyvbe írt szó, s szellem-súgta bölcselem
Fellebbenti-e a fátylat, mely titkon rejti életem?
Nemsoká a széles ösvény több keskenyre ágazott –
Körülnéztem: Merre tovább? Útmutatást hol kapok?
Tanácstalan álltam ottan, s szemléltem a sok utat,
S egyszeriben felderengett mind mellett egy árny-alak:
Az Első - magas, íbisz-arcú -, a Háromszor Szent égi lény
Kezében a Hórusz-kulccsal smaragdtáblát tárt elém –
Hangja csengő ércként harsant, s visszhangot vert szívemen:
„Miképpen itt fenn az égben, éppen úgy van odalenn.”
Alázattal meghajoltam, s már útjára is léptem én,
De megszólalt a Második, ki ott ült lótusz-mezején
Arcán mind-tudó mosollyal, forgatván Tan-kereket:
„Vesd le önzésed ruháját, az örök fényt csak így leled!”
Megtorpantam megbénultan, felfogván a bölcs szavat,
Hogy öntelt szívvel végig járnom élet-utam nem szabad.
Levetettem hát magamról énem makacs köpenyét
S úgy járultam szűz lélekkel orcája színe elé.
A Harmadik, a Fehér Galamb, ki csendben jár a fák hegyén,
(Összes bűnöm ott vöröslött szeggel átvert tenyerén)
Csendesen csak ennyit mondott, s nem is szólott egyebet:
„A legfőbb törvény mindközül csak egyetlen szó: Szeretet!”
És előlépett mind a többi, útját őrző bölcs alak:
Ajkaikról drágagyöngyként hullottak a szent szavak.
S én súlyuk alatt térdre rogyva, sírni kezdtem hirtelen:
Ennyi út közt hogy válasszak? Az igazságot hol lelem?
Ekkor vakító fényesség gyúlt, túl mindenség-tereken,
Eggyé olvasztva ott mindent: utat, őket, életem.
Magasba emelvén lelkem, hol születnek a csillagok,
S megszólalt egy hang szívemben: „Nem kell válassz: MIND vagyok!”
(Podrohovszky Miklós Székesfehérvár, 2016)
Köszönet Ati Répának - videó
