2016. december 6., kedd

Abu-Szírben megcáfolhatatlan bizonyítékai találhatók a fejlett ősi technológiának


Végső bizonyítéknak tekinthetők azok a képek, melyek alátámasztják, hogy ősi építők több ezer évvel ezelőtt birtokában voltak olyan fejlett technológiának, amely lehetővé tette számukra, hogy rendkívüli pontosságú furatokat készítsenek gránitba. A hátrahagyott egyértelmű jelek a hagyományos tudósok körében komoly zavart okoztak.


Vajon egy özönvíz előtti civilizáció nyomait fedezték fel? Mielőtt megpróbálnánk válaszolni erre a kérdésre fontos megjegyezni, hogy hasonló furatokat nem csak Egyiptomban, hanem az amerikai kontinensen, Ázsiában és a világon másutt is találtak.

Évtizedek óta foglalkoztatja a kutatókat szerte a világon az a gondolat, hogy az ókori egyiptomiak vajon rendelkeztek-e valamiféle fejlett technológiával már több ezer évvel ezelőtt. A bizonyítékok puszta mennyiségének ismeretében mára világossá vált, hogy számos ősi civilizáció, köztük az egyiptomiak is fejlett technológiákat alkalmaztak, melyek gyakorlatilag szinte nyomtalanul eltűntek.

video

Azok a kutatók, akik támogatják ezt az elméletet, azokra a hihetetlen ősi helyekre mutatnak rá, ahol ezen technológiák hátramaradt nyomai megtalálhatók, melyek közül kétségtelenül az egyik legmeghökkentőbb Abu-Szír. A név a "Per-Uszir" szavakból ered, ami "Ozirisz házát" jelenti.

Az ősi település az Abu Ghorab templom közelében található, ami egy másik helyszíne több rejtélynek és megmagyarázhatatlan építési technikának. Abu-Szírnél négy piramis látható, amelyek látogathatók és Szahuré, Noferirkaré, Noferefré valamint Neuszerré fáraókhoz tartoztak.

Sokan, akik ellátogatnak Abu-Szírbe, megmagyarázhatatlan dolgoknak lehetnek tanúi, ami az ókori egyiptomiak több ezer évvel ezelőtti építészetét illeti. A hatalmas gránittömbökben olyan pontos furatok találhatók, amelyeket csak a mai modern technológiánkkal vagyunk képesek előállítani. Az egyik legnagyobb rejtély a kutatók számára, hogy vajon hogyan sikerült elérni ilyen szintű precizitást és pontosságot, amikor szerintük a fejlett technológia nem állt még rendelkezésre?


Annak érdekében, hogy gránitba furatot készítsenek, ma hidraulikusan nyomott gyémánt fejű gépeket és szerszámokat használnak. A hagyományos tudósok szerint ezek a gépek egyértelmű, hogy nem álltak rendelkezésre az ókori egyiptomiak számára több ezer évvel ezelőtt, ugyanakkor a hatalmas gránittömbök hasonló gépi megmunkálás bizonyítékait mutatják.

A mai egyiptológusok többsége szerint az ókori egyiptomiak réz fűrészeket, vizet és homokot használtak a gránit vágásához. Szerintük ezek az eszközök és technikák tették lehetővé, hogy a kőtömböket feldarabolják, ahhoz azonban, hogy elérjék azt a fajta pontosságot, mint ami például Abu-Szírben megfigyelhető, a kéziszerszámok, a víz és a homok nem elegendőek.


Egyszerűen nem lehet érvényes az egyiptológusok magyarázata, hogy az ősi emberek kézi gyártású eszközöket használtak annak érdekében, hogy létrehozzák a meghökkentő lyukakat egész Abu-Szírben. Mindez nem lehetett elég, ha figyelembe vesszük a szükséges nyomást és a szabályszerűséget. Hozzáértő kutatók szerint ahhoz, hogy ma lyukat fúrjanak a gránitba, a gyémánt fúrófej 1,24-2 kilogramm/négyzetcentiméteres folyamatos nyomására van szükség. Ez egy 10 centiméter átmérőjű furat esetében 100-170 kilogrammos nyomást jelent.

Nehéz elképzelni, hogyan sikerült elérni ezt a nyomást több ezer évvel ezelőtt kézzel, miközben tartották a szerszámokat. Abu-Szír ősi építőinek technológiai szintje olyan magas lehetett, amit csak a mai gépekkel vagyunk képesek elérni.


Az ókori Egyiptomban nem Abu-Szír volt az egyetlen hely, ahol bizonyítékokat hagytak hátra a fejlett technológia használói több ezer évvel ezelőtt. Ez nem egy egyedi helyszín, ahol fejlett fúrási technológiát alkalmaztak.

Szakkaránál, mintegy 10 kilométerre Gízától délre számos példa található a fejlett kő megmunkálásra, ahol hihetetlenül faragott gránit oszlopok láthatók lekerekített oldalakkal és éles szögekkel. A gízai nagy piramis egy másik példa. A királyi kamrában van egy hatalmas tárgy, melyet a főáramú tudósok hibásan "szarkofágnak" neveznek. Soha nem találtak benne múmiát, és semmi jele nem volt annak, hogy valaha is ilyen célra használták. A nagyméretű doboz asszuáni rózsakvarc gránitból készült, és további példája a rendkívül fejlett eszközök alkalmazásának. Számos kutató egyetért abban, hogy bárki is készítette a nagy dobozt, nagy valószínűséggel gyémánt szerszámokat használt annak érdekében, hogy elérje a kívánt pontosságot.
(forrás:http://ujvilagtudat.blogspot.hu)

2016. december 5., hétfő

Szép a házad – de miért rohad?


Rengeteg energiát fektetünk abba, hogy a külvilág számára tökéletes képet mutassunk az életünkről. Erre szocializálódtunk, ez vált kultúránk egyik meghatározó elemévé. Itt mindenki boldog. Itt mindenki menő. Itt mindenki ügyes és sikeres. Itt mindenki jó munkaerő, boldog családanya vagy szerető férj. Itt senki nem csalja sem az adót, sem a párját. Mindannyian mintapolgárok vagyunk (mert ugye kell a minta, és bizony mi sem lóghatunk ki a sorból, hiszen megtanultuk, hogy azt nem szabad).


Kicsit panaszkodunk persze néha (ahol a „néha” a saját szubjektív megítélésünk szerinti kategória), de akkor is a körülményeket, az aktuális kormányt, az idióta főnököt vagy a bosszantó hivatalnokot szidjuk – miközben mi hősiesen helyt állunk még ilyen megpróbáltatások közepette is.

– Minden rendben? – Persze, megvagyok, köszi! Te is? – Persze, én is, köszi!

Aztán a tipikus beszélgetés forgatókönyvének eljátszása után megyünk vissza a kívülről gyönyörűen kifestett, belülről azonban frusztrációval, félelmekkel és problémákkal kitapétázott házikónkba, hogy az ablakaira újra felrajzoljuk a megkopott mosolygós arcokat – hátha valaki arra tévedne és benézne kívülről.

Persze, minden rendben, Csak akkor lepődünk meg – de akkor nagyon –, amikor egy-egy „tökéletes élet” látszólag egyik pillanatról a másikra összeomlik. De hát hogyan? Hogy kaphatott Mari ilyen hirtelen idegösszeomlást? Hogy kerülhetett Peti kórházba, hiszen tegnap még itt beszélgettünk! Hogy-hogy Anna és Pisti 35 év után elválnak, hiszen ők voltak a tökéletes család élő szimbólumai! Miért ennyire igazságtalan az élet, hogy Béla ilyen fiatalon rákos lett? Pedig tök rendben van az élete, olyan boldog és vidám volt mindig is!

Igen, minden rendben volt. Kívül.

Kinek az életét éled?

Nem olyan egyszerű ám fenntartani ezt a látszatot. Tökéletes smink, amint kilépsz az ajtón. Minden egyes nap. Vasalt ing, szép nyakkendő. Ha tetszik, ha nem. Erőltetett mosoly a „hogy vagy” típusú kérdések megválaszolásakor. Felelős keresése a problémák halmozódásakor. Menekülés a mindennapokból – kinek utazás, kinek szenvedélybetegség, kinek megcsalás, kinek betegség formájában.

Mindez rengeteg energiát emészt fel. Gondolj csak bele, mennyi szellemi, érzelmi és fizikai erőforrást igényel az ideális család, az ideális élet, az ideális mosoly fenntartása minden egyes nap, minden egyes ember számára, akivel csak kapcsolatba kerülünk. Sokan több energiát fektetnek abba, hogy szépítgessék a külvilág számára behazudott életüket, mint abba, hogy rendbe tegyék a valódit. Talán ezért élnek ennyien gyógyszereken. Talán ezért halnak meg ennyien idő előtt. Talán ezért van ennyi hirtelennek tűnő összeomlás. Mert belül mélyen már régóta zajlik az önpusztítás, már régóta rohadnak a ház falai, de kívülről nézve minden legyen szép és az elvárásoknak megfelelő.

Csak azért takarítod csillogóra az egész lakást, mert valaki beugrik látogatóba? Eltitkolod a betegségedet, mert szégyenled azt? Azért maradsz egy kapcsolatban, mert az emberek szerint a szülőknek együtt van a helye? Lemondasz az álmaidról, mert mások hülyeségnek tartanák azt? Nem vállalod fel, hogy homoszexuális vagy, mert félsz, hogy megbélyegeznek? Inkább költesz többet, amikor a barátok és ismerősök látnak, minthogy őszintén elmondd nekik, hogy anyagilag jelenleg a béka segge alatt vagy? Betegséget hazudsz azért, hogy ne kelljen találkoznod olyanokkal, akikkel rohadtul nincsen kedved?

Csak az ehhez hasonló példákból össze lehetne állítani egy vastag kódexet. Vannak olyan emberek, akik egymaguk is meg tudnák tölteni saját életük hazugságaival. Azért elég hülye helyzet ez, ha belegondolsz: ahelyett, hogy őszintén élnénk a saját életünket, hazudunk azoknak, akik elvárásainak meg akarunk felelni, és akik ugyanúgy hazudnak nekünk a saját életünkről, hogy nekünk megfeleljenek. De nem is olyan meglepő ez, mint amilyennek így elsőre hangzik, hiszen a média, a reklámok, de még az oktatási rendszer is arra nevel minket, hogy az ideális standard létezik, és aki boldog, sikeres, vagy egyáltalán mások által elfogadott életet akar élni, az jobban teszi, ha belebújik a sablonba, amit kínálnak neki.

Csak tudod, a sírkövedre már hiába karcolják fel, hogy „Itt nyugszik a Megfelelési Kényszer maga, aki olyan szép életet hazudott a külvilágnak, hogy bele is halt.” Mert az életed értékét az őszinte boldogságban megélt pillanatok száma határozza meg, nem pedig az, hogy mit várnak el tőled mások. Az csak addig számít, amíg rá nem jössz, hogy nem számít. Amíg meg nem érted, hogy az itt töltött időd véges, és hogy amennyi energiát egy látszat élet fenntartására fordítasz, pontosan annyival kevesebb marad önmagadra és a szeretteidre. Arra a szűk körre, akik számára valóban fontos vagy.

Úgysem tudsz mindenkinek megfelelni, de ezt talán már Te is észrevetted. Van, akit az zavar, ha van családod, és van, akit az, ha nincs. Van, akit az zavar, ha mély a dekoltázsod, és van, akit az, ha nem. Van, akit az zavar, ha támogatod a szegényeket, és van, akit az, ha nem. Van, akit az zavar, ha vallásos vagy, és van, akit az, ha nem. Van, aki azt várja, hogy beszélj, és van, aki azt, hogy fogd be. És tudod, melyik embertípusból van a legkevesebb? Abból, amelyik azt akarja, hogy azt csináld, amit Te magad akarsz.

Akkor minek ez a sok erőlködés? De most tényleg, minek? Mi értelme van elhitetni másokkal, hogy egészséges, boldog, sikeres ember vagy, ha a lelked mélyén óriási terheket cipelsz? Mire jó a hazug mosoly, ha belül sírni, vagy épp ordítani van kedved? Minek fenntartani egy tökéletes látszatéletet, ha a valódi nem tesz boldoggá? Mit ér a gyönyörű külső vakolat, ha belül rohadnak a falak?

Ember vagy, veszíthetsz

Nem tartom jó dolognak, hogy másoknak hazudunk, de tudod, mi az, ami még ennél is veszélyesebb? Az, hogy önmagunknak is hazudunk. Elhitetjük magunkkal, hogy ha mások nem találnak kivetnivalót az életünkben, akkor az szép és örömteli lesz. Bemagyarázzuk magunknak, hogy az álarcok hordása természetes, és az ezzel járó fájdalmat kárpótolni tudja a görcsösen kiharcolt hazug elismerés. Elhisszük, hogy akiknek ennyire meg akarunk felelni, azok véleményének bármiféle súlya van. Mert elhisszük, hogy aki a mi életünkkel foglalkozik, annak a sajátja baromira rendben van. Pedig pont azért mutogat másokra, mert a saját életéből menekül tudat alatt – vagy akár tudatosan.

Frusztrációink jelentős része abból adódik, hogy próbáljuk mások felé mindig erősnek, jónak, hibátlannak mutatni magunkat. Ez egyrészt óriási teher, aminek a súlya alatt egy idő után mindenki megroppan, másrészt komoly akadálya is annak, hogy a takargatni próbált nehézségünket meg tudjuk oldani. Mert így csak konzerváljuk azt. Amikor személyes segítséget kér tőlem valaki, sokszor az álarcok lefejtése jelenti a valódi feladatot – az eredeti „probléma” megoldása ezután már könnyed természetességgel jön. Mert amikor végre lehullanak az álarcok, akkor válik érthetővé, hogy miért tettem az előbb idézőjelbe a „probléma” szót. Valójában ugyanis nincsenek problémák, csak megoldandó feladatok.

A külvilág számára fenntartott hamis élet egy olyan csapda, amelyből a kiutat saját gyengeségeid őszinte felvállalásával találod meg. Ember vagy. Hibázhatsz. Elbukhatsz. Lehetsz esendő. Lehetsz tökéletlen. Lehet kócos a hajad. Lehet ragyás az arcod. Lehet szar a párkapcsolatod. Lehetnek családi konfliktusaid, és lehetnek munkahelyi gondjaid is. Lehet most épp szívás az életed. Lehetsz emiatt mások céltáblája, de Te ezt pont le is szarhatod
.
Dönthetsz úgy, hogy a saját életedet éled, nem pedig azt, amit mások véleménye miatt eddig magadra kényszerítettél. Dönthetsz úgy, hogy belülről lakhatóvá teszed a házadat, és nem azt nézed, hogy a kívülről bámészkodó szemek milyennek látják a vakolatot. Dönthetsz úgy, hogy megtisztítod az életedet minden fölösleges elvárástól, és minden fölösleges emberi kapcsolattól.

Ahogy a bölcs mondás szól: „Engedd el mind. Nézd meg, mi marad.” És ki marad. Ki az, aki őszintén szeret, és ki az, akinek csak a neki mutogatott képed tetszik. Ki az, aki elfogad, és ki az, akinek csak elvárásai vannak. Ki az, aki szebbé teszi az életedet, és ki az, akinek csak Te akarod szépnek mutatni azt.

Ha belül szeretettel és elfogadással tapétázod ki a falaidat, akkor már nem fog érdekelni, hogy mit gondolnak mások, ha kívül lepattogzik picit a vakolat, vagy épp lepisilte a macska a faladat. Van ilyen. Mindenkivel előfordul, hogy hibázik, és mindenki kerül időnként önhibáján kívül válságba. Azonban nem mindenki választja azt, hogy a nehézségei takargatása helyett csak arra fókuszál, hogy megoldja azokat.

Nem mindenki meri azt mondani, hogy „Kedves egybegyűltek, kik az életemen jöttetek csámcsogni: jó étvágyat kívánok! Csámcsogjatok csak, és amíg Ti egy picit sem juttok előbbre a saját életetekkel, addig én felépítem az enyémet olyanná, amilyenre vágyom. Amíg Ti frusztráltan lesitek, hogy mikor következtek soron a kibeszélésre, addig én megkeresem önmagamban a boldogságomat. Amíg Ti a külső falaitokat festegetitek, addig én olyan otthont teremtek magamnak – a lelkemben és fizikailag is –, ahol béke van, és ahol az elvárásoknak nem nyitok ajtót soha.”

Ehhez először egy jó nagy adag bátorságra van szükség. Vagy egy jó nagy adag fájdalomra, ami eljuttat arra a pontra, hogy már kicsit sem számít mások véleménye. Nekem egy stroke segített eljutni idáig. Neked nem kell hasonló csapást megvárnod. Észreveheted hamarabb is a jeleket – mert mindig vannak, ha letérsz az utadról –, és változtathatsz még azelőtt, hogy erre végleg rákényszerülnél.

Élhetsz álarcok nélkül is – lazán, önmagadat adva, és csak azokkal foglalkozva, akik így elfogadnak. Mert amíg rajtad vannak az álarcok, addig minden emberi kapcsolatodban jelen lesz a hazugság. Igen, a legszorosabbakban is – beleértve minden más kapcsolatod alapját: az önmagaddal való kapcsolatodat is.

Élhetsz úgy is, hogy önmagadhoz őszinte vagy. Felvállalhatod a bukást, felvállalhatod a nehézségeidet, felvállalhatod a küzdelmeidet. Nem zászlón lobogtatva azokat, mert az a másik véglet, hanem egyszerűen csak megélve azt, hogy most éppen mélyen vagy, és nem görcsölve azon, hogy ezt látja-e valaki. Élheted őszintén a saját életedet, és dolgozhatsz rajta, hogy az minden egyes nap szebbé váljon – ne csak annak látszódjon.
Élhetsz olyan házban is, ami belülről nem rohad. Mert neked kell élned benne, a többiek csak nézik a házadat.
(Kocsis Gábor)

video

2016. december 4., vasárnap

Dr. Stylianos Atteshlis - Daskalos, Ciprusi Mágus (1912–1995)


Daszkalosz, aki Ciprusi Mágusként, Mesterként, vagy egyszerűen Daszkaloszként (jelentése tanító) is jól ismert, egyike a legnagyobb keresztény misztikusoknak. Neve azonban nem annyira ismert…

Daszkalosz

Ahogy Kyriacos Markides is leírta három részes életrajzában. Daszkalosz tevékenysége legendás, és amennyire én tudom egyedülálló a jelenkor keresztény tanítói között. Metafizikai praxisa közelebb állónak tűnik a Hinduizmoshoz, a Tibeti Buddhizmushoz és sámánizmushoz, mint a nyugati misztikus tradíciókhoz. 

Kyriacos Markides 

Például, Daszkalosz rendszeresen gyakorolja az „exosomatozist”, melynek során tudatosan kilép a fizikai testéből, és láthatatlan segítők társaságában messzi helyekre és különböző dimenziókba utazva szolgál másokat. Tudatában van az elmúlt életeinek (egyikben meglátogatta azt a szobát is, amelyikben Jézus aludt, amikor az esszén közösséget meglátogatta), és képes saját akaratából újra meglátogatni ezeket az inkarnációit.

Daszkalosz számos alkalommal nyilvánosan is gyógyított, mint ahogyan arról egy olasz újságíró is beszámol Markides könyvében: 

Számos tanú jelenlétében Stylianos Atteshlis meggyógyított egy három éves kis fiút, aki paralízisben szenvedett. 

Kíváncsian bámultam az angol hölgyet, aki egy gyermeket tartott a karjában. Csak akkor vettem észre, hogy a kisfiú bal lábát egy nehéz műanyag merevítő burkolja, amikor az asszony a kisfiút Daszkalosz karjába helyezte. Lesoványodott, és világosan látszott, hogy a bal lába rövidebb, mint a másik…. Stylianos Atteshlis egy széken ült a gyermekkel a karjában, és nagyon lágy hangon, kedvesen beszélni kezdett a gyermekhez. Mialatt ezt tette lágyan elkezdte simogatni a gyermek beteg lábát. Időnként meghúzogatta, mintha nyújtani akarná…… Aztán úgy húsz perc elteltével, pontosan nem emlékszem, mert a szemem hol a gyermekre, hol pedig Stylianos Attheshlisre szegeződött, a gyermek egy fájdalmas grimaszt vágott. Ekkor felemelte a gyermeket, egy kicsit paskolt a popsijára, és azt mondta: „Szaladj fiam!”, és a gyerek elkezdett a szobában fel alá szaladgálni. Csoda volt? Szemfényvesztés? Mindenki levonhatja a saját tanulságát. Én csak leírtam, amit láttam.

Ezen híres képességei ellenére Daszkalosz visszautasítja a csodatévő címét. „Ezek jelenségek, és semmi több” állítja. „Ha tudnánk, hogyan működik a természet, nem hívnánk ezeket a jelenségeket csodáknak.” Mint a legtöbb valódi misztikusnak, Stylianos Atteshlisnek is látszólag jelentéktelen élete volt. 1910-ben Ciprus görög részén született Strovolos városához közel, és állami hivatalnokként töltötte éveit, mint keresztény családos ember. A világi látszat mögött azonban, Daszkalosz teljesen más volt. Tanítványokat („Az igazság keresőit”) gyűjtve maga köré a Stoában (egyfajta osztályteremen) neki látott, hogy a csoport tagjait ezoterikus keresztény bölcsességre, kontemplációra, exosomatozisra (testelhagyásra) és a gyógyító erejük fejlesztésére tanítsa.


Bár egy ilyen nagy formátumú tanítót a legtöbb kultúrában mahatmaként, sámánként vagy guruként tisztelnének, az ortodox klérus Cipruson Daszkaloszt elutasította. A klérus erőfeszítéseket tett arra, hogy kiközösítse, mint a „sátán követőjét”, ahogy Markides a könyvében írja. Idővel, ahogy Daszkalosz hírneve növekedett, és világossá vált, hogy tevékenysége senkit sem bánt, az egyház felhagyott ezen téves törekvéseivel. Bár tevékenysége ártalmatlan, a gnosztikus rendszer, amit Daszkalosz tanít, szinte emészthetetlen azok számára, akik nem lettek bevezetve az ő terminológiájába, mint ahogy mi is néhány ezren megtapasztaltuk ezt a két zsúfolásig telt előadásán, amit a New Yorki Városházán tartott. Fellépve a színpadra, ami roskadásig tele volt fényképekkel és levelekkel, amikben gyógyításért fordultak hozzá, Daszkalosz a Miatyánk imájára szólított, aztán egy órán keresztül beszélt az Univerzum eredetéről, a pszicho-noetikus világról, az elme szuper-szubsztanciájáról, a Szent Arkangyalokról, az Abszolút Végtelen Létről (Istenről), és Joshua Emanuel, a Krisztus küldetéséről.

Ahogy ez az ember szürke öltönyében misztikusan sorakoztatta egyik témát a másik után, sokan közülünk – megfelelően jártasan a metafizikában –próbáltuk követni elméjének áradását, de nem sok sikerrel. Mindkét előadásról zavarodottan, és a fejemet törve távoztam azzal a meggyőződéssel, hogy Daszkalosz olyan szinten adott elő, amely szint csak keveseknek elérhető. Riportot készíteni egy ilyen misztikussal nem éppen egyszerű feladat, ahogy ezzel szembesülnöm kellett másnap Manhatten egy belvárosi szállodájában. Bár már előre nyugtalan voltam, további meglepetés ért, amikor ez a különleges ember megrázta a kezem, és minden ceremónia nélkül elmondta, hogy tud olvasni a gondolataimban, és pontosan tudja, hogy mit akarok kérdezni. Ilyen, számára előnyös helyzetben számos kérdésemet figyelmen kívül hagyta, és a saját maga diktálta ritmusban vezette a társalgást.

Common Boundary (Az újság neve): Az érdekelne, amit az előbb mondott, hogy képes mások gondolatait érzékelni. Ez egy folyamatosan megnyilvánuló képesség önnél?

Daszkalosz: Gyermekkorom óta megvan ez a képességem, ez számomra természetes volt. Nem tudtam, hogy mások különböznek tőlem. 

CB: Hogyan vette észre, hogy ön egy tanító? 

D: Álljunk meg egy pillanatra. Tegyük világossá ezt a szót, hogy tanító. A tanító Joshua Emanuel, a Krisztus. Rajta kívül egyetlen embernek sincs joga magát tanítónak hívni. Mindig is visszautasítottam ezeket a titulusokat (Ciprusi Mágus), amiket különböző könyvekben adtak nekem. A mi rendszerünk tagjait „vezető testvéreknek” hívjuk, és nálunk minden testvér egyenlő. Sok hindu szváminak, joginak hív, de ez szükségtelen. És egészen bizonyosan nem mágus az Isten Szerelmére. 

CB: Ha nem Daszkalosz és nem is mágus, akkor hogyan szeretné, ha hívnák? 

D: Sehogy. Már teljesen feloldottam az úgynevezett térben és időben létező személyiséget magamban. Ami egyedül számít, az a tanítás, ami segít az embereknek, hogy kikerüljenek a zavarodottságukból, ami segít nekik újra rendezni az életüket, és enyhíti a szenvedéseiket. Nagyon sok fájdalom és szenvedés van ma a világban amiatt, hogy nem ismerjük az igazságot. Ebben a világban hogy tudjam meg, hogy ki vagyok? Ki mondja meg? Én erről beszéltem egészen kis korom óta. Nagyon nehéz volt, mert még a szüleim sem értettek meg. Az édesapám mondta egyszer: „ Az én fiam beszél ezekről a dolgokról anélkül, hogy tanulta volna, különböző nyelveken beszél, amiket a korábbi inkarnációiból ismer.” Csodálkozott, hogy ki is az ő fia. Ezek a dolgok természetesen történtek meg velem, anélkül, hogy én előre megterveztem volna, hogy Daszkalosz leszek. Talán ez eleve el volt rendelve. 

CB: Említette, hogy Jézus korában kisfiú volt. 

D: Igen az Esszén iskolába vittek 10 éves koromban, hogy aztán rabbinak tanuljak tovább. Joshua akkoriban sok tanítványát tanította, sok követője volt. Esszén novícius lévén nagyon szerencsés voltam, hogy azokat a szobákat tarthattam rendben, ahol Ő havonta négy napot lakott, és hogy a közelében lehettem, csodálhattam és tisztelhettem Őt.

CB: Mennyi idős koráig?

D: 17 éves voltam, amikor keresztre feszítették. Az a 7 év volt az én legjobb inkarnációm, amiben valaha is éltem. Háromszor vagy négyszer voltam hierofant Egyiptomban, és ma is emlékszem, mintha a saját nyelvem lenne, a hieroglifákra és a jelentésükre. Ezeket az információkat átadtam az egyiptológusoknak. Mivel addigra nagyon jelentős inkarnációim voltak, 10 éves fiúcska létemre meglehetősen tudatában voltam annak, hogy valami nagyon magashoz vagyok közel Joshuán keresztül. Abban az időben már rendelkeztem az exomatosis képességével (testelhagyás), és ezt Joshua tudta. Ilyen dolgokat tanított, de számomra a legnagyobb tanítása az alázata volt. [Itt Daszkalosz egy segítője félbeszakított minket, és megkért arra, hogy ne tegyek fel több személyes kérdést] 

CB: Beszéljünk a szenvedésről. Ügy tűnik, hogy egy nagyon sötét korban élünk. A hinduk Káli Yugának hívják. Állandóan lehet hallani arról, hogy a világ vége (apokalipszis) és a népek nagy háborúja (armageddon) közeledik. Ez csak a mi kivetítésünk, hogy egy sötét korban élünk, vagy valóban egy történelmi ciklus végéhez értünk? 

D: (Mellőzve a kérdést.) Ez nem lehet kifogás. Isten mindent megadott nekünk bőségben, friss levegőt mindenkinek a légzéshez, az elme szuper-szubsztanciáját, hogy elérhessük Őt. Krisztus megtanította, hogyan használjuk az elme szuper-szubsztanciáját. Mi az, amit tilos megtenni, és azt, hogy mi a szeretet, amivel kiszabadíthatjuk magunkat a szenvedés jelenlegi állapotából. A személyiségnek ezek a szokásait használjuk arra, hogy felmentsük magunkat. 

CB: Egyet értek, mégis sokan találják könnyebbnek, hogy az Isteni Tervet hibáztassák a világ jelenlegi állapotáért. 

D: Látja [előre hajol, és mélyen a szemembe néz] belelátok a gondolataiba [nevet]. Azért jött, hogy a pszichológiáról beszéljen. De mi a pszichológia? Mi a pszichometria, pszichoterápia, pszichiátria? Az emberek pszichének nevezik a lelket, és eltorzítják annak igazi jelentését. A”lélek” szó alatt a személyiség viselkedését értik. Ez egyáltalán nem pontos. A lélek és a személyiség közötti összefüggés komplex. A személyiség lehet bűnös, de a lélek soha nem bűnös. A lélek maga az Isten. A lelket nem lehet megbántani. Az embernek nem lelke van, hanem az ember maga a lélek. A mi rendszerünkben valami másról beszélünk, amit mi állandó személyiségnek nevezünk. Ez az időben és térben történő inkarnációk közötti állapot, aminek nincs is neve, kivéve az „Én vagyok”. Ez az állandó személyiség lépül be a lélekbe. Ez az „Én vagyok” kilépve a durva fizikai testből emlékszik mindenre. 

CB: Én még nem emlékszem a múlt életeimre.

D: Ez az Isteni Kegyelem része, amit az ember kapott, hogy fejlődhessen anélkül, hogy lelkiismeret-furdalás kínozná az elkövetett bűnei miatt. Az emberek félreértik az Isteni Kegyelmet. 

CB: Azt mondja, hogy a tudatlanság a Kegyelem egy formája?

D: Igen. Természetesen a tudatlanságnak sokféle jelentése van. Mindazonáltal amikor az állandó személyiségünkre hangolódunk akkor emlékezni fogunk. És akkor már nem vagyunk a tudatlanság állapotában. Beszéljünk a gyógyulásról. A pszichoterápia és minden más formája a gyógyításnak az elme szuper-szubsztanciáját használja, ami a létezés alapvető elve. Az elme szuper-szubsztanciája, mint energia átmegy rajtunk és átadódik a másik embernek, hogy gyógyulhasson. De ki az, aki a gyógyító munkát végzi? Néhány úgynevezett pszicho-terapeuta arról beszél, hogy milyen sikeres. Igen, valóban vannak sikereik, de sajnálatosan a saját ego személyiségüket nem gyógyították meg, és továbbra is azt mondják „ Én, Én, Én csináltam”, ami alatt a saját személyiségüket értik. Ők semmit sem tesznek! A Jó Isten az, aki gyógyít, nem Én. Ez a hatalmas igazság. Neked (a páciensnek) a tudatosság világosságát kell megteremtened magadban ahhoz, hogy az életerő, amit én (mint „gyógyító”) továbbítok számodra, segíthessen meggyógyulni. Senki nem tud meggyógyulni, amíg meg nem érdemli. 

CB: Megérdemli? 

D: Igen. Egyetlen pszicho-terapeutának sincs joga magát gyógyítónak nevezni, mert a gyógyító Isten maga. A terapeuta csak közvetítő! Igen, sok esetben lehet tudni, hogy hogyan jussak az éterikus életerő energiához, és hogyan adjam tovább a másiknak. De ezek a gyógyulások nem az én személyiségem akaratán múlnak, hanem Isten akaratán. Voltak esetek, amikor ezt az éterikus életerő energiát átjött rajtam keresztül, és vissza is érkezett. Amikor ilyen történik, akkor három próbálkozás után megállok. Ilyen esetben nem Isten akarata, hogy a gyógyulás megtörténjen. 

CB: Szóval nem tudja előre megmondani, hogy mi fog történni? 

D: Azelőtt, hogy találkozom a személlyel, nem tudom, hogy mi fog történni, de amikor az aurám megérinti az ő auráját, akkor azonnal érzem, hogy meg fog gyógyulni, vagy sem. És akkor továbbítom az éterikus életerő energiát, és az atrófiás láb hosszabb lesz, és mindenféle dolog történik, amit ön csodának nevezne. De ismétlem, ez nem csoda. Ezek jelenségek. Ez a teljes igazság. Semmi sem rajtam múlik; minden Isten kezében van.

CB: Más szóval, minden embernek lehetősége van arra, hogy ilyen jelenségek aktív résztvevője legyen? 

D: Ha nem így lenne, hogyan történhetnének meg ezek a jelenségek? 

CB: Az olyan kivételes képességekkel rendelkező embereknek, mint ön is, ez természetes. De nem mindenki van annak tudatában, hogy rendelkezik ilyen képességekkel. 

D: Az igaz, hogy én már gyermekkorom óta rendelkeztem ezekkel a képességekkel, az édesanyám tudott róla, és mindenki más is. De én mindig is azt gondoltam, hogy ez valami olyan, amit mindenki tud. Valószínűleg az én esetemben ez sok inkarnációmnak az eredménye, hogy egységben tudom megélni az állandó és a jelen személyiségemet. Ki tudja. Amit viszont tudok, az az, hogy ez nem szívesség a Jó Isten részéről. Amit tudunk, azért meg kell dolgoznunk, és el kell érdemelnünk. 

CB: Istenről beszélve, hogyan kezeljék az ateisták a szkepticizmusukat és kételkedésüket Isten létével kapcsolatban? 

D: Én nem hiszem, hogy vannak ateisták; csak emberek vannak, akik becsapják magukat. Gyakran nagyon sok isteni van bennük anélkül, hogy tudnának róla. Egyszer beszéltem egy orosz nagykövettel. Nagyon híres ember volt, és nagy gondolkodó. Egyszer csak váratlanul azt mondta: „Istenem, Istenem”. Azt kérdeztem: „ó, hát hisz Istenben?” Ez a kérdés összezavarta őt, és akkor megkért, hogy magyarázzam el neki Istent létét. Azt mondtam neki, hogy hívhatja szeretetnek, megértésnek, egy érzésnek a lélekben. Beszéltem neki egyfelől a gazdag ember példájáról, aki kereszténynek hívja magát, de lop és pénzsóvár, és más felöl arról a szegény flótásról, aki soha nem beszél Istenről, de ha van egy szelet kenyere, azt megosztja egy éhes gyerekkel. Bár sem a férfi, sem a gyerek nem fog jól lakni, mégis ennek a férfinek a lelke elégedett lesz, és telve lesz Istennel. A nagykövet továbbra sem tűnt úgy, mint aki megértett engem. Azt mondtam, „Ha megkérdezem, hogy mi az elektromosság, lehet, hogy nem tudja a választ. De tudja, hogy mire lehet használni.” Ő azt válaszolta, Még mindig nem értem, bár nagyon szeretném.” Azt mondtam, „Az introspekció (rendszeres magunkba tekintés) gyakorlásán keresztül meg fogja érteni Kegyelmes Uram” 

CB: Ön a rendszerében hangsúlyozza, hogy az agy és az elme nem ugyan az a két dolog. 

D: Az elem nem egyenlő az elektromossággal! Amikor a meditációmban nehezebb témákkal foglalkozom, kilépek a testemből, és közvetlenül az elmémet használom, és nem az agyamat. Az egyik tanítványom az Egyesült Államokban volt, amikor egy verekedés tört ki egy kávézóban. Valaki előkapott egy fegyvert, és lőtt. A kilőtt golyó a tanítványom agyának egy nagyobb részét szétroncsolta. Kivették a golyót a fejéből, és az orvosok Amerikában azt mondták, hogy ha életben marad, akkor sem lesz képes menni, beszélni vagy a mosdóba kimenni. A fiú 26 éves volt. Két orvos visszahozta Ciprusra. Elkezdtem felvenni a kapcsolatot a lelkével, hogy a kezünkbe vegyük az irányítást. Nem mondom, hogy nem volt nehéz: az volt. Tudja, hogy mi történt? Ez a fiú, aki nem tudott beszélni, amikor megérkezett, azt mondta az orvosoknak, „Fel akarok kelni, és járni akarok.” Nem engedték volna, de mondtam nekik, hogy hagyják őt egyedül. Ez az ember ma dolgozik Cipruson, és senki sem tudja, hogy ilyen balesete volt. Az ortodox tudomány ma nagyon keveset tud az életről. Az ilyen eseteket csodának hívják az emberek. Nem! Ezek jelenségek, amik az abszolút szuper intelligencia (amit Istennek nevezünk) kegyelméből történnek meg. 

CB: Azt mondják, hogy ön teljes tudatosságát megtartva képes utazni az időn és téren át. 

D: Igen, de nem az emberi agyammal [nevet]. Ön említett valamit, amit az emberek nem értenek – utazni. Mi az utazás? Azt mondta: ”utazni az időben” azt sejtetve, hogy létezik utazás az időben és a térben. Amikor azonban valaki ráhangolódik a kozmikus emlékezetre, a noetikus mező magasabb szintjeire, és valamit meg akar nézni az Akasha Krónikában, ahogy azt az emberek nevezik, az nem utazás. Amikor pl. én akarom, akkor bármit megtudhatok néhány perc alatt az elmém megfelelő ráhangolásával. Nehéz ezekről a dolgokról érthetően beszélni, de léteznek bennünk emberekben az Isteni erők, és így tudjuk, hogy milyen érzés Istennek lenni. A testelhagyáson keresztül képes az ember tapasztalatokat szerezni más helyekről és más időkből. Képes az összes inkarnációjára emlékezni, és mindenre az inkarnációkból. De testelhagyás előtt nem emlékszik semmire. 

CB: Ez növeli a fájdalmat? 

D: Igen. De ez szintén az Isteni Áldás. Én gyakran hangolom magam a korábbi inkarnációimra. Mindegyik olyan, mint egy könyv, amit én írtam. Ott van a polcomon. 

CB: Hány van a polcon? 

D: Több száz. Nem ez a lényeges. Felnyithatom, és újra olvashatom őket, újra élhetem őket, semmi nem veszett el. Belépek egy életbe és megnézem a dolgokat, nem úgy, mint a televízióban, hanem három dimenzióban. Egyszer csak egy háromdimenziós világban találod magad, de semmin sem tudsz változtatni, ugyan úgy, mint ahogy az énekes sem tud változtatni a lemezre rögzített anyagon. Mégis az Isteni Kegyelem által megértheted a leckéket, amit látsz. 

CB: Egy tibeti láma mondta nekem, hogy a bölcs tudatunk az, ami életről életre megy tovább, és nem az evilági, földi értelmünk. 

D: Ő a lélek természetéről beszél. Sok nagy tudású tibeti láma látogatott már meg. Néhány évvel ezelőtt találkoztam Panchin lámával, aki Athénban volt London felé tartva. Ez nagyon érdekes volt. Először is, honnan tudott rólam? Egészen bizonyosan nem a durva anyagi testen keresztül. „Véletlenül” egy barátom házánál voltam, egy kilométerre attól a helytől, ahol Panchin Láma megszállt, persze anélkül, hogy tudtam volna, hogy Athénban tartózkodik. Valaki felhívott, hogy a láma nagyon örülne, ha meglátogatnám őt. Elmentem, és egy nagy szobában találtam őt, ahol egy sárga szőnyeg volt. Narancssárga köntösben volt, és egy párnán ült. Levettem a cipőmet követve a szokásaikat és leültem hozzá. Elővettem a rózsafüzéremet, és átadtam neki. Öt percig ültünk egymást nézve. Egyetlen szó sem hangzott el ennek a világnak a nyelvén. Aztán vissza akarta adni a rózsafüzéremet, de én jeleztem, hogy tartsa meg, mert értékes. Majd felálltam, és felvettem a cipőmet. A ház tulajdonosa azt kérdezte „Miért távozik anélkül, hogy hallotta volna a hangját”. Azt válaszoltam, hogy többet beszéltünk egymással, mint amit két ember öt év alatt beszélhet, ha napi kapcsolatban vannak egymással. „annyi szeretet sugároztam felé, és annyit kaptam, hogy én boldog vagyok.” Most akkor ez mi? Az emberek megérthetik egymást emberi nyelven? Nem – ez a kommunikáció legszegényesebb fajtája. Néhány száz éven belül az emberek sokkal jobban fognak tudni egymással szót érteni. Például, ha azt mondja nekem „az én házam”, akkor én önre hangolódva pontosan tudom, hogy a háza hogyan néz ki. De az, aki nem tud önre hangolódni, nem fogja tudni, hogy milyen az ön háza. Azt fogja gondolni, hogy az ön háza olyan, mint az övé. Így aztán a ház szó a beszélt nyelven nem jelent semmit. Amikor az emberek elérik a tanításunk szintjét, akkor sokkal tisztábban lesznek képesek kommunikálni egymással. De azon a szinten már nincsenek titkok vagy képmutatás, mert az ember ismeri a másik gondolatait. 

CB: Tud olvasni mások gondolataiban? 

D: Ez nem olvasás valójában. Ha valaki képes ráhangolódni önmagára, akkor egyszerűen tud mindent. Ezeket a tanításokat már az elmúlt századok misztikusai is ismerték, és az eljövendő tudomány számára is ismert lesz. 

CB: Ez elvezet minket a jelenkor keresztény misztikájához. Sok nyugati ember, akik a misztikus tanításokra vágynak, a buddhistákhoz, hindukhoz vagy a szufikhoz mennek útmutatásokért, és inspirációért. Hol vannak ma a megvilágosodott keresztény misztikusok? 

D: Létezik számunkra az Újszövetségi Biblia. Olvassuk! Tanulmányozzuk! Nincs szükségünk másra. Volt egyszer egy tanítványom, aki tanár volt Cipruson, és aki öt évig volt a mi körünkben. Takarékoskodott és takarékoskodott, hogy Indiába mehessen. Végül elérte, hogy egy évre el tudott menni, odajött hozzám, és azt mondta, „Daszkale [közvetlen, barátságos megszólítás] Indiába megyek.” Én soha nem gátolom meg az embereket, hogy megtegyék, amit akarnak. Szóval elment egy guruhoz, és leült a közelébe. A guru nagyon erőteljes volt, és sok mindent megtanított neki. A kint tartózkodásának a vége felé a guru megkérdezte őt, „Miért jöttél ide?” azt válaszolta, „Én is ezt kérdezem magamtól, hiszen semmi olyat nem tanultam, amit a tanítóm Cipruson ne tanított volna meg nekem.” A guru azt mondta, „Menj vissza Hozzá, és próbáld meg megérteni azt, amit Ő mond, és ne azt, amit Te akarsz érteni.” Ez a lényeg. Ne arra összpontosíts, hogy mit akarsz érteni a tanításon, hanem a tanításra magára figyelj! Még ha a leghatalmasabb tanítót hallgatod is, ha nem vagy kész arra, hogy megértsd, amit mond, semmi haszna nem lesz annak, hogy hallgatod. 

CB: Mi a véleménye a mai Keresztény Egyházról, amely nem engedi, hogy nőket pappá szenteljenek, és homoszexuálisok nem házasodhatnak, és így tovább? 

D: Mostanság minden össze van zavarodva. A kereszténység nem dogmákra épül – ezek emberi gyengeségek. Minden dogma az uralmon lévők gyengeségeit mutatja. Az igaz kereszténység csak két tanításon alapul: Szeresd Istent teljes szívedből, lelkedből és tudásodból (Intelligence); és szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Ami nem ez, az számomra nem kereszténység. 


CB: Amikor haldoklóval dolgozik, képes neki segítséget nyújtani az átmenetben? 

D: Amikor a halálról beszélünk, változást kell értenünk alatta. Szent Pál mondta: „Minden nap meghalok.” Egy spermiumként jöttünk erre a világra. Hol van az már? Halott. A spermiumból terhesség lett, egy fiú vagy egy lány, aki játszik. Hol vannak már azok a gyerekek? Halottak. Mit jelent a halál? Azt, hogy valami már nem létezik a durva anyagi világban. Mi lesz velünk 30 év múlva, ha még életben vagyunk ezen a szinten? Egyetlen sejtünk sem lesz már ugyanaz. Mindannyian folyamatosan meghalunk. Az anyag belép, és kilép. Ahogy az ortodox tudomány ma tanítja, az anyag nem vész el, csak folyamatosan átalakul. Ugyan így van ez a személyiséggel is, folyamatosan változik. De a nagy Én-ünk, az Atman, az állandó. A nagy Én az időben egyszerűen csak kifejezi önmagát a tudatosság különböző szintjén. A dualitás törvényének megfelelően két személyiségünk van: a változó személyiségünk és az állandó személyiségünk, a nagy Én. A mi rendszerünk célja, hogy az emberek megértsék a különbséget, és megtalálják, hogy mi az, ami ők, és mi az élet. Szóval a halál nem létezik. Csak egy átmenet van a durva anyagi testből a pszichikus világba. 

CB: Tudni fogja, hogy mikor hagyja majd el a jelenlegi testét? 

D: Természetesen.

CB: Egy utolsó kérdés. El fog újra jönni Jézus? 

D: Emlékezzünk, mit mondott Joshua: „Én vagyok” nem azt, hogy „Én voltam”. Ma is itt van köztünk, és bárki Rá tud hangolódni a Krisztustudatra. Előbb vagy utóbb minden ember felismeri ezt a valóságot önmagában.
(forrás: http://faczanyifengshui.blogspot.hu)

 Daszkalosz Londonban- videó

video

2016. december 3., szombat

Kislány mesélt a túlvilágról, miután felébredt a kómából!


Egy óriási kerék zúzta szét az arcát, majd több napig kómában volt. Amikor felébredt, a túlvilágról kezdett el mesélni a szüleinek. Döbbenetes beszámoló!


Amber Rose Kordiak alig múlt hét éves, amikor egy 270 kilogrammos óriási traktor kerék esett rá, majd szétzúzta az arcát.

A tragikus incidens még 2013 júliusában történt. A szülők először azt hitték, hogy a lány szörnyethalt, de szerencsére a kiérkező mentők még észleltek életjeleket, ezért azonnal kórházba szállították.

Az arccsontja teljesen összetört, koponyája több helyen nagyon megzúzódott, és belső vérzései voltak. Végül Amber kómába esett, és a szülők minden reményüket elvesztették.


Hosszú percek, majd órák teltek el, feszült várakozással telve. Aztán ezek az órák napokká, sűrűsödtek, és mikor már a szülők úgy gondolák, kislányuk soha nem kel fel, akkor váratlanul megtörtént a csoda.

Amber ugyanis felébredt, noha már nem volt teljesen ugyanaz a kislány, mint azelőtt. A lány ugyanis olyan dolgokat élt át, mialatt félholt volt, ami megdöbbentette a szülőket.


„A mennyországban voltam. Láttam a mennyországot!” – fordult oda anyjához a felébredése után közvetlenül.

A lány önvallomását eleinte nem vették komolyan, és az orvosok is azt mondták, hogy valószínűleg a súlyos fejsérülés, és az agyat ért trauma válthatta ki ezeket a képzeteket a kislányban.

Amber azonban csak nem akart leszállni a témáról és egyre többet mesél t szüleinek arról az időszakról, amíg nem volt magánál. Azt állította, hogy járt a mennyországban.


Egy hosszú folyosón lépdelt, melynek fény áradt a legvégéből. Ám a legmegdöbbentőbb az egészben az volt, amikor azt mondta, hogy látta apját, amint megpróbálja kiszedni a ráesett kerék alól. Amber ugyanis kilépett a saját testéből, és felülről látott szinte mindent.

Ezt a lány nem láthatta, ráadásul nem is apja volt a közelben akkor, és a kislány csak az anyját láthatta, amikor rázuhant a kerék.

Az apa aztán a következő pillanatokban ott termett, és valóban próbálta kihúzni a kerék alól a kislányát. De vajon Amber ezt honnan tudhatta?

Azt állította, hogy azért tért vissza a Földre, hogy a szülei ne legyenek szomorúak. Azt mondta, hogy odafenn úgy működnek a dolgok, hogy bizonyos esetekben a kezünkben van a döntés, hogy visszamegyünk-e a Földre, vagy végleg a mennyben maradunk.

A mennyországban mindenkit elönt valami mérhetetlen boldogság, melynek nincs különösebb oka mégis érezzük folyamatosan. Nincs idő, és nincsenek rossz dolgok sem, és örökkön örökké fényárban úszik a lelkünk.

Amber szülei hittek a lányuknak, és a tragikusan induló, ám szerencsésen végződő eset után biztosak abban, hogy létezik túlvilág.

A kislány arcát 3 év alatt különféle rekonstrukciós műtétekkel állították helyre, így ma már újra teljes életet élhet a szüleivel.

(forrás: http://avilagtitkai.com)

Amber-Rose - videó 

video

2016. december 1., csütörtök

Lelkünk fejlődése a reinkarnációkon át



Az asztrális világ a lélek lakóhelye. Hét szintből áll. De vajon milyennek kell elképzelnünk, tapasztalta-e már valaki?


A meditátorok beszámolói szerint az asztrális univerzum finom fény-és színvibrációkból áll, sok százszor nagyobb, mint az anyagi világ. Nem más, mint az emberek érzelmei, képzelete, álmai által teremtett világ, mely azonban nagyon is létezik. Az asztrálfények hasonlítanak a sarki fényre, van napszerű, sokkal vakítóbb, és holdszerű, enyhébb, lágyabb fény. Az asztrálvilág végtelenül gyönyörű, tiszta és rendezett. Lakója nagyszámú asztrális lény.

Hogy élnek az asztrál-lakók?

Az asztrális sík lakóinak nincsenek fizikai szintű vágyódásai. Intuíciójuk felfogja az egész világot. Hideg, meleg nem befolyásolja őket. Az asztrálsíkon többnyire fiatalos formában élnek, de van, aki idősebb alakját kedveli. Amikor az ember az asztrálsíkon jár (meditációban, esetleg alvásban), akkor ő is ezekhez a lényekhez hasonlatos. Az asztrálsíkon a kommunikáció alapja az asztrális telepátia és a távolbalátás.

Földhözragadt lelkek

A halál után a lélek és a szellem kapcsolatát az szabja meg, hogy a lélek mennyire maradt földi vágyaktól terhelt. E kapcsolat határozza meg azt is, hogy az asztrális világ hét szintje közül melyikbe kerül a lélek. Ha a földhöz kötő vágyak még erősek (szenvedélybetegségek, materialista gondolatok stb.) akkor a lélek rezgése inkább a Földhöz köti. Így erős tisztításra van ahhoz szüksége, hogy a szellemmel való kapcsolata helyreálljon. Persze ez a behatás nem marad nyom nélkül a szellemben sem, így a következő inkarnációban mindenképpen meglesznek a kiegyenlítésre való hajlamok, karmatikus történések formájában. Lehetőség van a köztes létben való fejlődésre (Létköz), de a földi vágyakat csak fizikai inkarnációban, vagyis egy következő élet során lehet hathatósan ledolgozni. A lélek és a szellem együtt halad át ezeken az asztrális szinteken, és amikor a lélek megtisztult, a szellem akkor szabadulhat meg és haladhat tovább a mentális világok felé. Ide a lélek már nem tudja követni őt.

Az asztrális világ hét szintje

Első szint: Az innen inkarnálódó léleknek minden cselekedete az önzést, a szerzést és megtartást szolgálja. Jellemző rájuk a durvaság, kegyetlenség, az erőszakra való hajlam, önhittség, önösség és az ölési vágy. Robosztus testalkat, durva, erőteljes, állati vonások jellemzik őket, nélkülözve minden kecsességet, kiforrott, szellemmel áthatott formát.

Második szint: Ebben a szférában megerősödik az én, és az ebből következő negatív tulajdonságok, jellemvonások is. Megjelenik a hiúság, a becsvágy, büszkeség, lobbanékonyság, ravaszság, hazudozás. Haragosak, de már kiengesztelhetőek. Értékelik a testüknek és érzékeiknek jó dolgokat, megjelenik a hedonizmus. Hajlamosak a kilengésekre, mértéktelenségre, nem ismerik az arany középút szabályát. Telve vannak kétségekkel. Erősen rettegnek az ismeretlentől. Sokan lesznek közülük öngyilkosok.

Harmadik szint: A lélek itt már törekszik a fény felé. Egyszerűség, szorgalom jellemzi, megbecsüli a jót, és törekszik az igaz útra. Felmerül a béke és nyugalom utáni vágy. Hajlanak a becsületességre és az őszinteségre, de gyanakvóak. Szeretnek kritizálni és ítélkezni, féltékenyek a más által megszerzett javakra, hiszen nem látják át a mélyebb összefüggéseket. A szürke, középszerű emberek tartoznak ide, akik csendben teszik a dolgukat, kerülve minden feltűnést.
Sok hívő és vallásos ember van itt, de még görcsösen ragaszkodnak a hitükhöz. Szeretetük a családi szeretetben összpontosul. Hihetetlen számukra az isteni szeretet fogalma, így a párkapcsolatok is inkább játszmákból állnak, nem pedig türelemből és elfogadásból.
Ez az első három szint egyfajta burokként veszi körül a Föld szféráját, és innen még kötelező az inkarnáció!

Negyedik szint: Itt a sokféleség és a sokoldalúság a meghatározó. Megjelenik az áldozatkészség és a lemondás képessége. Kitartás, bátorság, erős akarat jellemzi a negyedik szintről érkező lelket, azonban még hajlamos az elragadtatásra. Már képes isteni szeretetből jót cselekedni. A hit és bizalom már sokkal tisztábban jelentkezik, de még nem tud áldozatot hozni azokért, akik megbántották. Párkapcsolataik már a tanulási folyamatot szolgálják, és öntudatlanul elkezdik keresni a lelki társukat, vagyis a duálpárjukat.
Erről a szintről a szellem már szabad akaratából inkarnálódik.

Ötödik szint: Az innen jövő lelkeket megnyugvás és elfogadás jellemzi. Ismerik a hallgatás törvényét, tiszta életet élnek, mértékletességet gyakorolnak és áldozatkészek. Anyagi világuk és körülményeik nem befolyásolják szellemi életüket, alázatosak, becsületesek és tiszta hit hatja át lelküket. Megtapasztalják az isteni kegyelem működését életükben, a megbocsátás és szeretet elvét alkalmazzák. Ha rosszat tettek, nem gyötri őket bűntudat, hanem rögtön megpróbálják kijavítani a hibát. Nem emésztik magukat felesleges dolgokkal, hanem megfelelő időben és megfelelő helyen cselekszenek. Visszaemlékeznek a paradicsomi állapotra, és efelé törekszenek útjukon, hiszen tisztában vannak azzal, hogy az isteni egység visszaállítható. Ennek érdekében sok áldozatot vállalnak, és a köztes létben sokszor az alsóbb régiókban tevékenykednek.

Hatodik szint : Ebből a szférából inkarnálódni már igazi áldozat az emberiség fejlődéséért. A saját célok háttérbe szorulnak. Hatalmas szereteterők jelennek meg, türelem és elnézés jellemzi a lelket. Igazság- és szabadságérzet árad belőlük a világba. Ők azok, akik a legnehezebb helyeken és időkben öltenek testet, azért, hogy akár egy lelket is megmentsenek a kárhozattól. Sokszor az emberiség ezért kiközösítéssel, megvetéssel, sőt halállal fizet nekik, hisz tanításaikat nem mindig értik meg.

Hetedik szint: A legfölső szint. Az alsóbb rétegek innen táplálkoznak energiával. Érzelmi és természeti szinten már nem függ a Földtől, tiszta tudás és bölcsesség hatja át. Fontos tudnunk, hogy a duálpárok itt várják be egymást, mielőtt tovább haladnának, ha nem egy időben vetették le a fizikai testüket. Itt már nincsenek földhöz kötő vágyak, gondolatok, az itt lévő lelkek tiszták, és a szellemek készek továbblépni a szellemi szférákba.
(forrás: www.osara.hu; www.interno.hu)

video

2016. november 30., szerda

Szepes Mária - Az áldozat mágiájának varázsigéi



Ne azzal törődj, ki hogyan vélekedik rólad. Egyedül az számít, gondolataid, cselekedeteid hogyan hatnak vissza rád. Ha érzésvilágod zaklatott és elégedetlen, változtatnod kell benső helyzeteden, különben lelked sorsidéző mechanizmusa nem tud olyan állomásokhoz kapcsolni, amelyek segítségével nehézségeidet megoldhatod.


Meg kell találnod szenvedélyeid kontrollszerkezetét önmagadban. Amíg nem vagy képes arra, hogy kellemes, mámorító, vagy sértő és ijesztő káprázatok áradása közben használatba vedd ezt a mechanizmust, semmi befolyásod nincs saját sorsodra. Képzeld el magadban ezt a tárcsát a "piros gombbal", s zendítsd meg gondolatban. Használd, valahányszor indulataid vagy szenvedélyeid elragadnának, hogy ujjad érintésére élesen, ezüstösen felzendüljön benned figyelmeztető csengetése.

Ne a csillagokat nézd, hogy kiolvasd belőlük sorsodat! Benső, asztrokémiai laboratóriumodban vegyítsd úgy érzelemvilágod nedveit, hogy ne bonyodalmakat idéző mérgekké, hanem csillapító, oldó Elixírré legyenek benned!

Egy pillanatra se felejtkezz meg róla: környezetednek nem függvénye, hanem vetítőforrása vagy! Ha a külső világ körvászna zavaros, félelmetes cselekményt mutat, a benned lévő projekcióban kell átcserélned gondolataid, s ösztönzéseid filmjét. Isteni Igék, tájak, transzcendentális cselekmények kimeríthetetlen raktára él Benned. Vedd használatba ezt az örök Ákása-raktárt.

Légy türelmesebb a diszharmonikus folyamatokkal szemben, amelyeket olyan hosszan, kitartóan magadra idéztél. Megjelenésük annyit jelent, hogy elkezdődött régóta lappangó gyökereik felszámolása benned, tehát sorsodban is. Tudattalan zónáidban rengeteg erőt kötöttek le eddig, és veszélyes feszültségeket okoztak. Most a transzmutáció katarzisában felszabadulnak lassan és bénító gátakból fejlődésed nagyszerű üzemanyagává alakulnak át.

Próbálj olyan feltételezéssel rátekinteni életed minden igazságtalannak tűnő sérelmére, megpróbáltatására, hogy valamilyen tudattalan módon te magad idézted elő őket. Sőt, létüket folyamatosan táplálod ma is, ahogy egy ember például álmában újra és újra felkaparja és megfertőzi sebeit. Szüntesd meg magadban e veszélyes álomállapotot. Alkalmazd gyógyítására a másoknál felismert Igazság személytelen mértékét, amely szerint: az ember maga teremti sorsát, s a determináció ott végződik, ahol a mágia kezdődik.

Ha bölcsességre törekszel, rejtett magánügyeidben se szövetkezz a halállal. A középkori legendák ördöggel kötött szerződése nem más, mint titkos paktum a mulandósággal. A pillanatnyi sérelmek, mulasztások, veszteségek fölötti hosszas kesergéssel, átlényegülésedre kölcsönzött Időd aranyát vesztegeted el. Ez az értékes erő halhatatlanságod Művéhez szükséges. Ne költsd mellékes dolgokra!

Ne keress alibit esetleges mulasztásaid igazolására és sohase mondj le pótlásukról azzal, hogy végképp elkéstél vele! Az időnek nincs egyetlen olyan pontja sem, ahol ne lenne titkos ajtó az Örökkévalóságba, s te nem a múló éveknek, hanem e végtelenségnek dolgozol.

Hármas organizmusod egészségével törődj és ne múló kedvtelenségeiddel, mert ha rájuk koncentrálsz rögzülnek, jelentőségük központi problémává duzzad, s mint a bálvány minden idődet, devóciódat magának követeli. Ha szellemedet az Örök Valóság bizonyossága világítja át, lelki erőid egyensúlyba kerülnek. S ez a derűs benső egyensúly legyőzi fizikumod zavarait is.

Sohase méregesd a relatív idő mértékével, hány év sorakozik mögötted és mennyi van még előtted. E mérték a valóság felületének jelentéktelen részlete, egyedül tested gubójának változásait mutatja, de nem árul el semmit a gubóban extatikus átalakulásokban égő lényről, akiért e klauzúra létrejött. Ezzel az örökké átalakuló életcsírával állítsd helyre a kontaktust magadban, mert Ő a te legmélyebb titkod. Vele vagy azonos. Sorsod válságai és benső vívódásaid az ő teljes győzelméhez vezetnek.

Megismerésed viszonylatában a relatív idő nem más, mint fejlődések váltakozó alkímiai stádiumának jelzője, a kozmikus órán szüntelenül vándorló mutató, amely egy-egy fordulat befejezése után újrakezdi a nagy kört. Reggel, dél, alkonyat és éjszaka, s benső évszakaid egymást követő ciklusa különféle tapasztalatok fázisain vezetnek át. Mikor azonban e folyamatok mind lezajlottak, s a halhatatlan Mű elkészült, nincs szükség többé a mulandóság e mértékére.

A szubjektivitás a szellem átmeneti görcse a mulandóságban. Minél erősebben kötődik személyisége becsvágyaihoz, igényeihez, félelmeihez és sérüléseihez, egocentruma annál válságosabb és gyakoribb görcsrohamokban jelentkezik. E hurkot a lázadó tudattalan mozgatja könyörtelen vadsággal. Vond ki magad szorításából személytelen devóciód égi aspirációid emelkedő grádussorán keresztül, és nem tehet többé kárt benned!

Csak a személytelenség tesz képessé arra, hogy környezeted tagjainak szemszögéből is mérlegeld saját megnyilvánulásaidat és egész magatartásodat. S egyedül a szubjektív raszter eltüntetése oldja fel bosszúságaid, vagy önsajnáló keserűséged görcsét. Mert amint felismered embertársaid determinált viselkedési rugóit és megtalálod benned gyökerező okát, változtatni tudsz legdiszharmonikusabb viszonyaidon is. Ne felejtsd el: "Egy kézzel nem lehet tapsolni!"

Rengeteg szép szó, nagyszerű gondolat birtokosa lettél. Nemcsak földi, hanem mentális szférák pontos térképét is felrajzoltad. Aprólékos gonddal kezedbe adták égi utazásod leggyakorlatiasabb módszereit. E zarándokút, s főleg a valamikori boldog megérkezés vágya is fellobbant lényedben. Most már csak anyagi szférák bosszantó, vagy aggasztó gondjai próbálnak visszatartani e dimenzióvándorlás nagyszerű kalandjától, de már nem sokáig tudnak lenyűgözni. A Cél vonzereje erősebbé vált benned a föld akadályainál. El fogsz indulni a Nyílegyenes Ösvényen!

Fejlődésed mértéke nem útitársaid fejlődési fokozata: eredményei vagy kudarcai. Egyedül azt figyeld, elégedett vagy-e azzal, amit te magad elértél, s ezt egyedül érzelmi egyensúlyodon mérheted le. Ha minden zavaró, külső körülmény ellenére rövid intervallumokra ugyan, de elárad benned a Szattvikus Fény derűs biztonsága, gyógyulni kezdtél. Mentális laboratóriumod tégelyében megérik lassan halhatatlanságod arkánuma.

Ami a tiéd, azt nem kell bizonyítanod senkinek; még önmagadnak sem. Amint ezt a stádiumot elérted, nem sebezhet meg kritika többé. A mitikus sárkányvér a megismert Valóság biztonságából forr ki. Ezért kell fáradhatatlan szellemi erőfeszítéssel és okkult gyakorlatok mágiájával törekedned rá.

A fejlődés legveszélyesebb stádiuma a félúton való tétovázás. Mikor az ember fizikai és asztromentális határok között vándorol, anélkül, hogy teljes elhatározással rálépne valamelyik területre és minden erejével elkötelezné magát neki. Ilyen magatartással semmiféle feladatnak nem lehet eleget tenni. A megosztott, szétszórt energiák útvesztőbe vezetnek. Választanod kell tehát. De ha elhatároztad magad, azt az utat egész szíveddel, teljes energiáddal járd végig.

Ne engedd, hogy a hétköznapok apró bosszúságai és botlásai elfoglalják minden gondolatodat és mélybe húzzanak; ez is elementális-tudattalan demoniumod egyik csapdája. Mialatt személyiséged atavisztikus felvillanásai fölött ítélkezel, isteni egyéniséged hiába vár táplálékra. Tétlenségre kényszerül. Vele foglalkozz inkább: neki gyűjts, törekedj fáradhatatlanul vele együtt szellemed megvilágosodására. A Szattvikus Fény mágikus bűvölete múltad minden sötét árnyát elűzi lassan.

A világgal való összeütközésedben szubjektumod sebei sajognak: isteni éned magasságába nem érnek fel e sérelmek. Ahhoz, hogy lényed idegekkel átszőtt fizikai-érzelmi része is sebezhetetlenné váljék, gyulladtan érzékeny személyiségedet kell operáció alá vonnod, amely úgy védekezik az ilyenfajta gyógyító szándéktól, mint a gyermek, ha sérüléseit kezelni akarják. Ne hárítsd el magadtól orvosod kezét. Érintésével nem ő okozza a bajt: már meglévő, rejtett veszély okát akarja feltárni és megtisztítani benned.

Isten léte és a te léted nem különvaló. Idő és Örökkévalóság azonos dolgok. Ami elválasztja őket egymástól, te magad vagy. Csak az önmagadról szőtt képzetek kígyószorításából kell kiszabadulnod, hogy észrevedd, ott állsz a Csoda áradásában: eggyé lettél örökkévaló Önmagaddal.

Hányszor ébredtél súlyos lidércnyomástól verejtékezve és rémületed hányszor változott át ujjongássá, mikor rájöttél, nem igaz a sűrű borzalom, ami megkínzott és elhitetett. Álom volt. S milyen hálás voltál annak; aki artikulálatlan kiáltásodat hallva, válladra tette a kezét. Valaki most is ágyad fölé hajol a sötétben. Kelteget.

Aki képes arra, hogy önmagát feláldozza, nem válik áldozattá. Minden szolgálatoddal váltságdíjat fizetsz szabadulásodért.

Vedd használatba az asztrokémia és pszichomágia arkánumait. Szelídséggel győzd le az erőszakot, önfegyelemmel légy úrrá mások indulatain.

A súly amelyet fölemelsz, izmaidat erősíti. A szenvedés, amelyet elviselsz, lelki erődet fokozza. A szellemi erőfeszítés, amelyet kitartóan folytatsz, mulandó önmagad fölé emel.

Ne hidd, hogy minden mélységet meg kell járnod, minden szakadékba bele kell zuhannod ahhoz, hogy felemelkedj. Életed bármelyik pillanatát benső evolúciód kiindulásává teheted, ha a magasság isteni derűje erősebb mágnes benned Hadész káprázatainál.

"A gondolkodás magasabb nívón nem más, mint felületi irányok lényegükre való redukciója." (W. Charon) Életed eseményei, saját karaktered, s a körülötted lévő egész világ rejtjeles üzenetet sugárzik feléd. Ez a szimbolikus szöveg azonban számodra kibetűzhetetlen mindaddig; amíg megelégszel a maszkjával amely sokszor éppen az ellenkezőjét akarja elhitetni annak, amit valójában takar. Ideje, hogy kiemelkedj a puszta látszatok ijesztő zűrzavarából és saját sorsodra; a megismert metafizikai Igazság szintjéről tekints. Csak onnan láthatod meg az alattad fekvő táj fényből-árnyból szőtt hieroglifájának értelmét.

Sokszor tapasztaltad már, hogy ugyanazokra a belső provokációkra milyen különféleképpen reagálsz. Dühösen kirobbansz, fegyelmezed magad, vagy egyszerűen mosolyogsz rajta. Ezt asztromentális fényszinted határozza meg. Ha gondolataid, érzéseid depressziók sötét mocsarába merülnek, legegyszerűbb konfliktusaid is veszélyes krízisekké erjednek. Ettől a pillanattól kezdve azonban végy tudomást róla: égig érő lajtorja nyúlik le hozzád szellemed Szattvikus dimenzióiból; bármikor kimenekülhetsz kedélyed mélységeinek kárhozatából.

A látható és láthatatlan világegyetem valamennyi rezgése áthatol rajtad. Változó személyiséged olyan szűrőszerkezet, amely annak teremtő mágiáját sajátos tapasztalatok egy-egy részletére koncentrálja. Mivel azonban a biosz kiterjedéseit nem merev határok választják el egymástól, konzekvenciasűrítő élményeid színhelyét bármikor áthelyezheted magasabb fantáziasíkokra, ahol ezek a tapasztalatok nem annyira fájdalmasak, s évszázadok helyett, néha egyetlen kreatív vízió alatt érik el céljukat.

"Életfunkciók túlságos felgyorsulása akadályozza a mélységi érzékelést. A legintenzívebb szellemi élményekkel a lassított kozmikus percepció ajándékoz meg." Életed külső tempóját, szervezeted fokozódó feszültségeit csökkentened kell, különben elrohansz valódi célod, a Szattvikus Fény titkos forrása mellett.

Sűrű, anyagi formákat hiába akarsz csillagok fölé emelni, az alacsony természet törvénye földhöz béklyózza őket. A szilárd anyagot folyékonnyá, a folyadékot illanó párává kell transzmutálnod ahhoz, hogy felröppenjen keletkezése régiójába, a teremtő képzelet síkjára. Ennek az alkímiai folyamatnak öntudatlan mágusa voltál eddig. Az operáció következő fázisait már tudatosan kell végrehajtanod.

A hermetikus filozófia nem távolban csillogó ígéretekkel csalogat magához, hanem gyakorlati módszerek és élmények tényeivel ébreszt rá arra, hogy amit hosszú évekig valóságnak hittél, valótlanság, amitől rettegtél, tűnő rémkép, s szenvedéseid nagy része öncsonkítás volt.

Az intellektusban felgyújtott mantrák, ha Élő Tűz árama hatja át őket, ellenállhatatlan lendülettel valósítják meg tartalmukat.

Csak az önmaga fölé emelkedő ember léphet ki a világ erkölcsi és fizikai zsákutcájából, de saját karmája bilincseiből is.

Gigászi Armageddon szenvedő résztvevői vagyunk ma valamennyien. Ez a háború nem a földön kezdődött és a fizikai síkon sohasem lehet befejezni. Végső győzelmet egyedül az a harcos arathat e küzdelemben, akinek megvannak hozzá a transzcendentális, morális fegyverei.

A képzelet feszültségéből keletkeztek az anyag egyre sűrűsödő halmazállapotai. Az anyag titkos neve: "A kozmosz kővé dermedt emlékezete". De ahol a kötés történt, ugyanott rejtőzik az oldás varázslata. Gondolkodni annyi, mint mágiát gyakorolni.

A mágikus embernek megvan a hatalma hozzá, hogy önmagát a jelenségek világából, a mágikus okok régiójába emelje, számok és hangok titkos varázserejével. E varázserő szimbólumokban és analógiákban rejlik. Próbáld elolvasni az örök párhuzamok és képek univerzális jelbeszédét.

"Az emberek, akikből hiányzik a láthatatlan elem rettentően egyedül vannak egy bolygó felszínén, mely többé nem az égben forog. Elválasztó anyag került lelkük és saját maguk köré, az élet közé."

"A lélek olyan, mint az alvó, aki álma mélyén mérhetetlen erőfeszítéseket tesz, hogy megmozgassa a karját, vagy kinyissa a szemét."

A lelki felszabadulásra parancsolóbb alkalom ritkán kínálkozott emberiségünknek. Sőt ez az ajánlat pillanatonként erősebben hasonlít egy ultimátumhoz, ami sürget bennünket, ragadjuk meg az alkalmat.

"A kimondott szó - a Logosz - akkor tölti be mágikus szerepét, ha a lélek és a test alárendelt anyagi zűrzavarát elrendezi, s e szellemi rend által felszabadítja."

Aki nem tudja önmagát metapszichikai viszonylatból megérteni, az éppoly tehetetlen sorsával, mint benső folyamataival szemben. Legelső teendője ezért a világosságra törő embernek, hogy se belső, se külső önmagát ne interpretálja hamisan.

"A láthatatlan jóság olyan dolog, amelyet az emberek nem vesznek észre, s amellyel nem sokat törődnek; mégis a lényeket fenntartó legnagyobb erő rejlik benne."

"A jóságról nem tudni, honnan jön. Egyszerűen itt van és lelkünk küszöbén mosolyog. Nem védekezhetünk ellene. Akármennyire észrevétlen, vagy éppen azért, be kell engednünk őt, eleinte hitetlenül, csodálkozva, végül a világ harsányan tetszelgő dolgainál jobban megszeretjük őt."

A jóság sokszor egyetlen pillantásban vagy könnyben sem mutatkozik meg. Elrejtőzik titokzatos okokból, mintha tudná, hogy legönkéntelenebb mozdulatára halhatatlan dolgokat szülnek belőle."

"Minél jobban közeledik a lélek Istenhez, annál inkább visszariad a külső megmutatkozástól."

"Születésünktől halálunkig soha nem mozdulunk az Örökkévalóságból, Istenben bolyongunk, mint szegény holdkórosok, vagy mint a rabok, akik rémülten keresik a templomot, amelyben vannak."

"Szenvedni kell, hogy jók lehessünk. S néha kénytelenek vagyunk szenvedést okozni azért, hogy előhívjuk valakiben a rejtőző jóságot."

"A szerelmet sokszor nem viszonozza az, aki iránt érzik. A szeretet azonban mindig visszhangot hív a másikból, mert az emberi lélek semmire sem éhezik jobban, mint arra, hogy ezzel az isteni eledellel megetessék."

Az anyagelvű gondolkodás a folyamatos és összefüggő de háromnál több dimenzióban cirkuláló történések egy egy részletét véletlennek nevezi. Te már tudod azonban, hogy véletlennek nincs helye a világmindenségben. Ha felkutatod múltad és jelened összefüggéseit, hatalmat nyersz jövőd felett.

A kimondott szó élő erő, amely elhangzásának pillanatában hatni kezd és töltése szerint negatív vagy pozitív folyamatokat indít meg környezetedben. Vannak szavak, amelyeket nem lehet többé visszavonni. De vannak hallgatások, amelyeket még kevésbé bocsátanak meg azok, akik egy mindent feloldó és újrateremtő Szót vártak tőled. A megnyilvánult világ kezdetén a Logosz áll. S a megváltás kulcsa is szabadító Ige. Ezért kell megtanulnod és gyakorolnod a mantrák tudományát.

A hallgatás misztériuma az átfordulás misztériuma. A meditáló ember hallgat. Minél mélyebbre merül saját mikrokozmoszába, annál csendesebb. S amint a Nagy Titkot megközelíti, szemlélődésének extázisa teljesen széttöri a szavak gubóját. Állapotának sem neve, sem száma nincs többé.

Szepes Mária

(forrás:http://szepesmaria.blogspot.hu)

video

2016. november 29., kedd

Miben rejlik az igazi erő?


Egy nagyon egyszerű dologra szeretnék most rámutatni. Sokakban felmerült már a kérdés, vajon miért vagy hogyan lehet a szeretetnek ereje, miről is beszélek, amikor azt mondom, hogy a szeretet a kulcs mindenhez, és ettől nincs nagyobb erő.


Megint csak sokakban merült már fel az is, hogy bosszúval, haraggal, indulattal vagy éppen erőszakkal mennyi mindent el lehet érni, és az igazi erő ezekben van, mert legyőzni másokat csak így lehetséges. Én továbbra is azt mondom, és tényként kezelem, mert az is, hogy ezek a gyengeség jelei. Ezekkel az érzetekkel, az ilyen töltetű cselekedetekkel sohasem lehet olyan célt elérni, amire valóban vágyunk. A harag haragot szül, az indulat indulatot, az erőszak ismét csak erőszakot. Ennek pedig semmi értelme nincs.

Nekünk senkit nem kell legyőznünk ahhoz, hogy céljainkat elérjük, hogy boldogságban élhessünk, csupán saját magunkban éppen a negatív érzeteket. Ha ezeket legyőzzük, akkor válunk igazán erőssé. Miért mondom ezt?

Azért, mert rombolni, pusztítani könnyű, ezt bárki tudna, de felépíteni valamit, életet adni vagy életben tartani, szeretetet hozni a mindennapokba, a pillanatokba, ehhez szükséges az igazi erő.

..és a következőkben eldöntheted Te is, mi a könnyebb és mi a nehezebb, melyik cselekedetben rejlik a valódi erő.

Egy pofont visszaadni a legkönnyebb! De bocsánatot kérni azért, ami a pofont kiváltotta és megbocsátani a bántalomért, azt már nehéz. Ehhez már tényleg hatalmas erőre van szükség, és ezt csupán a szeretet tudja megadni, mert csak ez táplál ilyen hatalmas energiákat bennünk, hogy képessé is váljunk erre!

Ha ezt kérdésként tettem volna most fel, akkor is megválaszoltam volna helyetted, bár már Te is tudod.. az erő.. az igazi erő csak magában a szeretetben létezik!

Szeretettel:
Carmelian & Cedamus

video

2016. november 28., hétfő

Dr. Bagdy Emőke nem kertel: ez az oka depressziónak és a lelki bajoknak!


A nagy tekintélyű pszichológus arról beszél, hogy mi a lelki bajaink legfőbb oka, és mi segíthet ezen!

Dr. Bagdy Emőke

Ki ne ismerné Dr. Bagdy Emőke, a pszichológiai tudományok kandidátusának nevét! Vele készült az alábbi rövid interjú:

–Ön szerint miért van egyre több lelki beteg? A depresszió szó szinte nem hiányzik egyetlen beszélgetésből sem. Akár két barát, akár anya és fia cseveg, ez a fogalom mindenhol jelen van.

– Nehéz erre válaszolni, mert az egész társadalom beteg. Az anómia vezetett a depresszióhoz, a levertséghez, a nehéz lelki és fizikai állapothoz. Az elreménytelenedés, az elbizonytalanodás mögött álló anómia elidegenedést jelent, a hit és remény elvesztését, a jövőkép hiányát. Ez a minket ért környezeti, és társadalmi hatások következtében alakulhatott ki. Ilyenkor nagyon magas a szorongás, a különböző függések kialakulása, gyakori a depresszió megjelenése. A betegségek megnyilvánulhatnak testi formákban is, ezeket nevezzük pszichoszomatikus stressz-betegségeknek.

– Van visszaút?

– A reményt kell táplálni minden erővel és minden módon. Még akkor is, ha reménytelennek tűnik a helyzet. A remény ugyanis olyan, mint a hit: hiszek, mivel lehetetlen. Ha átadjuk magunkat a negatív hatásoknak, összeomlik az immunrendszer. Ha lélek feladja, a test aláveti magát a léleknek.

Sajnos nagyon sok olyan magyar ember van, akinek sebzett a lelke. Ők megerősítésre szorulnak, ez lenne a gyógyítók dolga, felelőssége. Többségüknél hiányzik az életbátorság, a hit és a szeretet. Büszke vagyok arra, hogy a pszichológia szak, melyet én alapítottam, a HVG felmérése szerint a legjobb magyar tanszéknek számít. 2000-ben 30 hallgatója volt (ez volt az indulás), ma már 650 fő szeretné elsajátítani a szakirányú tudást nálunk.

– Mit tart a legfontosabbnak, melyet nem téveszt szem elől?

– A szeretetkapcsolataimat. Van családom, lányom, vannak unokáim. Úgy gondolom, hogy mindenkinek kell egy olyan hely (Tamási Árontól szabadon), ahol otthon érzi magát a világban. Ezt a szeretetkapcsolatot adjuk-kapjuk egymástól. Ez pedig egészségben, életben tartó erő, amely mindnyájunknak a legfontosabb.

(forrás: http://tudnodkell.info)

 Dr. Bagdy Emőke pszichológus professzor Argyelán Kriszta műsorának volt vendége. Témájuk az akaraterő, a remény és a belső magány.
A teljes beszélgetés itt meghallgatható:

Dr. Bagdy Emőke: Az Akaraterő (Class FM) - videó

video

2016. november 27., vasárnap

Az élet nem ér véget a halállal - Igaz történetek elhunytakról, akik visszatértek


Bár soha nem felejtjük el azt, akit szeretünk, és még évekkel a halála után is gondolunk rá, vannak olyanok, akiknek sokkal több jutott, mint egy szimpla emlék. A Daily Mail kutatást végzett, és arra jutott, hogy 10 emberből 6 azután is látta, hallotta vagy találkozott a szerettével, miután az meghalt. A legjobb, legmeghatóbb történeteket gyűjtöttük össze az internetes oldal válogatásából.


Az apám segített

Életem egyik legsúlyosabb betegsége alatt történt, hogy az apám, aki nemrég hunyt el, öt egymást követő éjszakán is megjelent álmomban. Minden egyes alkalommal együtt nevettünk, és hihetetlenül jól éreztük magunkat. Ezután csodával határos módon meggyógyultam, és sokan azt mondják, hogy miatta lettem túl a betegségen. (Peter)

Megvárták az édesanyámat

2005-ben én gondoskodtam a haldokló édesanyámról. Rákos volt, és már csak pár hete maradt hátra. Nem hitt a szellemekben, se a túlvilági életben, és még csak vallásos sem volt. Két nappal a halála előtt azonban érdekes dolog történt: nagyon nagy fájdalmai voltak, és morfiummal kellett csillapítani. Néha öntudatánál volt, néha pedig nem – mellette ültem, amikor azt mondta: „Joe!” Így hívták az apámat, aki 12 évvel ezelőtt meghalt. „Mi az, anya?” - kérdeztem tőle, mire ő az felelte: „Itt van, és vár rám. Látom őt.” Nagyon boldogan mondta ezt, és bár arra gondoltam, hogy biztosan a gyógyszer hatása, azért nem voltam erről teljesen meggyőződve. (Mrs.J.J.M.)

A szomszéd visszajött elköszönni

Egyik éjszaka éppen kinéztem az ablakon, amikor megláttam az egyik kedves szomszédomat, egy öreg hölgyet, akiről tudtam, hogy nagyon beteg. A háza előtt, a járdán állt, és az én otthonom felé nézett hatalmas mosollyal az arcán. Emlékszem, hogy arra gondoltam, milyen boldog és milyen mosolygós. Pár nappal később találkoztam a lányával, aki azt mondta, hogy az anyja meghalt a kórházban, mielőtt én láttam volna az utcán. De én láttam – nem tudom, hogyan, de láttam. (Brunosmum)

A férj jelez

51 év házasság után veszítettem el a férjem tavaly februárban. Nagyon rosszul viseltem, állandóan beszéltem hozzá, hogy üzenjen, ha jól van, ha minden rendben vele. Üzent: két hosszú, elnyújtott lélegzetet éreztem a nyakamon. Megköszöntem neki. (Isabelle Porter)

Furcsa látomás

Nagyon rövid időn belül elveszítettem az apámat és a nővéremet is. Egyik éjjel, amikor a nővérem már nagyon beteg volt, a férje virrasztott mellette. Épp kijött a kórházi szobából, amikor meglátta az apámat a folyosón. Az apámnak nagyon jellegzetes járása volt, könnyen fel lehetett ismerni. A sógorom teljesen megdöbbent, és próbálta utolérni az alakot, de nem sikerült. Azóta sem tudjuk, hogy mit gondoljunk. (Jake7)

Dühös hang a sírból

A férjem húsz évvel ezelőtt halt meg, a helyi templom mellett temettük el. Rendszeresen jártam hozzá, gondoztam, tisztogattam a sírt, vittem neki virágot. Emlékszem, míg élt, nagyon utálta a rendőrséget, a rendőröket, pedig soha nem keveredett bajba. Tavaly éppen a sírját rendeztem, amikor egy nyugalmazott rendőr és a felesége odajöttek hozzám beszélgetni. Egyszerre meghallottam a férjem hangját: ”Vidd innen!” Rögtön a sír felé fordultam, nem tudom, mire számítottam, de persze semmit sem láttam. A rendőrre néztem, akinek az arckifejezése nem árult el meglepettséget, tehát nem hallott semmit. Furcsa az élet, igaz? Sok mindent nem értünk meg. (Pat Lawton)

Egy pillanatnyi találkozás

Láttam az elhunyt apámat otthon, a lépcső tetején; csak pár pillanat volt az egész, de azonnal felismertem. Oldalra néztem, és mire visszafordultam, már a legidősebb lányom állt ott. Az apám 10 évvel ezelőtt halt meg, és soha nem járt abban a házban, ahol most élek. (Chocaholic)

Az a bizonyos dal

Az édesanyám mindig egy bizonyos dalt énekelt nekem, amikor kicsi voltam: a You Are The Sunshine Of My Life című számot. A születésnapomon, öt évvel azután, hogy meghalt, azt mondtam: „Szeretlek, anya.” És ekkor a rádióban elkezdett menni ez a szám Stevie Wondertől. Bármilyen másik dalt leadhattak volna, mégis ezt játszották. Hihetetlen volt. (Wishful-thinking)

Szerencsés autóbaleset

Nemrégiben volt egy autóbalesetem, amit csoda, hogy túléltem. Emlékszem, hogy az ütközés előtt láttam a hallott nagymamámat, amint az én kocsim meg a másik jármű között áll. Fogalmam sem volt, hogy mi történik, csak azt tudtam, hogy abban a pillanatban hihetetlen nyugalom öntötte el a testem, és nem féltem semmitől. (Nothingtoseehere)

Nagypapa nélkül nincs karácsony

Az apámat akkor temettük el, amikor a lányom két és fél éves volt. Az első nélküle töltött karácsonyon a lányom bejött a szobába, és azt mondta: „Nagypapa itt van.” Megfogta a kezem, és a kanapéhoz vezetett, majd odamutatott: „Látod, itt ül.” Olyan vidám volt, hogy hinnem kellett neki, bár én semmit sem láttam. (Grannytotwins)

Üzenet a katonának

A bátyám katonaként éppen a Közel-Keleten állomásozott, amikor hirtelen meglátta az úton az apánkat. Nem sokkal később kapott egy üzenetet, hogy az apánk meghalt. (Karen Dunlop)

Egy elvesztett barát

Egyik éjszaka pánikban ébredtem egy barátom miatt, akit nagyon szerettem, de már régen nem találkoztunk. Sokat gondoltam rá mindig, de sohasem voltam ilyen pánikban, ha eszembe jutott. Gyorsan a számítógéphez szaladtam, és mivel ismert ember volt, rögtön láttam a hírt, hogy aznap éjjel meghalt. (Katymay)

Az ismerős aftershave

A nővérem szülte az első unokát a családnak. Miután már eléggé megerősödött, és a pici is készen állt, hazavittük őket. A nővérem körbevitte a lakáson a gyereket, ám hirtelen megbotlott, és úgy tűnt, a babával a karjában fog elesni. A férje elég közel állt hozzá, így odanyúlt, hogy elkapja, de mielőtt elérte volna, a nővérem csodával határos módon visszanyerte az egyensúlyát. Mindenki sokkban volt, és a nővérem azt mondta, hogy abban a pillanatban, amikor megingott, a nagypapája aftershave-jét érezte, és ebből tudta, hogy ő mentette meg. (Rwestillhuman)
(forrás: femcafe.hu)

Kovács - Magyar András - Megjelent a nagymama szelleme - videó

video