2017. július 20., csütörtök

Megcáfolhatatlan bizonyítékot talált egy kutató a reinkarnációra



Jacqueline (6) és Joanna (11) boldog angol család gyermekeiként lelték halálukat 1957 májusában autóbalesetben. Egy jó ismerős vitte őket kocsival templomba, amikor a végzetes baleset történt. Attól a naptól kezdve apjuk, John Pollock esdekelve imádkozott, hogy lányai térjenek ismét haza.


Florence-szel, feleségével mély gyászukban érte őket ismét gyermekáldás, már a rákövetkező évben, amikor is 1958 októberében világra jöttek újszülött ikerlányaik, Gillian és Jennifer. Noha egypetéjű ikrekként születtek, születésjegyeik nem mutattak azonosságot, ám ez csak az első furcsaság volt, ami feltűnt a szülőknek.

Jennifer és Gillian a lányok reinkarnációi?

Jennifer születésjeggyel - ártalmatlan, veleszületett foltocska a bőrön - a homlokán született, mely épp ott jelent meg, ahol az autóbalesetben elhunyt hatéves Jacquelin homlokán volt egy régi sérülés okozta forradáshely, sőt, derekán is látható volt születésjegy, akárcsak az elhunyt Jacquelinnak. Gillian születésjegy nélkül született.

A szülők számára már a születésjegyek is különösek lehettek, de amikor a lányok kétévesek lettek, jött az újabb döbbenet: noha az ikrek azokat sohasem látták, olyan játékokat kezdtek emlegetni, amelyekkel a szerencsétlenségben elhunyt lányok játszottak egykor.

A család az ikrek néhány hónapos korától Whitley Bayben élt, de mikor a lányok négyévesek lettek, visszaköltöztek régi városukba, Hexmanbe, ahol Gillian és Jennifer is felismerték azt az iskolát, ahová Jacqueline és Joanna jártak, valamint a játszóteret is, pedig soha életükben nem játszottak ott. Ez már több mint furcsa volt.

A helyzet fokozódott

John és Florence ennyi furcsaság után maga is érdeklődni kezdett, nem elhunyt lányaik lelke született-e újjá a két kicsiben, miután annyit imádkoztak az autóbalesetet követően, hogy a gyerekek ismét térjenek haza. Még több játékot vettek elő Joannáék régi játékaiból, de a kicsiknek fel sem tűnt, hogy olyasmikkel játszanak, amiket addig nem láttak. Felismerték őket, sőt, tudták a babák és figurák nevét.

A szülők teljes döbbenettel figyelték ikerlányaikat, ám a játékokkal sem ért véget a hátborzongató eseménysorozat. Egy alkalommal Jillian és Jennifer párbeszéde egészen vérfagyasztó élményben részesítette az anyát és az apát: Gillian rádőlt Jennifer vállára, és azt mondta neki, vér folyik a szeméből, mert a kocsiban ott ütötte meg magát. Egy hónapra rá a lányok már hisztérikusan reagáltak, ha csak autót láttak az utcán, és rettegtek, hogy egy autó értük jön, hogy elvigye őket.

A lányok emlékei ötéves korukban tűntek el nyomtalanul. Ügyüket dr. Ian Stevenson pszichológus vizsgálta 1964 és 1985 között. Hitte, a lányok esete nem más, mint a reinkarnáció megcáfolhatatlan bizonyítéka.

(forrás:http://avilagma.com)

A következő videóban a Georgia Állami Egyetem filozófiaprofesszora, Dr. Robert Almeder beszél
Dr. Ian Stevenson munkásságáról

video

A reinkarnáció úttörője, Dr. Ian Stevenson olyan gyermekek eseteit mutatja be, akik azt állítják, hogy emlékeznek az előző életre, valamint a születési jelekre és a születési rendellenességekre:

video

2017. július 19., szerda

Peller Mariann Muri Enikővel beszélgetett túlvilágról, halálról, félelmekről



Az Utazás a lelked körül című műsoromban ezúttal Muri Enikő énekes-színésznőt láttam vendégül. A beszélgetés előtt én magam sem gondoltam volna, hogy miféle túlvilági tapasztalatai vannak ennek a fiatal lánynak... 


Otthonról mit hozol, ami a hitet illeti?

Én római katolikus vallású vagyok, de nem gyakorlom. Viszont, amikor megszülettem, édesapám elment egy asztrológushoz, és elkészíttette a képletemet. Nagyjából azt az életet prognosztizálta, amit most élek: színpad, siker, talpraesettség, akarat. Úgyhogy én mindenben hiszek, aminek érzésem szerint lehet némi realitása. Azt is mondta egyébként, hogy én már többször leszülettem, hogy öreg lélek vagyok. 

Ezt érzed magadon?

Igen. Amikor 10 évvel ezelőtt elkezdtem szórakozni járni, mindig azt éreztem, hogy én valamivel komolyabb vagyok a kortársaimnál. 

Előfordult, hogy ezotériában jártas szakemberhez fordultál?

Persze, és olyan 80-90 százalékban be is szokott jönni, amit mondanak. Például egy éve voltam asztrológusnál, és két olyan dologra is figyelmeztetett, ami aztán bejött. Az egyik az volt, hogy a gerincemre figyeljek, mert nagy a sérülés veszélye. Hát bizony, az egyik előadás során álltam egy fal alatt, de mivel késve indult el az a díszletfal, gondoltam, már úgyse fog lejönni. Tévedtem, leengedték a falat, én hátraléptem, és összecsuklottam. Szerencse, hogy nem előreléptem, mert akkor nagyobb baj is lehetett volna belőle. A másik pedig, amire felhívta a figyelmemet, hogy a vezetésnél legyek óvatosabb, vezessek lassabban. Nem olyan rég azonban figyelmetlenül belerohantam valakibe. És akkor is egyből eszembe jutott, hogy ja, akkor erre mondhatta azt az asztrológus, hogy figyeljek oda jobban.

Muri Enikő és Peller Mariann

Szoktál azon gondolkodni, hogy létezik-e a gondviselés?

Napi szinten gondolkodom ezen. És biztos vagyok benne, hogy valami van, föntről, aki vagy ami irányít. Minden okkal történik. 

Édesanyádtól mit kaptál ilyen téren?

Édesanyámmal a kapcsolatunk nehezen indult. Csak nemrég sikerült rendezni a viszonyunkat. Bizonyos komoly veszekedéseknél, amikor tizenéves voltam, úgy akartam rendezni a problémáinkat, hogy azt mondtam, bárcsak meghalnék, akkor legalább nem lenne köztünk vita. Sokszor kívántam ezt. Mígnem otthon, nálunk megjelent nekem valami. Egy fekete, csuklyás árnyalak a kanapén ülve. Elmondtam anyának, hogy látok valakit vagy valamit. Anya azt javasolta, hogy ne is gondolják rá, tegyek úgy, mintha ott se lenne. Megpróbáltam, de ez az alak követni kezdett mindenhová, heteken keresztül. 

Féltél tőle?

Eleinte kíváncsi voltam rá, hogy mi ez, de eljött egy pont, amikor félni kezdtem tőle. Egyik reggel felültem az ágyban, és forogni kezdett velem a világ. Csak akkor múlt el ez a nyomasztó érzés, amikor kimondtam, hogy húzzátok fel a redőnyt, kell a fény! Végül elmentünk egy emberhez, aki azt mondta, meséljek apukámról egy jó történetet. Meséltem. Majd azt mondta, most anyukáddal mesélj egy jó történetet! És akkor rám zuhant ez a rossz érzés, elkezdtem bőgni, merthogy akkor még nem nagyon volt igazán jó történetem anyukámról. Ezután elmondtam, hogy mit is kívántam többször, a veszekedéseink során. Erre azt mondta, hogy valószínűleg maga Joe Black, vagyis a halál jelent meg, eljött értem, és el akar vinni. Megkérdeztem, hogy hogyan tudom elküldeni? Azt tanácsolta, hogy beszéljek sokat hozzá, és értessem meg vele, hogy amit korábban kívántam, azt már nem akarom. Megfogadtam a tanácsát. Végül az utolsó alkalom, amikor láttam őt egy nyaraláson, búvárkodás közben történt. Valamitől megijedtem, és hiába mutatta az oktató, hogy ne siessek a felszínre, én azonnal kapkodva próbáltam felúszni a víz mélyéről. Míg felértem, lepergett előttem az addigi életem, és az utolsó képkocka ő volt. Hirtelen mély levegőt vettem, és úgy éreztem, mintha gyakorlatilag újjászülettem volna. Valamiért ennek meg kellett történnie.

Sejted, hogy miért?

Talán ez egy jel volt. Arra, hogy ideje nem a könnyebbik utat választani, hanem meg kell küzdeni ezekkel a dolgokkal, az életemmel. Azt szokták mondani, hogy az ember bizonyos kor után nem változik. Én büszke vagyok az anyukámra, mert nagyon sokat változott annak érdekében, hogy rendbe hozzuk a kapcsolatunkat.

Enikő számára nem volt ismeretlen a tarot kártya, de a személyiségét még senki nem elemezte ezzel a módszerrel. Novák László asztrológus volt az első.

NL: Két érzelmet ábrázoló lapot is kihúztál, ez azt jelenti számomra, hogy nagyon érzelmes nő vagy, bár az, hogy ezt ki is mutasd, már a te döntésed.

ME: Általában kimutatom.

NL: De itt van a 7-es szám is, eszerint a tér-idő végénél tartasz. Például ez azt is jelenheti, hogy öreg lélek vagy, sok mindent megfejlődtél már. Ugyanakkor arra is utal, hogy elrejted előlünk, hogy mennyi mindent tudsz már, sőt, sokszor naivának mutatod magad.

ME: Én nem akarok okoskodni, mások dolgába beleszólni, még ha látok is dolgokat.

NL: Ez azt jelenti, hogy szereted magad elrejteni. Sokszor illúziót mutatsz be, mintha bűvészkednél, nem kell, hogy mindenki tudja, mire is vagy valójában képes. Elrejtesz előlünk bizonyos képességeket is, amelyeknek birtokában vagy. Ez egy spirituális képesség, te valójában mágus vagy.

PM: Mi a helyzet, Enikő, mágus vagy?

MU: Van ebben valami... Tudod, én egy picit babonás vagyok, és attól félek, hogy ha elmondanám, hogy mi ez, akkor megtörne ez a varázs. Annyit azért elárulhatok, hogy ez abszolút a munkára igaz.

NL: Az utolsó lap pedig tomboló, dühöngő érzelmi viharokról mesél nekem, melyek ott dúlnak benned, mélyen. Jó lenne, ha időnként leülnél, és megpróbálnál relaxálni, hogy lecsendesítsd ezeket.

ME: Ha hiszitek, ha nem, a héten te vagy a második, aki azt tanácsolja, hogy üljek le, és egy kicsit ne gondoljak semmire. Nagyon nem megy, de meg fogom próbálni... 
(forrás:life.hu Peller Mariann)

Utazás a lelked körül - Muri Enikő - videó:
forrás:LifeTV


2017. július 18., kedd

"Az Univerzum tudatos", ezt állítja a világ egyik leghíresebb tudósa


A világ egyik leghíresebb tudósa szerint a kozmosznak ugyanolyan belső élete van, mint amilyen a miénk.


A modern tudomány évszázadok óta szűkíti az emberek és a világegyetem többi része közti hézagot, kezdve Isaac Newtonnal megmutatva, hogy egy sor törvény ugyanúgy vonatkozik a lehulló almákra és a keringő holdakra egészen Carl Saganig, aki szerint "a csillagokból származunk," - hogy a testünk atomjai szó szerint a csillagok nukleáris kemencéiben kovácsolódtak.

Gregory Matloff elképzelése azonban még ebben az összefüggésben is sokkoló. A New York-i Műszaki Főiskola veterán fizikusa nemrég megjelent egyik tanulmányában amellett érvel, hogy az emberek anyag és szellem tekintetében olyanok lehetnek, mint a világegyetem többi része. Egy "proto-tudatosság" terjedhet ki valamennyi térben, állítja. A csillagok olyan entitások lehetnek, amelyek szándékosan irányítják a saját útjukat. Nyersebben fogalmazva, az egész kozmosz öntudatos lehet.

A tudatos univerzum fogalma azonban sokkal inkább hangzik egy késő esti televízióműsor, mint egy tudományos folyóiratban megjelent tanulmány címének. A hivatalos akadémiai nyelven "pánpszichizmusnak" nevezett elméletnek azonban számos kiemelkedő támogatója van különböző területeken. A New York-i Egyetem filozófusa és kognitív tudósa David Chalmers is támogatója. De különböző módon idgetudósok is, például az Allen Idegtudományi Intézetből Christof Koch ideggyógyász, valamint Sir Roger Penrose brit fizikus, aki gravitációval és fekete lyukakkal foglalkozott. Matloff azzal érvel, hogy a pánpszichizmus túl fontos ahhoz, hogy figyelmen kívül lehessen hagyni.

"Mindez nagyon spekulatív, de olyasvalami, amit ellenőrizhetünk, vagy akár érvényesíthetünk vagy meg is hamisíthatunk," - mondja Matloff.

Három évtizeddel ezelőtt Penrose bevezette a pánpszichizmus egyik kulcsfontosságú elemét azzal az elméletével, hogy a tudat a kvantumfizika statisztikai szabályaiban gyökerezik, mivel az agyban lévő neuronok közötti mikroszkopikus térben alkalmazhatók.

2006-ban a német fizikus Bernard Haisch, aki mind az aktív csillagok tanulmányozásáról, mind az ortodox tudomány iránti nyitottságáról ismert, Penrose gondolatát egy nagy lépéssel tovább vitte. Haisch azt javasolta, hogy a kvantummezők (az úgynevezett "kvantum vákuum"), amelyek átitnak minden üres teret, létrehozzák és továbbítják a tudatot, amely ezután minden elég komplex rendszerben megjelenik, és energiával áramlik keresztül rajta. És nem csak egy agyban, hanem potenciálisan bármilyen fizikai szerkezetben. Kíváncsi módon Matloff azon töprengett, hogy van-e mód ezeket a szeszélyes érveket egy megfigyelési tesztnek alávetni.

Az élet egyik legfontosabb eleme az a képesség, hogy viselkedését az ingerre válaszolva igazítsa. Matloff olyan csillagászati tárgyakat keresett, amelyek váratlanul ezt a viselkedést mutatják. A közelmúltban a "Paranego diszkontinuitás" néven ismert, kevésbé tanulmányozott csillag mozgási anomáliát mutatta be. A hűvösebb csillagok átlagosan gyorsabban forgatják galaxisunkat, mint a melegebbek. A csillagászok nagy része a hatást a csillagok és a gázfelhők közötti kölcsönhatásoknak tulajdonítja a galaxisban. Matloff azonban egy más értelmezést is megfontolt. Megjegyezte, hogy az anomália olyan csillagokban jelenik meg, amelyek eléggé hűvösek ahhoz, hogy molekulák legyenek az atmoszférájukban, ami nagyban növeli kémiai bonyolultságukat.

Matloff megjegyezte továbbá, hogy néhány csillag úgy tűnik, hogy olyan sugarakat bocsát ki, amelyek csak egy irányba mutatnak, amely egy kiegyensúlyozatlan folyamat, ami miatt egy csillag megváltoztathatja a mozgását. Vajon ez valóban szándékos folyamat? Van-e bármilyen mód, hogy ezt megmondjuk?

Ha a Paranego diszkontinuitást a galaxis bizonyos körülményei okozzák, annak helyről helyre változnia kellene. De ha ez olyasmi, ami saját lényege a csillagoknak - a tudatosságnak - mindenütt meg kell egyeznie. A meglévő csillagkatalógusok adatai alátámasztják az utóbbi nézetet, állítja Matloff. A Gaia csillag feltérképező űrteleszkóp részletes eredményei, amelyek 2018-ban lesznek esedékesek, szigorúbb tesztet fognak jelenteni.

Matloffnak nincsenek illúziói, hogy munkatársai meg lesznek győződve róla, de továbbra is optimista: "Nem kellene legalább ellenőrizni? Talán elmozdíthatjuk a pánpszichizmust a filozófiától a megfigyelő asztrofizikáig."

Tudat az anyagból

Míg Matloff a csillagokra tekint ki, hogy ellenőrizze a pánpszichizmust, addig Christof Koch az emberre néz. Véleménye szerint a széles körben elterjedt, mindenütt létező tudatosság erősen kötődik a tudósok jelenlegi megértéséhez az elme neurológiai eredetét illetően.

"Az egyetlen domináns elmélet, amit a tudatossággal kapcsolatban ismerünk azt mondja, hogy az összetettséghez kapcsolódik - a rendszer azon képessége, hogy hasson a saját állapotára és meghatározza a saját sorsát," - mondja Koch. "Az elmélet azt állítja, hogy ez nagyon egyszerű rendszerekhez vezethet. Elvileg néhány tisztán fizikai rendszer, amely nem biológiai vagy szerves, szintén tudatos."

Koch-t az integrált információelmélet inspirálja, amely a modern idegtudósok egyik forró témája, amely szerint ez a tudat határozza meg, hogy a rendszer milyen hatással van a korábbi állapotára, és befolyásolja annak következő állapotát.

Az emberi agy csak egy szélsőséges példa erre a folyamatra, magyarázza Koch: "Bonyolultabbak vagyunk, több öntudatunk van - igen, közülünk néhányunknak - de más rendszerek is tudatosak. Megoszthatjuk a tapasztalat ezen tulajdonságát, és ez az, ami a tudatosság: az a képesség, hogy bármit megtapasztalhassunk, a leginkább hétköznapitól a leginkább kifinomult vallási tapasztalatokig."

Ahogy Matloff és Koch, a munkatársaik is aktívan részt vesznek az elgondolások kísérleti tesztjeiben. Az egyik megközelítés az agysérült betegek tanulmányozása annak vizsgálata érdekében, hogy az információs válaszaik összhangban állnak-e tudatuk biológiai méreteivel. Egy másik megközelítés, hogy összekapcsolják két egér agyát és megvizsgálják, hogyan változik az állatok integrált tudata, ahogy az egymás között áramló információ mennyisége nő. Egy bizonyos ponton az integrált információelmélet szerint a kettőnek egységes, nagyobb információs rendszerré kell válnia. Végül lehetővé kell tenni, hogy az ilyen kísérleteket emberekkel is elvégezhessék, összekapcsolva az agyukat, hogy lássák, újfajta tudat keletkezik-e.

A látszólagos hasonlóságok ellenére Koch kétségbe vonja Matloff akarattal rendelkező csillagait. Ami megkülönbözteti az élőlényeket az elmélet szerint nem az, hogy élnek, hanem hogy összetettek. Bár a Nap sokkal nagyobb, mint egy baktérium, matematikai szempontból sokkal egyszerűbb is. Koch lehetségesnek tartja, hogy egy csillagnak lehet belső élete, amely lehetővé teszi számára, hogy "érezzen", de bármi legyen is ez az érzés, sokkal kisebb, mint az E. coli érzése.

Másrészről, "még olyan rendszerek is, amelyeket nem tartunk élőnek, rendelkezhetnek egy kevés tudattal," - mondja Koch. "Ez is része a fizikaiságnak." Ebből a szempontból a világegyetem nem feltétlenül gondolkodik, de még mindig lehet egy belső tapasztalata, amely szorosan kötődik a miénkhez.


Egy résztvevő kozmosz

Ez vezet el bennünket Roger Penrose-hoz és a tudatot valamint a kvantummechanikát összekötő elméletéhez. Nem pusztán pánpszichistaként azonosítja magát, de az érvelése, miszerint az öntudatosság és a szabad akarat kvantum eseménnyel kezdődik az agyban, elkerülhetetlenül összekapcsolja a tudatunkat a kozmosszal. Penrose tökéletesen összefoglalja ezt a kapcsolatot az "Út a valósághoz" című opuszában:

"A fizika törvényei komplex rendszereket hoznak létre, és ezek a komplex rendszerek tudatossághoz vezetnek, és ezután matematikát hoznak létre, amely a maga alaptalan fizikai törvényeit tömör és inspiráló módon kódolhatja, amely megalkotta."

Toronymagas fizikus termete ellenére Penrose kénytelen volt ellenállásba ütközni tudat elméletével kapcsolatban. Különös módon kollégái már jobban elfogadják a kvantumfizika egzotikus, kozmikus tudattal járó következményeit. Az 1920-as évek óta a fizikusokat folyton zavarba ejtik a megfigyelő furcsa, kiváltságos szerepe a kvantumelméletben. Egy részecske a bizonytalanság homályos állapotában létezik... de csak addig, amíg meg nem figyelik. Amint valaki ránéz és méréseket végez, a részecske úgy tűnik, hogy egy meghatározott helyen tűnik fel.

A néhai fizikus John Wheeler arra a következtetésre jutott, hogy a kvantummechanika látszólagos furcsasága egy még nagyobb és szokatlanabb igazságra épül: hogy az egész univerzum egészében bizonytalan állapotban létezik, és tiszta, tényleges teremtménnyé változik, amikor egy tudatos lény megfigyeli - vagyis mi.

"Résztvevők vagyunk a létrehozásában nem csak a közelben és itt, hanem a távolban és a régmúltban," - mondta Wheeler 2006-ban. Értelmezését "részvételi antropikus elvnek" nevezte. Ha igaza van, akkor az univerzum tudatos, de szinte ellentétes módon azzal, ahogyan Matloff leírja: Igazából csak a tudatos elmék cselekedetein keresztül létezik.

Nehéz elképzelni, hogy egy tudós hogyan alapozhatja a részvételi antropikus elvet egy empirikus vizsgálatra. Nincsenek megfigyelendő csillagok, és nincs mérhető agy annak megértésére, hogy a valóság függ a tudat jelenlététől. Még ha nem is bizonyítható, a részvételen alapuló antropikus elv kiterjeszti a modern tudomány egyesítő szándékát, amely erőteljesen felidézi azt a kapcsolatot, amit Albert Einstein kozmikus vallásos érzésnek nevezett.

"Véleményem szerint a művészet és a tudomány legfontosabb feladata, hogy felébressze ezt az érzést, és életben tartsa azokban, akik fogékonyak rá," - írta Einstein a New York Times 1930-as szerkesztőségi cikkében. A Matloffhoz hasonló felfedezőket rendszeresen elutasították, mint kívülálló gondolkodókat, de nehéz elképzelni bármilyen nagyobb kifejeződését ennek az érzésnek, mint folytatni azt a küldetést, hogy kiderítsük, vajon az emberi elme egy sokkal nagyobb kozmikus agy apró alkotóeleme.
(forrás: http://ujvilagtudat.blogspot.hu)

video

2017. július 17., hétfő

Halottak könyve Egyiptomban



Az emberiség legrégebbi írásos emlékeinek egyike. Nagyjából 3500 évesre becsülik. Korai változatuk a szakkarai piramisok falán található. A legrégebbi példánya az úgynevezett Nu-papirusz, mely i.e. 1580-ból való a fáma szerint.


Szokás még emlegetni az alábbi neveken: Holtak Könyve, Kilépés a fénybe, A fénybe lépés könyve, Kilépés az Igazság fényébe, Nappali Eljövetel Könyve, Napra Kilépés Könyve, Nu papirusz, Pert em heru (óei.), Pir-m-haru (óei.)

A Halottak Könyve Egyiptomban egy 190 fejezetből álló szent szöveggyűjtemény, amely az elhunyt túlélését szolgálja a túlvilágon. A szövegeket a koporsó oldalára, majd a későbbi időkben papiruszokra írták és az elhunyt mellé helyezték. A legenda szerint maga Thot isten állította össze az imákat, a fohászokat, a varázsformulákat és nyilvánította ki azokat a papoknak. Olyan nagyra becsülték a benne lakozó tudást, hogy ezen könyvből egy-egy példányt minden halott mellé a sírba helyeztek. A könyvben szereplő transzcendentális útmutatás volt hivatott biztosítani a lélek és a szellem túlvilágon történő, Ozirisz birodalmába vezető sikeres utazását és célba érését. Amennyiben a szellem és a lélek követi a benne foglalt intelmeket, rálelhet az üdvözítő útra és megmenekülhet a szellemvilágban lakozó, rá leselkedő mindennemű veszélytől és csapdától. A Halottak Könyve voltaképpen térkép egy olyan világhoz, amely az avatatlanok előtt teljesen ismeretlen és baljóslatú interdimenzionális kaland, amit viszont kivétel nélkül minden léleknek meg kell tennie, hogy visszatérhessen a forrásához.

A Halottak Könyve folyamatosan bővült: i.e. I. évezred első felében kiegészítő szövegekkel látták el, melyekből a Szaiszi-korra ismét rendszerezett szöveggyűjtemény lett. Az Újbirodalom és a Szaiszi-kor közötti időben a fejezetek számos, addig nem idézett halotti szöveggel bővültek, s már nem csupán a papiruszokon, hanem a koporsók belső falain is feltűntek.

Halottak Könyvének elsőként Karl Richard Lepsius nevezte el eme szövegek gyűjteményét és először Peter Le Page Renouf fordította le terjedelmes kommentárral ellátva. Lepsius pontatlanul osztotta fel a fejezeteket, így azok nem alkotnak egységet egymással.

A Halottak Könyvének 125. fejezete írja le a lehető legrészletesebben a túlvilági ítéletet, mely alapvetően négy részre oszlik:

1.) a halott beszéde Oziriszhez, amint az Igazság Csarnokába lép,

2.) a halott vallomása az ítélőszék előtt,

3.) a halott szívének megmérése,

4.) tárgyalások a kapu őreivel, amint a halott a csarnokot elhagyja.

A próbatétel után a „lélek” nem vándorolhat szabadon, hanem a neki, illetve a fejlettsége szerinti legmegfelelőbb helyre, az úgynevezett szellemi kasztba kerül, ahol érdemeihez illőn megtapasztalások érik, s ahonnan az újabb leszületését, testet öltését várhatja.

A Halottak Könyvét, mely tehát életet ad a túlvilágon, eleinte csak a szarkofágok falára festették (11. dinasztiakorabeli), aztán idővel mágikus tartalmukat az írnokok papirusztekercsekre rótták fel (18. dinasztia), még később már hieratikus írással is készültek tekercsek. Az alapszövege fekete színű (nigrum), míg a kiegészítése vörös (rubrum), mely a korszakonkénti különböző értelmezést mutatja.

A Halottaskönyv mint túlvilági kalauz sajátossága, hogy szövege jelen idejű. Különös hangsúly helyez a szavak megmérettetésére, a démonok legyőzésére, az átváltozásra, az újszülötté válásra, az ember isteni és kozmikus természetére, ennek megfelelően az analógiás gondolkodásra („Lásd, mikor az uadzs virul, virulok én is! Ha ő romolhatatlan, én is az vagyok!”), valamint a lelki és szellemi sokszínűségre. Ez utóbbival fogok részletesen foglalkozni a továbbiakban.

A Pert em heru-t úgy fordíthatjuk legszabatosabban, hogy Kilépés a Fénybe. Sokszor abból az aspektusból közelítjük meg a Halottaskönyvet, hogy a fejlődő léleknek szüksége van erre az iránymutatásra, mivel nem rendelkezik azzal a fajta bölcsességgel és képességrendszerrel, hogy magától, úgymond önerőből a számára majdhogynem ismeretlen meg nem nyilvánult lét síkjain található jelenségek és entitások között eligazodjon. Azonban mindig figyelembe kell vennünk azt az eshetőséget is, hogy vannak beavatottak, aki még a nagy átlépésük előtt, tehát a halálukat megelőzőleg kívánnak átlépni a lét-nemlét küszöbén. Erről szól a beavatás. A két út közötti sarkalatos különbség röviden abban áll, hogy a Neofita mindvégig megőrzi a tudatosságát, vagyis egyfajta mentális tudatra ébredt állapotban barangolja be azokat a világokat, melyet egyébként a többi léleknek is be kell járnia, csakhogy nekik tudás/képzettség nélkül. Jóllehet a beavatott éppen az ébersége folytán sokkal messzibb régiókba is eljuthat, minthogy a rezgése és az egyes lélekrészei messze a fejlődő lelkek fölött állnak fejlettség tekintetében.

Az anyagi természet látszatai és érzékcsalódásai, melyek letompítják a spirituális érzékszerveket, okozzák azt a sötétséget, melyből fokozatosan ki kellene lépnie a léleknek azáltal, hogy fényt gyújt magában, illetve egyes tagjaiban. Ez a lépésről-lépésre történő megvilágosodás hozza működésbe az ember kozmikus tagjait és töltik meg életerővel azokat.

Sok a félreértés és a félrefordítás a különféle tanokban, hiszen az egyes lélekrészek és szellemi konstrukciók, melyek az embert mint olyat felépítik, olyan szabályrendszerek alapján működnek és indulnak csak be rendeltetésüknek megfelelően, amelyet nemcsak megérteni nehéz, hanem földi szavakba foglalni is, már ha feltételezzük, hogy a kutató helyesen ismerte meg a transzcendens alkotók folyamatait. Tehát aki nem realizálta az egyes szinteket az egyiptomi beavatási rendszerben, attól természetszerűleg nem is várható el, hogy helyesen írja le, fordítsa le és kommentálja a Thot által szándékosan misztikus ködbe burkolt, külső szemek elől elrejtett, imígyen ezoterikus, azaz belső kör számára felfedett szent tudomány titkait.

Ha azonban az adekvát értelmezéssel találkozik akár az avatatlan emberi elme, akkor rajta keresztül a tudata felsőbb régióiban olyan spirituális áramlatok indulhatnak el, melyek közelebb viszik az isteni alkotórészeihez és elkezdik felhangolni a benne lakozó felsőbbrendű lényt. Azért fogalmazok így, mert egyelőre korai lenne olyan terminusokat használni, melyeket nem készítettem elő és nem írtam körül alaposabban. Tulajdonképpen ezzel azt is kimondtam, hogy már pusztán ezen sorok tanulmányozása felér egy beavatással. Ne felejtsük el, hogy ilyen magyarázatokkal évezredek óta nem lehetett találkozni profán körökben. Igaz, ezek nem az egyszerűek közül valók, de aki meg kívánja érteni létét és annak működését, az kénytelen felemelkedni a magaszatos magasságokba, ahol a valódi filozófia és bölcsesség kezdődik.

E helyütt Hamvas Bélával értek egyet, aki így fogalmaz erről: „A változás, amelyen átesik, nem tökéletesedés. A lélek nem lesz több és nagyobb, szélesebb, mélyebb, ragyogóbb és istenibb. A lélek mindössze visszanyeri saját ősi lényét, amelyet az anyagi természetbe való merülésével elvesztett. Az ember visszakapja eredeti égi természetét, s a Pert em heru a lehető legpontosabb könyv arról, hogy az egyes küszöbökön az ember miképpen szerzi vissza eredeti szerveit, égi szívét, égi tagjait, szellemi alakját, örök testét, a száhut, égi értelmét – miképpen kapja meg újra halhatatlan nevét, amelyet elvesztett, és miképpen nyeri vissza égi beszédét.”

A Kilépés a Fénybe az Ozirisz mítoszt dolgozza fel metafizikai tartalmakra rámutatva.

Ez a legendás történet bújtatva a fejlődő lélek érési folyamatát, illetve az isteni rendbe való vissza- és betagozódását láttatja költői, szimbolikus képsorokkal. Azokat az archetipikus formákat hívja segítségül, melyek az emberi psziché mélyén mindenkire hatnak: a démoni, lehúzó, megkötő és anyagi erőket a kígyó, a krokodil, a skorpió, a pók, a rovar, a madár, a vadkan stb. képekkel, míg az isteni felemelő, transzcendentáló (átvezető), megtisztító és felszabadító erőket a lótuszvirág, az istenek és istennők, a benu madár (főnix), a lélek és hasonló imaginációkkal kelti életre. Ezek a modern elme számára szimbólumokba kódolt üzenetek, melyeket a mesevilág lakói közé sorolnánk első pillantásra, valójában azonban egy magasabb valóság szintjén ténylegesen létező, személyes küszöbőrök, akik a belső démoni és isteni erőinkből felépülő energialények. Ezek tarthatnak vissza, akadályozhatnak meg vagy engedhetnek át, nyithatnak utat a felsőbb világokba. Így olvasva az Egyiptomi Halottaskönyvet, már nem a halál utáni életről szól, hanem a jelen létmódunkban bennünk zajló folyamatokról. Arról, hogy minden kétirányú: vagy építő, vagy romboló, hogy minden előjellel értendő: pozitív vagy negatív, oldó vagy megkötő. S amikor a kötés mellett döntünk, akkor nem megölünk magunkban valamit, még csak nem is kisöprünk, eltüntetünk valamit az életünkből, hanem átadjuk egy másik lénynek önmagunkat, aki ezáltal hatalmat nyer felettünk. Ez a másik lény képviseli a Teremtés ellenpólusát, a lázadást és a káoszt, mellyel minden léleknek szembe kell néznie, álljon akár a spirituális ranglétra legalacsonyabb vagy éppen a legmagasabb fokán. Ez a másik lény is mi magunk vagyunk, csak ellenkező előjellel.

Vessünk egy pillantást erre a részünkre!

Mindaz, ami nem szép, nem igaz, nem elfogadható és nem spirituális, nem isteni, legfeljebb csak látszatra, az a mítoszban Széth. Széth a megvalósító ereje az embernek, melyre szüksége volt és van, hogy az anyagi világban megnyilvánulhasson és alkothasson. Ez feltétlenül szükséges az Isteni Én alászállásához, máskülönben nem tudna hatni az anyagra. Ugyanakkor a felszabadulás, az égbeszállás, a visszatérés isteni princípiuma Ozirisz. Az ő erői a halálon diadalmaskodó, a feltámasztott, a meghaló és feltámadó, ergo halhatatlan isteni Énünk jelképe, ereje, terve és célja egyszerre. Ugyanis szimbolikusan aligha kétséges, hogy Ozirisz az aranyló Napnak, vagyis az szellemnek a jelképe. Azonban Ozirisz egy erő is, mely felfelé, az ég felé húzza az embert nosztalgikusan. Elég, ha csak arra gondolunk, amikor éjszaka a tiszta égbolt felé fordulunk és elmerengünk a csillagok tiszta fényében. Hasonlóan ehhez, az emberben él egy szellemi vágyódás, mely folyamatosan azt súgja neki, hogy összetartozik a csillagokkal, a kozmosszal, a Legfelső Lénnyel. Ilyenkor szinte könnyűnek érzi magát az ember és megsejti a végtelent, valamint azt, hogy neki ebben az univerzumban, s annak láthatatlan dimenzióban jól körülhatárolt helye van. Néha még ara is gondolunk, hogy szeretnénk egyszer olyan messzire utazni, mint amilyen távol a csillagok vannak. Azért is érezhetjük ezt, mert mi ugyanabból a sziderikus szubsztanciából, finom erőből állunk, amely csillagokat és a kozmoszt is felépíti, s tudat alatt mi érezzük ezt a kapcsolatot

Ozirisz tehát a lélek evolúciós folyamatának egyik hajtómotorja társával, Ízisszel. Az istennő energiái támogatják az ember felsőbbrendű tagjainak az életre keltését és használatba vételét. Ízisz mint energia spiritualizálja az ember: kreativitást adományoz, intuíciót kelt, inspirációval motivál, ihletet súg, éreztet, finomítja az érzelmeket és kifinomítja az érzékeket. Ízisz Ozirisszel karöltve szüntelenül tökéletesítik az embert, pontosabban a halhatatlanság tudatának visszanyerését készítik elő és vezénylik le életeken keresztül.

A reinkarnáció másik polaritását a yin-yang elvnek megfelelően Széth és Nephtüsz képviseli. Ők eredendően nem rosszak, nekik is létjogosultságuk és múlhatatlan szerepük van a Teremtésben. Nélkülük nem lenne anyagi megtapasztalása a léleknek. Széth a matéria, az anyag felé húzza-vonja az Isteni Ént, hogy kiélhesse szenvedélyeit, alantas ösztöneit és hajlamait. Széth azt mondja: „alkoss itt és váltsd valóra minden álmodat, önts anyagba és formába terveidet, léptesd be vágyaidat a földi világba”. Ehhez teszi hozzá képletesen Nephtüsz, hogy „S amit megalkottál, élvezd is!”. Szenvedély, érzékiség és az érzelmek vágyainak ördögi köre Nephtüsz eredménye ebben a történetben, míg a megvalósításra törő és mindenen átgázoló, törtető akarat Széthé. Így kimondva-kimondatlanul szinte démoni körmönfontsággal és könnyedséggel burkolják be az anyagi világ kötőerői a lelket. De nem ezek teszik rabbá a lelket és a szellemet! Ezek csupán hajlamosító tényezők. A csábítás és a tudatlanság kombinációja az, mely végzetessé teszik, megpecsételik az ember sorsát. A fejlődő lélek szelleme sokszor még kevéssé fejlett, ezért tudatlan. Így könnyen megtévesztik a szellemet a fizikai vonzások-taszítások fajtái. Sőt, egy idő után annyira lekötik, hogy már észre sem veszi, de nekik él, és azok átveszik az irányítást élete fölött. Ezzel a kör bezárul és kísértés betetőződik: az ember elveszíti kapcsolatát a finomabb alkotóelemeivel. De tudatlansága és döntése önmagának köszönhető, saját szabad akarati választásának. Döntésének kiindulópontja pedig saját énje, pontosabban saját énjének egyik része, a perifériája, amit legtöbbször egónak hívunk. Ennél fogva nem vádolható sem Széth, sem Nephtüsz, hiszen ők úgy jártak el, ahogy nekik kellett: lehetővé tettek bizonyos megtapasztalásokat a lélek számára.

A reinkarnációs körforgásból azonban van esély a kilépésre. Ezt jelképezi Hórusz, a történet újabb szereplője, aki halandó emberből halhatatlanná váló lény emblémája. Ő a mai ember prototípusa, aki enged Ízisz erőinek, melyek megszülik benne a lelki felismeréseket, beavatásokban részesítik és olyan extatikus tudatállapotokba röpítik, melyek közelebb viszik a megélőt az isteni létéhez. Ahhoz az isteni létéhez, mely számára soha nem veszett el, csupán kipottyant belőle. Ezért is akar újra Ozirisszé válni a lélek, hiszen érzi, hogy ő is eredendően isteni lény. Ez nem szentségtörés és istenkáromlás Egyiptomban, sőt az egyik legmagasztosabb metafizikai alapállás, mellyel előbb-utóbb minden fejlődő léleknek azonosulnia kell. Az örök kereső és vágyó, a lélek egyszer elindul a beavatások lépcsőin felfelé, s levedli a tehetetlenség és kísértések irrealitását és visszatér – immáron tudatosan, sokat megtapasztalva – a teljességbe, a maga saját személyes Tethánjába (Felső Énjébe), mely már esszenciálisan egynek tekinthető a Teremtővel.
(Száraz György)

Egyiptomi Halottaskönyv - videó

Nyereség és veszteség



“Idézd fel magadban azt az érzést, amit akkor érzel, ha valaki megdicsér, ha elismernek, elfogadnak, megtapsolnak.
Aztán állítsd szembe azzal az érzéssel, ami akkor keletkezik benned, ha a napkeltét vagy a naplementét nézed, vagy csak a természetet úgy általában; ha olyan könyvet olvasol, vagy olyan filmet nézel, amit teljesen élvezel.


Ragadd meg ennek az érzésnek az ízét, és hasonlítsd össze az elsővel, azzal, ami akkor keletkezett benned, amikor megdicsértek. Lásd meg, hogy az első érzés öndicsőítésből, önreklámozásból született! Földi érzés ez. A második viszont egyfajta beteljesülés eredménye, lelki érzés.

Van egy másik ellentét is. Idézd fel azt az érzést, amit akkor érzel, ha sikeresen megoldasz valamit, ha elérsz valamit, ha feljutsz a “csúcsra”, ha megnyersz egy játékot, fogadást vagy vitát. Állítsd szembe azzal az érzéssel, ami akkor ér, ha igazán örömmel végzed a munkád, ha teljesen elmerülsz abban, amit éppen csinálsz. S vedd észre ismét a földi és lelki érzés közti minőségi különbséget!

Más. Emlékezz vissza, milyen érzés volt az, amikor hatalmad volt, amikor te voltál a főnök, felnéztek rád, amikor az emberek tőled kaptak utasítást, vagy amikor népszerű voltál. Most állítsd szembe ezt a földi érzést a meghittség érzésével, az együttlét érzésével – azokkal a percekkel, amikor mindenestül jól érezted magad egy barátod vagy egy csoport társaságában, ahol vidámság és nevetés volt.

Miután elvégezted ezeket az összehasonlításokat, próbáld meg megérteni a földi érzések lényegét, ami nem más mint önreklámozás és öndicsőítés. Ezek az érzések nem természetesek, a társadalom és kultúra hozta létre őket, hogy termelővé és ellenőrizhetővé válj.
Ezek az érzések nem termik meg azt a táplálékot és boldogságot, melyeket akkor érez az ember, amikor a természetben gyönyörködik, vagy barátai társaságának, illetve a munkájának örül. Ezeket az érzéseket azért kreálták, hogy izgalmat, feszültséget, végül is ürességet keltsenek.

Figyeld meg ezután magadat a nap, illetve a hét folyamán, és vizsgáld meg, hogy cselekedeteid közül hány volt, ami nem volt átitatva az ilyen izgalmak iránti vággyal, melyek csak ürességet teremnek: a figyelem, elismertség, hírnév, népszerűség, siker és hatalom iránti vággyal!
Nézz a körülötted lévő emberekre is! Van-e egy is köztük, akit nem fertőzött még meg az ilyen földi érzések iránti vágyódás? Egy is, akit még nem irányítanak ezek az érzések, aki nem éhezi őket, aki még nem tölti ébrenlétének minden percét tudatosan vagy tudattalanul ezeknek a keresésével?
Ha rájössz erre, megérted azt is, hogyan próbálják az emberek megnyerni a világot, s hogyan veszítik el közben a lelküket. Mert így az életük üres és lelketlen lesz.”

( Anthony de Mello: Nyereség és veszteség )

video

2017. július 16., vasárnap

Vajna Timi: Életemben nem féltem még ennyire!



– Gyere hozzám! – suttogta éjszakánként hátborzongató hangon egy idős nő szelleme Vajna Tímea Los Angeles-i házában. A modell hanyatt-hom­­lok menekült a macskáival együtt.


Ha eddig nem hitt a szellemvilág létezésében, most már biztosan hisz Vajna Tímea. A modell azért utazott az Egyesült Államokba, hogy angol nyelvet és színészmesterséget tanuljon, miközben az amerikai állampolgárságra várakozik, de egy váratlan tapasztalattal is gazdagodott.

A híres házaspár nem sokat árult el Timi tengerentúli életkörülményeiről, de el lehet képzelni, hogy Los Angelesben nem egy dohos padlásszobában kellett meghúznia magát a filmmogul feleségének… A Vajna házaspár akár ki is bérelhetett volna egy házat, mégis más megoldást talált: Andy egyik közeli barátjának a villájában szállásolták el a fiatalasszonyt. Timit szívesen látták, mégsem maradt sokáig. Hirtelen költözésének megdöbbentő okáról maga mesélt a Borsnak.

– Egy nagyon pici, másfél szobás lakásban lakom most, a két cicával. Udvara nincs, és az erkélye is nagyon kicsi, de jól érzem itt magam. Jobban, mint abban a házban… Ott már az első napokban rettenetesen féltem – meséli Tímea. – Nem ismertem senkit, nem tudtam senkivel beszélni, és ami a legrosszabb, hogy rettenetesen rossz energiái voltak annak a háznak. Ráadásul minden áldott éjszaka hallottam hangokat. Come to me! vagyis Gyere ide! – ezt ismételgette nekem egy idős női hang… Ami a legdurvább, hogy nemcsak én, hanem a macskák is hallották, összerezzentek, és szemmel láthatóan rettegtek. Csak né­hány éjszakát bírtam ki, aztán közöltem Andyvel, hogy egy percig sem maradok ott tovább. Életemben nem féltem még ennyire! – magyarázza Timi, aki hiába érdeklődött a ház tulajdonosánál arról, hogy kinek a szelleme bolyonghat éjszakánként a folyosókon, nem tudta megmondani.
(forrás:borsonline.hu)

 Szellemek fotók - videó

video

Hachiko, a hűséges kutya



A Shibuya vonatállomáson Tokióban áll egy akita inu bronzszobor, ami egy megható történetre emlékeztet, amelyet egész Japán ismer.

Hachikot, a 2 hónapos kutyát 1923-ban vette Ueno professzor, aki az egyetemen tartott előadásokat. A kutya reggelente elkísérte őt a vonathoz, délután pedig ugyanott fogadta. Így tett minden nap, egészen 1927-ig, mikor hiába várt többet gazdájára. A professzor egy előadása alatt szívrohamban meghalt. Hachiko ezután még 9 évig járt reggel és délután az állomásra várni gazdáját. 1935 márciusában a kutyát holtan találták azon a helyen, ahol évekig oly türelmesen várakozott. 


A történet részletesen

Az 1923. november 10-én – Odate-ben – nyolcadik kölyökként született akita kutyus méltán vált világhírűvé a gazdája iránt mutatott hűségéért. Japánban a család és az összetartás jelképévé, a kisiskolások példaképévé vált.


1924-ben Hachikót gazdája, Hidesaburó Ueno, a Tokiói Egyetem mezőgazdasági tanszékének professzora Tokióba vitte magával munkája miatt. A professzor vonattal utazott az egyetemre, reggel indult, s estére haza is ért. Hachiko ilyenkor mindig a közeli Shibuya állomáson várta őt.


A boldog kapcsolat azonban nem tartott sokáig, 1925-ben Hachikó gazdája, Dr. Ueno egy nap rosszul lett az egyetemen, agyvérzést kapott, és sosem tért vissza kutyájához. Azonban vannak dolgok, amik sosem változnak. Az eb késő estig várt, majd egyedül hazament. Hachiko másnap hajnalban már újra a peronon ült, és várta-várta a szeretett professzort.


Így ment ez minden nap. Fagyos telek és forró nyarak követték egymást, már a professzor özvegye is elköltözött a városból, de a kutya minden reggel kiment az állomásra gazdája elé, majd este szomorúan hazakullogott.

Hachikót többször is magához fogadta pár család, de ő mindig megszökött tőlük és visszatért a régi otthonához, abban a reményben, hogy egy nap újra láthatja a professzort. Mivel odahaza sohasem találta, ezért elment az állomásra ahova már számtalan alkalommal kikísérte ezelőtt.
Hachiko nem adta fel soha, hogy Dr. Ueno egyszer csak hazatér.

Nap, nap után békésen feküdt a peronon, és az érkező embertömeget fürkészte gazdája, barátja után.

A helyiek nagyon megkedvelték az egyre soványabb, gyengébb állatot. Mindenkit meghatott a hű kutya várakozása. Az állomáson dolgozók gondját viselték, etették, itatták, nyugvóhelyet adtak neki.

Egyik évben Dr. Ueno régi tanítványa (aki az akita kutyák szakértője volt) felismerte a Hachikót az állomáson. Nem sokkal a találkozást követően ez a tanítvány – Kikuzaboro Kobayashi – tette közzé a Japánban élő akitaállomány nagyságát is. A kutatásai azt bizonyították, hogy csupán 30 fajtiszta akita maradt, beleértve Hachikót. A tanítvány gyakran látogatta meg a kutyát, és számos cikket is írt a hihetetlen hűségéről. 1932-ben az egyik ilyen cikk megjelent Tokió legnagyobb újságjában és ekkor szerezett tudomást mindenki Hachikó történetéről, aki 1932-re igazi nemzeti kinccsé vált.


1934 áprilisában bronzszobrot állítottak tiszteletére az állomáson, melynek leleplezésére rengetegen elmentek, és maga a Hachiku is ott volt.

Természetesen ez sovány vigasz volt a kutyusnak, hisz gazdája sosem tért vissza. Hachiko majd egy évtizedig várt Dr. Uenora, mikor kilenc hosszú év után végre együtt bolondozhatott szeretett gazdájával, újra találkoztak – a mennyországban.

Hachiko 1935-ben, tizenkét éves korában halt meg, elhatalmasodott rajta a rák és a kezeletlen férgesség. Március 8-án találták meg Shibuya egyik utcáján holtan. A kutya tetemét kipreparálták, és a Nemzeti Tudományi Múzeumban állították ki Tokióban, az Uenóról elnevezett parkban.

Halálának hallatán ezrek látogatták meg a kutya tiszteletére állított szobrát, melyeket virágokkal borítottak be. (Sajnos a második világháborúban megsemmisítették.)


A háború befejeztével, 1948 augusztusában, az első szobor alkotójának fia, Takeshi Ando újabb szobrot készített, melyet máig megcsodálhatunk Shibuya állomáson.
Egy hasonló szobor áll Hachiko szülővárosában, az Odate állomáson. 2004-ben az 1934-es szobor talapzatán egy új szobrot állították Hachiko tiszteletére Shibuyában.

Azon a helyen, ahol Hachiko hűségesen várta a gazdáját, bronz mancsnyomatok és japán szöveg jelöli.

Minden évben április 8-án ünnepélyes ceremónia keretében emlékeznek a Shibuya vasútállomáson az odaadó kutyára. Ilyenkor több százan hoznak virágot Hachiku szobraihoz.

A történetet megfilmesítették Richard Gere főszereplésével, Hacsi – A leghűségesebb barát címmel.

(forrás: erdekesvilag.hu) 


A teljes film itt látható: 

2017. július 15., szombat

Visszajöttek a halálból, és elmondták: minden igaz!



Nem csak üres szólam, hogy lepereg előtted életed filmje.

Hosszú ideje óta vitatkoznak arról tudósok és laikusok, valódiak-e a halálközeli élmények, vagy csak érzékcsalódás áldozatai, akik megtapasztalják ezeket.


Az egyik végletet az képviseli, hogy a haldokló úgy érezte, lassan felemelkedik, felülről látta önmagát és az őt körülvevő embereket. Aztán valaki vagy valami visszaküldte a testébe, felébredt, és újra élt. A tudósok egy része viszont azt mondja, mindez csupán hallucináció: haldoklás közben az agyban oxigénhiányos állapot lép fel, és emiatt mindenféléket képzelünk, miközben lassan távozik felőlünk az élet.

Elképesztő utazások

Nos, izraeli tudósok most arra jutottak, hogy a halálközeli élmények valóban megtörténnek, legalábbis tényleg lepereg előttünk életünk filmje. A halálból visszatértek elmesélték, hogy végigélték, mi minden történt velük az életükben, átértékelték az eseményeket, és más emberként ébredtek. A tudósok számos halálból visszatért emberrel beszéltek, aztán összegezték tapasztalataikat. Az egyik érdekesség, hogy „életünk filmje” nem időrendben pereg le, mint a hollywoodi filmekben vagy a reklámokban. Egyesek találkoztak elhunyt szeretteikkel – még a házi kedvenceket is beleértve –, mások az időben utaztak és elképesztő helyekre jutottak el, amelyeket emberi elme nem is találhat ki.

„Nem összefüggők ezek a lepergő történetek, és nincsenek időbeli korlátok” – mondja a jeruzsálemi Hadassah Egyetem kutatójának egyik páciens.

„Egy másodperc volt, de egy évnek tűnt... mindkettő volt és egyik sem” – számolt be egy másik, aki szerint az élményt képtelenség szavakkal leírni.

Egy harmadik páciens azt mesélte el, hogy találkozott a legtöbb elhunyt családtagjával, és átélte azokat a fájdalmakat, amelyeket ők az élet során.

Apán bánata

Olyan is előfordult, hogy az egyik halálból visszatérő az apjával találkozott, aki hosszan elmesélte neki, milyen nehéz gyerekkora volt. Az izraeli tudósok egyébként azon a konzervatív állásponton vannak, hogy a halálközeli élményeket az agy azon területének zavarai okozzák, amelyek az emlékeket tárolják. A legtöbb esetben az agynak ezek a területei funkcionálnak legtovább a haldoklás során, miközben a többi testrész már lassan felmondja a szolgálatot (kivéve, ha a páciens súlyos agysérülést szenvedett).

A hit megmarad

Az új kutatás nem ingatja meg azok hitét, hogy igenis létezik halálon túli élet, és a visszatérőket valaki visszaküldi az életbe, mert még dolguk van a Földön. Eltérő kultúrákhoz tartozó emberek is arról számoltak, hogy haldoklás közben egy sötét alagútban haladtak, amelynek végén nagy fényesség várta őket. Ekkor azt érezték, hogy vissza kell fordulniuk, és fölébredtek a műtőasztalon.

(forrás: http://blikkruzs.blikk.hu)

Akik visszatértek a halálból… videó

(forrás: /tv2.hu- Napló)

video

Autó ütött el egy árnyékembert, amit rögzített egy biztonsági kamera



Egy igen érdekes felvételt rögzített egy biztonsági kamera Malajziában a közelmúltban. A felvételen egy árnyékszerű, emberi formájú személy tűnik föl egy parkolóban a semmiből, és egy arra közlekedő autó gyakorlatilag elüti. 


A sofőr semmit sem látott, de hallotta, hogy valami nekicsapódik az autónak kívülről. Az autó sofőrje ezután megállította a járművet, és utasával együtt kiszálltak, hogy megvizsgálják, mi történt. Az entitás ahogyan jött, úgy el is tűnt. A sofőr valami nagyméretű dologra számított, de nem talált semmit.

Az alábbi videóban tökéletesen látszik, hogyan történt mindez.

video

Számos felvétel készült hasonló árnyékemberekről, akik fizikai tárgyakon mennek keresztül. Nevezhetjük őket földöntúli, másik dimenzióból érkező entitásoknak. Fizikailag úgy néznek ki, mintha árnyékok volnának, de áttetszőek. Az ilyen felvételek a bizonyítékok arra, hogy ezek a lények, vagy szellemek képesek átlépni másik dimenziókba.
(forrás: ujvilagtudat.blogspot.hu)

2017. július 14., péntek

Polyák Lilla a túlvilági élményeiről vallott


A Life TV-n futó Utazás a lelked körül című sorozatom legutóbbi vendége Polyák Lilla volt. Lilla édesapja mindössze 35 éves volt, amikor szívinfarktust kapott, és meghalt. Lilla ekkor döbbent rá először arra, hogy a halál után is van valami megfoghatatlan lét. Amikor pedig autóbalesetet szenvedett, egyértelművé vált számára, hogy az égiek vigyáznak rá. 



Rólad tudható, hogy hiszel bizonyos dolgokban. De hogyan alakult ez ki nálad?

Ateista családból származom, nem kaptunk semmilyen iránymutatást gyerekkorunkban, amiről most már azt gondolom, hogy hiányzott. Sok félelem volt bennem, mert nem tudtam, mi jön a halál után. Az ember egy idő után keresni kezdi a válaszokat.

Gyerekként féltél a haláltól?

Sokszor felriadtam éjszaka, és nagyon féltem az elmúlástól vagy a nagy feketeségtől, hogy utána nem tudom, mi jön. Vagy, hogy nincs az élet után semmi, de ezt nem akartam, és nem is tudtam elfogadni. Ezt még ma sem tudom elfogadni: hogy fölöslegesen teszünk-veszünk itt, hosszú évekig, és nincs semmiféle folytatás, mint ahogy előzménye is kellett, hogy legyen. Gyerekként ezt még nem fogalmaztam meg, ezért sokáig nagyon féltem a haláltól. Furcsa módon ez addig tartott, amíg az édesapámat 11 évesen el nem veszítettem.

Tragikusan fiatalon, 35 évesen, egy váratlan szívinfarktusban halt meg.

Otthon összeesett, és ennyi volt. A temetése napján mondtam ki először, hogy én eddig féltem a haláltól, de most már nem félek, mert apukám is túlélte.

Ezek szerint akkor megértetted, hogy mi történt vele?

Abszolút, csak ez párosult egy olyan erős érzéssel, hogy ő attól még valahogy, valamilyen formában továbbra is van.

„A temetése napján mondtam ki először, hogy én eddig féltem a haláltól, de most már nem félek, mert apukám is túlélte”

Érdekes, hogy ezt mondod. Érezted az ő közelségét?

Később sokszor éreztem, hogy ott van velem. Sőt, voltak olyan helyzetek, amikor határozottan azt gondoltam, hogy ő segített és vigyázott rám.

Milyen helyzetek?

A legextrémebb egy autóbaleset volt, ami 21 éves koromban történt, és amire mindenki azt mondta, hogy nem lehetett volna ép bőrrel megúszni. Természetesen az öv nem volt bekötve. Elém vágott egy autó a legbelső sávban, mert a belső sávban lazáztam végig az utat. Az ösztönöm azt diktálta, hogy egy hirtelen mozdulattal vágjak át a középső sávba, de túlrántottam a kormányt, és négy sávon keresztül pörögtem le az autópályáról, be a susnyásba. Egyébként azon a helyen most egy nagy bevásárlóközpont áll, az emlékművemnek szoktam nevezni. Akkor még nem volt ott más, csak mocsár.

A következő, amire emlékszem, hogy lábakat látok, és kiabálják, hogy „megtaláltátok?”, „meghalt?”.

Feküdtem a sárban, az autótól 20 méterre. Az oldalablakon estem ki, ami nonszensz, kivertem a fejemmel az ablakot, és valahogy úgy pörgött le rólam az autó, hogy nem történt semmi bajom. Rohammentő vitt kórházba, de végül csak kaptam egy nyakmerevítőt, mert megrántottam a nyakam, és ennyi. 

Csodával határos módon Lilla túlélte az autóbalesetet

Azt gondolod, hogy édesapád segített neked?

Erősen így érzem, igen. Amikor a baleset történt, ahogy pörögtem az autóban, akkor láttam a síromat, a friss hantot, a beleszúrt fakeresztet, a fejfámat is. Rá volt írva kis fehér betűkkel, hogy élt 21 évet. És az az egy érzés maradt meg, hogy „ezt hogy elcseszted!”. Olyan, mintha akkor visszatekerték volna az életemet, és kaptam volna még egy esélyt.

Azt hiszem, ezt nem kellett volna túlélnem.

Változtatott rajtad ez az élmény?

Igen, elkezdtem úgy gondolni az életemre, hogy van dolgom ezen a világon, és nem lehet csak így bele élni a semmibe, és azt gondolni, hogy ráérünk. Sokkal tudatosabban élem az életemet azóta.

Mikor fordultál először asztrológushoz?

Az elmúlt egy-két évben, mert olyan mélypontra kerültem a magánéletemben, hogy azt éreztem, minden mindegy, mondjon valaki valamit, rosszabb már úgysem lehet. Leginkább az érdekelt, mikor lesz végre vége ennek az időszaknak. Ő pedig pontosan megmondta, mire számíthatok. Amikor pontot tettem a házasságom végére, hirtelen felgyorsultak az események. Most engem is ráz a hideg, mert az új szerelmet is előre megmondta. Sőt, azt is hozzátette, hogy jusson majd eszembe, amikor kopogtat a szerelem, hogy a boldogság kortól független. Azt hittem, ez azt jelenti, hogy ennyi idősen is lehet szerelmes az ember. Három hónapja voltam egyedülálló anya, és közben fél szemmel figyeltem, hogy vajon igaza lesz-e az asztrológusnak. És nem vettem észre, hogy Máté (Gömöri András Máté színész, immár a vőlegénye) szépen lassan, de kitartóan csapni kezdte nekem a szelet. Amikor aztán leesett a tantusz, hamar egymásra találtunk.

Polyák Lilla és Gömöri András Máté Forrás: Facebook/Polyák Lilla

Lilla nem először találkozott a védikus asztrológiával, de Gyurkó Katalin még így is tudott neki újat mondani.

GYK: A Holdad a Szűz jegyében van. A Hold az érzelmi múltunkat és minden előző életből hozott képességet, tehetséget is mutatja. Eszerint feladatorientált, ugyanakkor biztonságra törekvő lélek vagy.

PL: Az, hogy a Holdam a Szűzben van, jelentheti azt is, hogy jobban vonzódom a Szűz jegyű emberekhez?

GYK: Ez is elképzelhető, igen, mert velük azonos energiában, azonos hullámhosszon vagy, így könnyebben alakítasz ki velük kapcsolatot.

PL: Az összes komoly kapcsolatom Szűz volt, kivéve a volt férjemet, ő Halak.

GYK: Ez se véletlen. Ez a két jegy ugyanis egymással szemben áll, és azt mutatja, hogy ezen a Szűz–Halak tengelyen mozogsz energetikailag, amikor párkapcsolatról van szó. Tanító jelleggel bírnak ezek a típusú partnerek a számodra. Viszont az látszik a képletedből, hogy a munka terén tökéletességre törekszel, és szinte sosem vagy elégedett magaddal.

PL: Ez is igaz, bár az utóbbi időben egyre inkább előtérbe kerül a család, úgy érzem, most ez a legfontosabb az életemben.

PM: Ez azt jelenti, hogy akár még egy gyereken is gondolkodsz?

PL: Beszélgetünk róla Mátéval, igen. Semmiképpen sem zárkózom el előle. Régóta volt a fejemben, hogy szeretnék majd egy későbbi babát. Ehhez kell egy partner is. Ez sokáig adott volt, aztán nem, most pedig megint igen. Úgyhogy, ha akar jönni, akkor meglátjuk. Lehet, hogy jönni fog.

(forrás: Peller Mariann - life.hu)

video

2017. július 13., csütörtök

Marcus Aurelius: A tévelygésről



Ha megütközöl egy ember arcátlanságán, tüstént tedd fel a kérdést magadnak: Lehetséges-e, hogy ne legyenek tévelygők a világon?
Rögtön rájössz: nem lehetséges.


Ne kívánj lehetetlent! Mert ez a tévelygő is azok közé tartozik, akik szükségképpen vannak a világon.
Ugyanígy bánj a furfangos,hűtlen, hálátlan, hazug, rideg és láthatatlan embertársaiddal is. Amikor belátod, hogy ezek hiánya nem lehetséges, mindjárt elnézőbb leszel valamennyiükkel.

Használ az is, ha végiggondolod: milyen nagy erényeket adott a természet a szóban forgó vétkek ellensúlyozására.

Vannak ellenmérgek: a furfanggal szemben az egyenesség, a hűtlenséggel szemben a hűség, a hazugsággal szemben a hála, a ridegséggel szemben az együttérzés - és a láthatatlanokat mint érdekteleneket - kiegyenlíti a jóakarat. Segíthetsz a tévelygőnek a helyes utat megtalálni. Mert csak az vétkezik, aki elvesztette szeme elől a helyes célt - tehát van célja, csak eltévesztette. És neked vajon milyen károd származhat ebből?

Ha jól fogod fel a történteket, akkor semmilyen. Mi volna a meglepő abban, ha egy éretlen ember éretlenül viselkedik? Emberismereted lehetővé tette számodra, hogy előre felkészülj, ha nem éltél ezzel, most viseld a következményeit.

Ha hűtlen vagy hálátlan emberrel hozott össze a sors, vádjaidat magad ellen fordítsd. Minden a te számládat terheli: nem voltál eléggé éber és figyelmes. Az egyébként hűtlen embertől miért várod,hogy éppen veled szemben kezdjen el hűséges lenni?

A hálátlan miatt se zúgolódj: ha jót teszel valakivel, a jótettben rejlik annak gyümölcse, nem pedig a hálában.Ha jót cselekedtél, mit akarsz még? Még jutalmat is kívánsz érte? Mintha a szem fizetést kérne azért mert lát és a láb pedig azért, mert jár! Az ember - miként a szem, a láb , a kéz - arra teremtetett, hogy azt tegye, ami a dolga. S ezzel már meg is kapta a maga jutalmát. 
(Marcus Aurelius-Tanitások Könyve)

Marcus Aurelius: A tévelygésről- videó

 (Felolvassa és szerkesztette Eszel Gyula)

video

2017. július 12., szerda

Sri Chinmoy beszél a meditáció filozófiájáról



Sri Chinmoy a meditáció filozófiájáról beszél. Leírja az értelemben és a szívben történő meditáció közötti különbséget.


Két módja van a meditációnak,
néhány ember az értelmével meditál,
míg néhány ember a szívével.
Én azt szeretem,
én azt részesítem előnyben,
ha a meditáció a szívvel történik.
Mivel amikor az értelemmel meditálunk,
az nagyon nehéz,
nagyon-nagyon nehéz, mivel az
értelemben sok aggodalom,
sok szorongás van
és egyéb istentelen tulajdonságok.
Míg a szív tiszta,
a szív egyszerű,
a szív őszinte,
tehát amikor a szívvel meditálunk,
akkor fejlődésünk
nagyon-nagyon gyors.
Két út van,
és a szív útja rövid,
rövidebb, mint az értelem útja.
Ezért, ha bölcsek vagyunk,
a szív útját választjuk,
hogy olyan hamar elérjük célunkat,
amennyire csak lehetséges.

A külső és belső életnek együtt kell járnia.
Én imádkozok és meditálok,
ugyanakkor fontosságot tulajdonítok a fizikainak is.
Ha nehéznek találom, hogy elhiggyem,
hogy a fizikai és a spirituális együtt járhat;
ha valaki a fizikai világban él egyforma jelentőséget
kell tulajdonítania a belsővilágnak
és ugyanez érvényes visszafelé is.
Esetemben imádkozom
és meditálok a belső világban.
Ugyanakkor festek, írok, énekelek,
hangszeren játszok,
súlyt emelek a külső világban.
Szintetizálom a belső világot a külső világgal,
számomra a kettő együtt jár.
Amikor imádkozom és meditálok,
a belső világban vagyok,
a külső világban pedig súlyt emelek,
vagy a művészetvilágában vagyok.
Szabad bejárásom van mindkét világba.
A külső és a belső világ együtt járhat.
Nem létezik olyan,
hogy ha a belső világban vagyok,
akkor haszontalan vagyok a külső világban.
Úgy érzem, hogy a belső világban
bármit is kapunk az imától és a meditációtól,
azt előtérbe hozhatjuk és felajánlhatjuk a külső világnak.
A belső és a külső világ könnyedén együtt járhat,
ha minden nap imádkozunk és meditálunk,
hogy beteljesítsük Isten Akaratát.

Mi imádkozunk és meditálunk,
itt belépünk egy mélyebb filozófiába.
Itt azt mondjuk, hogy mindenegyes emberi lény
Isten teremténye.
Te teremtesz valamit,
akkor az a te felelősséged.
Teszem fel, én festek,
ez az én felelősségem,
hogy megfelelő módon tároljam a festményeimet,
vagy akár félre is dobhatom őket
és nem gondoskodok róluk.
De itt mi belépünk egy mélyebb filozófiába.
Azaz Isten maga tapasztal meg dolgokat szegényen,
gazdagon és azokon az embereken keresztül,
akik imádkoznak és meditálnak.
Isten a teremtő tapasztalja meg ezeket a különleges dolgokat,
szegényen, gazdagon, azokon az embereken keresztül,
akik kultúrával vagy politikával foglalkoznak,
vagy az élet bármely területén dolgoznak.

Fordítsunk több figyelmet a belső életnek!
Ha ez nem lehetséges, akkor próbáljunk meg
egyenlő figyelmet fordítani a külső és belső életnek.
Ha ez nem lehetséges számunkra, hogy
több figyelmet szenteljünk a belső életnek,
akkor próbáljunk meg egyenlő figyelmet
fordítani a törekvés belső életnek
és az odaadás külső életnek.
Ha az életünket a világharmóniának szenteljük,
azaz úgy érzem, ha fontosságot tulajdonítunk a belső életnek
és ugyanakkor a külső világnak is;
akkor ez a világ el lesz árasztva békével, fénnyel, gyönyörrel.
Ez a mi közös imánk.

(forrás:http://meditalj.hu)

Sri Chinmoy beszél a meditáció filozófiájáról

video