2017. február 27., hétfő

25 jótanács a sámánoktól, amivel neked is boldog és jó életed lehet!


Az indián törzsek életében kiemelkedő szerepet töltöttek be a sámánok. Ők álltak kapcsolatban a szellemvilággal, akik a sámánokon keresztül üzenték meg a jövőt a törzs számára.

A sámánok sokszor erős narkotikumok segítségével kerültek abba az állapotba, hogy képesek legyenek érzékelni és értelmezni a túlvilágról kapott jeleket, üzeneteket. Ugyanakkor a gyógyítás is az ő feladatuk volt. A következőkben a sámánok megtanítanak arra, hogy hogyan lehet teljes az életünk. Íme!


1. Mikor sétálsz, haladsz az úton és elődbe kerül egy madár toll, vedd fel, és vidd haza. Helyezd bele egy vázába, vagy csak tedd fel egy polcra. Ez egy varázserővel bíró amulett, amely megvédi a házat, lakást a negatív hatásoktól.

2. Gyűjts kavicsokat egy patak, folyó partjáról. Ezek energiával, erővel töltenek fel.

3. Ahhoz, hogy megvalósítsd az álmodat, sokszor csak egy lépésre van szükség. Ne félj a nehézségektől, mert azok mindig felbukkannak az életben.

4. Minden erőddel igyekezz segíteni másoknak. Ha nem tudsz örömet okozni másoknak, akkor legalább ne árts nekik.

5. Ha valaki számára te leszel az első számú örömforrás, akkor te leszel a legboldogabb a világon. Viszont, ha valakinek boldogtalanságot okozol, te magad is boldogtalanná válsz.

6. Naponta legalább egy órát legyünk egyedül, csendben, békében. Ez pont ugyanolyan fontos, mint a társaság, a másokkal való beszélgetés.

7. Az ember számára a legfontosabb dolog a világon, hogy szeressen, tudjon szeretetet adni.

8. Sose öntsünk bele a szemetet a vízbe. A víz istene haragra gerjed. Inkább dobjunk kenyeret, öntsük tejet bele.

9. Gyakran dicsőnek nevezzük a múltat, pedig a legértékesebb pillanat a jelen.

10. Nincs megfelelő vallás, hit, amely mindenre választ ad. Mindössze egy igaz Isten létezik.

11. Ha megszeretnéd változtatni a világot, előbb magadban kell a változást elérned.

12. Sose harapd meg azt a kezet, amely enni ad neked.

13. Az élet rövid. Ne pazarold az időd sírással, veszekedéssel, italozással. Inkább nevelj gyerekeket, pihenj, koncentrálj a szép dolgokra.

14. Ha összevesztél a pároddal, öleld át, azonnal kibékültök.

15. Ha úgy érzed, hogy elnehezedik a lelked, szomorúság vesz körül, énekelj. Ettől a lelked megnyugszik.

16. Ha valamit el szeretnél érni, bíznod kell a saját erődben. A félelem megbéníthat, de ha nem veszted el a reményt, akkor sikerülni fog.

17. Soha ne feledd: Mindenki azt kapja, amit megérdemel.

18. Az élet nem fordít hátat neked, csak te fordíthatsz hátat neki. Szabadulj meg a negatív gondolatoktól. Élj békében, ne irigykedj másokra. Inkább mosolyogj, mert az sokkal fontosabb.

19. Ha azt szeretnéd, hogy tiszteljenek, tisztelned kell te is másokat. A jóra jól felelj, a rosszal ne foglalkozz.

20. Ne fogyassz alkoholt. Ez tönkre teszi az egészséged, a lelked.

21. Ne bánj meg semmit. Mindent örömből tégy, és boldog leszel.

22. Az állatokra hasonlító kavicsokat ne gyűjtsük, mert szerencsétlenséget hozhatnak.

23. Hallgass jó zenét, és megnyugszik a lelked, megszabadulhatsz a negatív energiáktól. A zene meditáció.

24. Ne tartsd vissza a sírást, ha jön, engedd ki, mert a lelkednek jót tesz.

25. Ha rosszul érzed magad, kezdj el táncolni, mert a ritmus, a mozgás örömet, energiát szabadít fel benned.

(forrás: http://intuicio.net)

video

2017. február 26., vasárnap

Marianne Williamson - Visszatérés a szeretethez


Amikor megszületünk, tökéletesen vagyunk programozva. Természetes számunkra, hogy a szeretetre fókuszálunk. Képzeletünk kreatív, virágzó, és tudjuk, hogyan használjuk. Sokkal összetettebb módon kötõdünk a világhoz, mint felnõttként; úgy érezzük, a világ tele van varázslattal, csodával. De mi történik késõbb? Miért tûnik el a varázslat, amint elérünk egy bizonyos életkort? 


Marianne Williamson

Azért, mert megtanítják nekünk, hogy másra koncentráljunk. Arra tanítanak, hogy természetellenesen gondolkodjunk. Nagyon rossz életszemléletre nevelnek; olyan világnézetre, amely ellentmond valódi énünknek. 
Azt tanítják, hogy olyan fogalmakban gondolkodjunk, mint versengés, küzdelem, betegség, véges erõforrások, korlátok, bûn, rossz, halál, hiány és veszteség. Meg is próbáljuk, és ezáltal megismerjük ezeket a fogalmakat.
Azt tanítják, hogy a szeretetnél fontosabb a rang, a pénz, az, hogy jók legyünk és helyesen viselkedjünk. Arra tanítanak, hogy semmi közünk a többi emberhez, hogy versengés nélkül nem jutunk elõbbre, és hogy nem vagyunk elég jók. Arra tanítanak, hogy olyannak lássuk a világot, amilyennek mások látják. Olyan ez, mintha megérkezésünkkor rögtön egy adag altatót tömnének belénk. Alighogy megjövünk, elkezdik a fülünkbe duruzsolni, hogy a világ alapja nem a szeretet. 

A szeretettel együtt születünk. A félelemre megtanítanak. Spirituális utazásunk célja az, hogy magunk mögött hagyjuk, elfelejtsük a tanult félelmet, és újra befogadjuk a szívünkbe a szeretetet. Létezésünk lényege a szeretet. Ez a végsõ realitás, a földi életünk célja. Az élet értelme az, hogy ezt tudatosítsuk magunkban, és önmagunkban és másokban is megtapasztaljuk a szeretetet. 

Az élet értelme nem a dolgokban rejlik. Bennünk van. Amikor olyasminek tulajdonítunk értéket, aminek nincs köze a szeretethez – pénz, autó, ház, tekintély –, érzelmeinket olyan dolgokra pazaroljuk, amelyek nem tudnak viszontszeretni minket. Értelmet keresünk az értelmetlenségben. A pénz önmagában semmit sem jelent. Az anyagi dolgok önmagukban semmit nem jelentenek. Nem azért, mert rossz dolgok – hanem azért, mert egyszerûen semmik. 

Azért jöttünk a Földre, hogy a szeretet kiterjesztése révén Isten társteremtõi legyünk. Az az élet, amelynek más a célja, értelmetlen, ellenkezik a természetünkkel, ráadásul fájdalmas is. Olyan, mintha belevesznénk egy sötét, párhuzamos univerzumba, ahol a dolgokat jobban szeretik, mint az embereket. Túlértékeljük a fizikai érzékeink tapasztalatait, és alulértékeljük, amirõl a szívünk mélyén tudjuk, hogy igaz. 

A szeretetet nem látja a szem, nem hallja a fül. A fizikai érzékszervek nem tudják felfogni; ehhez egy egészen másfajta érzékelésre van szükség. A metafizikusok ezt harmadik szemnek nevezik, az ezoterikus keresztények Szentléleknek, mások felsõbb énnek mondják. De elnevezésétõl függetlenül a szeretet másfajta „látást” igényel – másfajta tudatosságot, másfajta gondolkodást. A szeretet szívünk intuitív tudása. Ez az a „másvilág”, amelyre titkon vágyunk. Ennek a szeretetnek az õsi emléke üldöz bennünket állandóan, és hívogat, hogy térjünk vissza hozzá. 

A szeretet nem fizikai dolog, hanem energia. Jelen lehet egy szobában, egy helyzetben, egy személyben. Nem tudjuk megvenni. A szex sem garantálja. Semmi köze a fizikai világhoz, mégis megnyilvánulhat benne. Kedvesség, szolgálat, megbocsátás, irgalmasság, béke, öröm, elfogadás, ítéletmentesség, összekapcsolódás, meghittség formájában tapasztaljuk meg. 

A félelem a közös szeretetlenségünk; személyes és kollektív poklunk. Úgy tûnik, mintha ez a világ folyamatosan hamis bizonyítékokkal bombázna minket a szeretet jelentéktelenségének alátámasztására. A félelem harag, bántalmazás, betegség, fájdalom, irigység, függõség, önzés, rögeszme, korrupció, erõszak és háború formájában jut kifejezésre. 

A szeretet bennünk van. Nem lehet megsemmisíteni, legfeljebb elrejteni. Az a világ, amelyet gyerekkorunkban ismertünk, ott van elrejtve az elménkben. Olvastam egyszer egy nagyszerû könyvet, amelynek címe The Mists of Avalon (Avalon köde). Ez az Arthur-mondakör mitikus feldolgozása. Avalon egy mágikus sziget, amelyet hatalmas, áthatolhatatlan ködfátyol takar. Ha köd van, lehetetlen a szigetre hajózni. De csak akkor oszlik el a köd, ha hiszünk a sziget létezésében. 

Avalon azt a világot jelképezi, amely a fizikai érzékelésünk világa mögött létezik: a dolgok csodás érzékelését, a varázslatos birodalmat, amelyet gyerekként ismertünk. Gyermeki önmagunk voltaképpen létünk legmélyebb szintje: az, amilyenek valójában vagyunk. És ami valóságos, nem tûnik el. Az igazság akkor is igazság marad, ha nem törõdünk vele. A szeretet is csupán felhõbe burkolózik, körülveszi a mentális köd. 

Avalon az a világ, amelyet akkor ismertünk meg, amikor még összeköttetésben álltunk finomságunkkal, ártatlanságunkkal és a lelkünkkel. Voltaképpen ugyanolyan világ, mint amit most is látunk, de szeretet hatja át, és óvatosan, a remény, a hit és a rácsodálkozás révén közelíthetünk hozzá. Könnyen visszaszerezhetjük, mert az érzékelése csupán választás kérdése. A köd felszáll, ha hisszük, hogy mögötte ott van Avalon. És csak ennyi kell, hogy megtörténjen a csoda: a köd felszáll, az érzékelés megváltozik, és visszatérünk a szeretethez.
 (Marianne Williamson - Visszatérés a szeretethez - kivonat)

 Marianne Williamson - videó
video

2017. február 25., szombat

Szellemekkel beszélget a kislányom



Csilla kislánya azt mesélte, éjszakánként bácsik és nénik állnak az ágya mellett, és beszélnek hozzá.

A szülők megtanulták kezelni a helyzetet, ebben segítségük is volt, megszokták a látogatókat, akiket már nappal is lát a kislány. Az ismerősök nem hisznek neki, és azt hajtogatják, nincs is ott senki.


Világéletemben hittem az ezoterikus dolgokban. Ténylegesen akkor, és onnan tudatosult ez bennem, miután meghalt a nagyanyám. Akkoriban lettem cukorbeteg, és ennek a betegségnek az elfogadása számomra csöppet sem ment egyszerűen. A nagymamám is ebben a betegségben szenvedett, és az ún. „szúrásokat” én soha nem tudtam végignézni. Nekem mondhatni szerencsém volt, mert a családom és a párom teljes odaadással támogattak. A cukorbetegségem következtében nehezen sikerült teherbe esnem, és a heti kontrollok, valamint a kórházi bennfekvések kimerítőek voltak számunkra.

De az „eredmény” felülmúlta minden elképzelésünket, és megszületett életünk legszebb ajándéka, Amira. Az életünk fenekestül megváltozott –persze jó értelemben véve, és éltük az egymás megismerésével, tapasztalatokkal, új élményekkel tarkított mindennapokat. A változás kilenc illetve tíz hónapos korában tudatosodott bennünk, amikor éjszakánként négy-öt alkalommal felriadt, és ok nélkül sírdogált. Aztán miután szókincse is fejlődött, elmondta, hogy éjszaka gyakran lát bácsit, illetve nénit, akik az ágya mellett állnak és beszélnek hozzá. Miután elköltöztünk, ezek az alkalmak megsokasodtak és nemcsak éjszaka, hanem nappal is voltak illetve a mai napig vannak „látogatóink”.

Ez azt eredményezte, hogy dühkitöréssel reagált minden segítségre, mert attól függetlenül, hogy mi a férjemmel mindent megbeszéltünk vele és támogattuk „sokan” csak annyit mondtak: Miről beszélsz, aranyom, ott nincs is senki! A gyereket ez teljesen összezavarta, és volt úgy, hogy haza sem akart jönni a bölcsődéből!

Miután a probléma kezdett elhatalmasodni rajta, felkerestük a házi orvosunkat és elmeséltük az esetet. Ő irányított minket egy terapeuta hölgyhöz, akinek nagyon sokkal tartozunk, mivel a gyerek életében, nem beszélve a miénkről, gyökeres változást hozott. A kislány megtanulta a helyzetet kezelni, és két és féléves korára teljesen elfogadott és nyílt kapcsolat alakult ki a „látogatók” és közöttünk.

Számos eset és élmény van már mögöttünk, amiből mi, szülők rengeteget tanultunk. Olyan dolgokra világít rá, mely azt mutatja, hogy nem kell mindig egy séma szerint leélni az életünket, hanem sokfajta megközelítés és megoldás létezik.

A nagymamámról csak annyit, hogy egy róla készült képet mutattam a lányomnak, aki nem ismerte, és csak annyit mondott: „Őt ismerem, anya, mindig itt van, és segít minket!” Azóta a nyakláncot, amit halála után kaptam, nem veszem le soha….
Csilla
 (forrás:/bezzeganya.reblog.hu)

Valóban látnak a gyerekek szellemeket? - videó

Szellem kel át az úttesten? Egy homályos, áttetsző alak jelent meg a felvételen



Egy esti felvételen néhány másodpercig feltűnik egy túlvilági alak, majd nyoma vész. Egy halott lélek jelent meg a videón, vagy optikai csalódás?


A szóban forgó felvételen nem sok mindent látni, mivel alapjáraton sötét maga a videó, ugyanis este vették fel, azonban ha nagyon figyelünk, még így is ki lehet szúrni azt a titokzatos alakot, mely két autó között kel át az úttesten.

Az a legkülönösebb, hogy az alak tisztán látszik, hogy áttetsző, vagyis nem egy igazi, hús-vér ember, hanem egy túlvilága alak.

Ráadásul a videón az is látszik, hogy a következő pillanatban, hogy az autó egyszerűen áthajt a szellemalakon.

Ez egyrészt azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy az autósok nem észlelték ezt az alakot. A videón azért látható az alak, mert sokan feltételezik, hogy az elektronikus eszközök valahogyan láthatóvá tudják tenni a másik dimenzióban élő alakokat, vagy a szellemek elektromos jeleit tudják érzékelni.

Vajon tényleg sikerült egy túlvilágon kóborló lelket lencsevégre kapni? Vagy csak egy optikai illúzióról van szó?

Döntsd el te, hogy mit is látsz…

(forrás: http://avilagtitkai.com)

video

2017. február 24., péntek

Médiumok – A szellemvilág üzeneteinek közvetítői



Emberek, akik képesek üzeneteket közvetíteni a másvilágról az e világban élőknek. Olykor idegen, sohasem tanult nyelven beszélnek, felidézik előző életüket, betegségeket ismernek fel, gyógyítanak.


A médium latin eredetű szó, „közvetítőt” jelent. A médiumok olyan emberek, akik képesek kapcsolatba lépni a szellemvilággal, és mint egy közvetítő csatorna, át tudják adni a túlvilági lelkek üzeneteit a földi halandók számára.

A médiumok népszerűsége a 19. században nőtt meg az Egyesült Államokban, köszönhető ez a Hydessville-ben, New York államban élő Fox nővéreknek.


1848-ban a 15 éves Margaret és a 12 éves Kate körül különféle megmagyarázhatatlan zajok keletkeztek. A testvérpár, egy - a házukban meggyilkolt és a pincében eltemetett - férfinak tulajdonította a jelenségeket. A holttestet nem találták meg soha, de a lányok idősebb testvére felismerte ebben a dologban a pénzszerzés lehetőségét és bátorította húgait a zajok további előidézésére.

A Fox nővérek körül mutatkozó rejtélyek felébresztették az emberek kíváncsiságát. Hamarosan számos férfi és nő vallotta magát spiritisztának. Elkezdődtek a csoportos asztaltáncoltatások. Minél közismertebb lett egy médium, annál több kétkedő szerette volna csaláson csípni. Tudósok kísérleteztek asztalt mozgató szerkezetek létrehozásával, de azt nem tudták megmagyarázni, hogy egy laikus hogyan tudna ilyet készíteni. A rejtély továbbra is rejtély maradt.


A lebegő médium

A spiritizmus első éveiben a legismertebb médium Daniel Douglas Home volt. A legszkeptikusabb megfigyelői sem jöttek rá, hogy miféle trükkel tudta az asztalokat táncoltatni. Több tanú is alátámasztotta, hogy Home a jelenlétükben lebegett és a közelében üzeneteket író kezeket láttak. Home emberek ezreit ejtette ámulatba megmagyarázhatatlan tehetségével, mégis állandó támadások kereszttüzében élt.


Palladino asszony

Eusapia Palladino, olasz médiumhoz sereglettek a kopogó szellemek, a poltergeistek és furcsa jelenségek vették körül. Palladino asszony közelében tárgyak mozogtak, a zongora magától játszott és a médium lebegni is tudott. Egy kiváló olasz kriminológusra, Cesare Lombroso-ra mély benyomást tett az asszony egyik szeánsza. Lombroso a természetfölötti események szigorú kritikusa volt és előítélettel viseltetett a spiritizmussal szemben, de a szeánsz végén elismerte, hogy elképesztő, ami a nő körül történik és nem vett észre csalást.


A médium, aki szeánszokkal kereste a kenyerét

Charles Bailey, az ausztrál parapszichológia legjelentősebb alakja volt. 1889-től hivatásos médiumként kereste a kenyerét. A szeánszairól beszámolókat készítettek a kaliforniai Stanford Egyetemnek és elküldték azokat a tárgyakat is, amiket Bailey materializált. Képes volt a tudatával a semmiből halászhálót, homokot, élő teknősbékát, elefántcsontot, emberi koponyát és drágaköveket teremteni. Mindezt úgy, hogy a szeánsz előtt – még a csalás látszatát is elkerülendő – bevarrták egy vászonzsákba, csak a feje és a két keze maradt ki. Sosem kapták csaláson, mégis gyakran szemfényvesztéssel vádolták.

Verkli a levegőben

A 20. század elején élt legfurcsább médium az izlandi születésű Indridi Indridason volt. 1905-ben próbálkozott először asztaltáncoltatással, ekkor még nem mutatta jelét a médiumitásnak. Később egyre gyakrabban vett részt szeánszokon, s egyszer csak fura hangon szólalt meg, a tárgyak röpködni kezdtek körülötte és egy verkli a levegőbe emelkedett, majd elkezdett játszani.


Tudósok sokasága vizsgálta Indridasont, de soha nem fedeztek fel olyan csalási módot vagy eszközt, amivel a különös jelenségeket előidézte volna. Paranormális képességeivel sikerült zavarba hoznia a kritikusait.

A fiatalembert mindig is zavarta a nagy felhajtás, szerény ember volt. A segítséget azonban sosem tagadta meg senkitől. Gyógyító és tisztánlátó képességekkel is rendelkezett, minden hozzáfordulón segített és pénzt nem fogadott el. A rákos daganatot is el tudta távolítani, a beteg testrészre tette a kezét, koncentrált és néhány perc múlva a betegek egészségesen távoztak.

A leghíresebb amerikai látnok 

Edgar Cayce első tisztánlátó élményét még gyermekkorában élte át. Családtagjai nem igazán hittek a fiúnak, úgy gondolták, hogy túl élénk a gyermeki fantáziája. Pedig Cayce egyre gyakrabban látott szellemeket, és álomhoz közeli állapotban látta a jövőt is.

Az emberek gyógyulást keresve özönlöttek hozzá, tevékenységéért pénzt nem fogadott el. Mélyen vallásos ember volt, nehezen dolgozta fel a képességeit és azokat a jövendöléseket, amiket az univerzális elmétől kapott.


Képességeire mai napig nem találtak magyarázatot, hiszen nem volt művelt ember, tanulmányait még az elemi iskolában abbahagyta. Nem tanult nyelveket, sem orvoslást. Ennek ellenére transzban kiválóan beszélt latinul, helyesen diagnosztizált, és gyógyított.

Felállított egy kutatóközpontot, ahová a pácienseit küldte ellenőrzésre, hogy teszteljék őket a kúrák ideje alatt. A központot később a gyermekei vitték tovább. Cayce közel 2500 próféciája, vizsgálati és kutatási eredményei valamint a róla szóló újságcikkek a mai napig megtalálhatók itt.

A pszicho-képíró és a regényíró nagyi

Egy brazil pszichológus, Luiz Antonio Gasparetto transzállapotban az ujjával fest Rembrandt és Picasso képeket. Állítása szerint az elhunyt mesterek vezetik a kezét. Gasparetto rendkívül gyorsan dolgozik, egy Rembrandt képet 3 perc 46 másodperc, egy Picasso alkotást 2 perc 27 másodperc alatt készít el.


Stella Horrocks nyugalmazott tanítónő Angliában él, transz állapotban bámulatos sebességgel veti papírra az elhunyt írók által sugalmazott műveket. Minden művet eltérő kézírással ír le, állítása szerint Jane Austen vagy épp Virginia Woolf viszi a kezét a papíron.


Szellemek vagy kollektív tudattalan

A legtöbb közvetítő meg van róla győződve, hogy az információit a természetfölötti erőktől vagy a szellemektől kapja. Vannak azonban médiumok, akik úgy vélik, nincs közük a közvetítéseknek a természetfölöttihez. Az információkat meditatív állapotban, a kollektív tudattalannal kapcsolatba lépve kapják.

Vitathatatlan, hogy megfoghatatlansága okán a médiumitás olyan terület, amely teret nyit a csalásnak. Biztosan van olyan, magát spiritisztának valló személy, aki a gyors gazdagodás reményében állítja magáról, hogy különleges képességei vannak. Ám számtalan ellenpéldával találkozhatunk az elmúlt századokból.

Azért mert valamit nem tudunk mérni, megfogni, megízlelni, meghallani vagy felfogni, attól még létezhet. Óriási az Univerzum, nem is hisszük mennyi mindent nem ismerünk még.

(forrás: Női Portál-.lelekpalya.hupont.hu-Páli Zsuzsanna)

Louis Antonio Gasparetto A festő médium - videó

2017. február 23., csütörtök

Az ember azzá válik, amire gondol


A minap újra megnéztem a Titok című filmet. Többször láttam már, vagy inkább úgy fogalmazok, hogy többször belepillantottam már, és a könyvbe is bele-bele lapozgattam. Azonban olyan mértékű tudás –és információáradat van benne, hogy sokszor elfelejtek lényeges dolgokat, jeleneteket.

Ezért úgy döntöttem, hogy kiragadok egy-egy fontosabb momentumot a filmből, egyfajta emlékeztetőként. Hogy ne felejtsem el, hogy az emberi test és elme csodákra képes. Hogy észben tartsam, hogy a gondolatoknak teremtő ereje van. Hogy mindig a szem előtt tartsam, hogy csodák igenis léteznek. Csupán hinni és akarni kell!

Az egyik ilyen emlékezetes jelenet számomra Morris E. Goodman története is.


„Az én történetem 1981 március 10-én kezdődött. Akkor megváltozott az egész életem. Azt a napot soha nem felejtem el. Lezuhantam egy repülővel…

Egy kórházban kötöttem ki, teljesen lebénulva. A gerincvelőm teljesen összezúzódott, eltörtem az első és a második nyakcsigolyámat, a nyelő reflexem megszűnt, még inni sem voltam képes. A rekeszizmom megsemmisült, lélegezni sem tudtam, csak pislogni. Az orvos persze azt mondta, hogy zöldségként élem le az életemet és egész életemben már csak pislogni fogok. Ezt a jövőt festették le előttem.

Engem nem érdekelt, hogy mit gondolnak rólam. Az számított, hogy én mit gondolok. Elképzeltem, ahogy újra normális emberként kisétálok a kórházból.

A kórházban csak egy valamim volt: az agyam. Amíg gondolkodni tudsz, addig újra összeteheted a dolgokat. Lélegeztető gépre tettek. Azt mondták, hogy soha többé nem fogok egyedül lélegezni, mert megsérült a rekeszizmom.

Belül egy kis hang megszólalt: Lélegezz mélyeket! Lélegezz mélyeket!

Végül megszabadultam a géptől. Az orvosok kifogytak a magyarázatokból. Nem engedhettem meg magamnak, hogy bármi az agyamba hatoljon, ami elvonhat a célomtól, a bennem levő képtől. Azt a célt tűztem ki magamnak, hogy Karácsonykor saját lábamon hagyom el a kórházat.

És végül a saját lábamon hagytam el a kórházat nyolc hónappal később. Azt mondták, ez lehetetlen. Soha nem felejtem el azt a napot.

Azok számára, akik most ezt a filmet nézik és fájdalmaik vannak, ha össze akarnám foglalni az életem, és elmondhatnám, mire vagyunk képesek az életben… Mindezt hat egyszerű szóban foglalnám össze:
AZ EMBER AZZÁ VÁLIK, AMIRE GONDOL!!!”
Morris E. Goodman („a csodaember”)
(forrás:turkiztoll.wordpress.com)

A Titok, teljes film - videó:

http://videa.hu/videok/emberek-vlogok/a-titok-teljes-film-magyarul-NwgRlPaRd1bIjz1X

 

Morris Goodman a "Csoda Ember" nyaktól lefelé megbénult, később mégis a saját lábán távozott a kórházból. A Titok c. könyv egyik szereplője.

A "Csoda Ember" Budapesten- videó

video

2017. február 22., szerda

Régi ritka felvételeken lehetséges bejáratok látszanak a Nagy Szfinxbe


Lehetséges, hogy léteznek bejáratok a gízai Nagy Szfinxbe? Számos beszámoló és ritka fényképek szerint nagyon valószínű, hogy vannak üregek, kamrák és alagutak, melyek a Föld egyik legrejtélyesebb ősi emléke alá vezetnek.


A gízai Nagy Szfinx kétségkívül az egyik legtalányosabb emlékmű a bolygón. Ez a csodálatos ősi építészeti alkotás hosszú évtizedek óta zavarba hozza a főáramú tudósokat.

A 73 méter hosszú és 20 méter magas Nagy Szfinx tartja a legnagyobb monolit szobor rekordját a Földön. Ám szépsége és rejtélye messze felülmúlja a méretét.

A Nagy Szfinxet 1817-ben kezdték kiásni, amit szinte teljes egészében homok takart, amikor az első modernkori régészeti ásatás Giovanni Battista Caviglia vezetésével sikeresen feltárta a szfinx teljes mellkasát. A teljes szfinxet 1925-től 1936-ig tárta fel egy régészeti expedíció Émile Baraize irányításával.

Sok kutató szerint a szfinx hiányos, amit eredeti építői félbehagytak. Számos felfedezés a tudósok számára azt sugallja, hogy a szfinxet eredetileg egy sokkal nagyobb létesítménynek szánták, mint ami ma képesek vagyunk látni.

A hihetetlen mérete és titokzatos szépsége azonban nem az egyetlen dolog, ami zavarba hozza a kutatókat. Az a tény, hogy a tudósoknak fogalmuk sincs, hogy ki emelte ezt a fenséges emlékművet, csak fokozza a szfinx rejtélyét, amellyel kapcsolatban számos találgatás látott napvilágot, kezdve az elveszett ősi civilizációktól egészen a földönkívüli lényekig.

Sőt vannak olyan tudósok, mint például Mark Lehner és Graham Hancock, akik rámutattak a Nagy Szfinx és a gízai fennsík piramisainak kapcsolatára az Oroszlán, az Orion csillagképpel és a mi Tejút galaxisunkkal.

A legnagyobb rejtély azonban valószínűleg magában a szfinxben és alatta található.


Több kutató már régóta azt állítja, hogy a Nagy Szfinxben és alatta több kamra is található. Egyesek szerint maga a mitikus Feljegyzések Csarnoka helyezkedik el a titokzatos műemlék alatt. Állítólag a Feljegyzések Csarnoka tartalmazza a kulcsot civilizációnk és a valódi emberi történelem megértéséhez. A mitológia szerint egy könyvtár van valahol eltemetve Egyiptomban, és sokan úgy vélik, hogy ez a Nagy Szfinx alatt található, amely magasan és büszkén tekint végig a gízai fennsíkon.

A Feljegyzések Csarnokáról azt mondják, hogy az ősi egyiptomiak tudásának tárháza, amit ókori papirusz tekercseken dokumentáltak és úgy vélik, hogy feljegyzéseket is tartalmaz olyan elveszett kontinensek történetéről és helyéről, mint Atlantisz. Összehasonlítva az egyiptomi Feljegyzések Csarnoka a Nagy Alexandriai Könytárhoz mérhető, amely a görög tudás otthona.


Vannak, akik úgy vélik, hogy a Feljegyzések Csarnoka létezik, melyet az ősi egyiptomi civilizáció épített, mások viszont azt gondolják, hogy a hely létezett, de nem az ókori egyiptomiak, hanem egy sokkal régebbi ősi civilizáció hozta létre, amely megelőzte az ősi egyiptomiakat.

Érdekes azonban, hogy több rendkívül ritka és régi fényképen úgy tűnik, mintha számos bejárat lenne látható a titokzatos emlékművön. Ezekről a bejáratokról úgy vélik, hogy olyan folyosókba nyílnak, melyek végül a szfinx alatt található hatalmas kamrákba vezetnek. Ezeket a kamrákat már régen is kapcsolatba hozták a rejtélyes föld alatti könytárakkal, amelyek az emberiség ismeretlen történetét tartalmazzák.


"A Szfinx Üzenete" című könvvben Graham Hancock és Robert Bauval azt állítják, hogy az egyiptomi kormány együtt amerikai régészekkel eddig megakadályoztak minden vizsgálatot a szfinx körül vagy alatta, ezzel elejét véve annak, hogy bárki is felfedezze a föld alatti üregek vagy kamrák helyét és hogy kiderítsék, hogy mi található a szfinx alatt.

Több fotó is azt jelzi, hogy nagy valószínűséggel léteznek aknák és átjárók, melyek a szfinxben és az alatta lévő feltáratlan kamrákba vezetnek. Érdekes, hogy Charles Thompson, aki már 1733-ban felkereste a szfinxet bejáratokról tett említést valamint egy lyukról a szfinx hátsó részének tetején.

A szfinxről készült ritka képeken számos anomália található, melyeket a későbbi helyreállítások során fedeztek fel. Vannak képek a szfinxről, melyeken óriási repedések láthatók a szfinx csípőjének tetején, ami sokak szerint egy sírkamrához vezet. Állítólag dokumentált bizonyíték van egy nagy téglalap alakú bejáratról a szfinx hátsó részének a tetején. Ez a bejárat 1,2x0,6 méteres, és több utazó beszámolt már róla. Ebbe az aknába és sírkamrába, amiről úgy gondolják, hogy a fáraók ideje alatt alakították ki, állítólag csupán néhány ember juthatott be.

Jól ismert azonban, hogy számos egyiptomi felfedezést még nem hoztak nyilvánosságra. Vannak beszámolók olyan ásatásokról, melyeket az egyiptomi kormány "nemzetbiztonsági" okokból leállított, erre a legjobb példa az a rejtélyes labirintus, amit 2008-ban fedeztek fel belga és egyiptomi kutatók.

Kapcsolódó cikk:
 http://dszilvia.blogspot.hu/2016/06/kutatok-megallapitottak-hogy-egy-oriasi.html

Robert Temple egyiptológus professzor a szfinx hátsó részénél található egyik üregben


A föld alatti templom több mint 3000 teremmel rendelkezik, amelyek tele vannak hihetetlen hieroglifákkal és festményekkel. A rejtélyes föld alatti komplexum Havaránál található kevesebb mint 100 kilométerre Kairótól, nem messze III. Amenemhat piramisától.

Ezt a hihetetlen felfedezést azonban rejtélyes okok miatt titokban tartják a nyilvánosság előtt. Az expedíció eredményeit 2008-ban tették közzé a NRIAG című tudományos folyóiratban, és a kutatás következtetéseit nyilvános előadáson mutatták be, melyen a belga sajtó is részt vett. A megállapításokat azonban hamar elnyomta az egyiptomi Régiségek Legfelsőbb Tanácsa, és minden további kommunikációt felfüggesztett a felfedezésről nemzetbiztonsági okokra hivatkozva.

Ez azt jelenti, hogy nem lenne meglepő, ha üregeket, kamrákat és járatokat fedeztek volna fel a szfinxben és alatta, de a hatóságok eltitkolják annak érdekében, hogy a szfinx által rejtett titkok ne kerülhessenek nyilvánosságra.
(forrás:http://ujvilagtudat.blogspot.hu)

Ősi idegenek - A Szfinx rejtélyei - videó
http://videa.hu/videok/emberek-vlogok/osi-idegenek-a-szfinx-rejtelyei-ox9HKArZsxa2hpUD


Felix Bonfils: A gízai nagy szfinx, Egyiptom, 1880 körül

2017. február 21., kedd

Ahány lélek, annyi út – Golenya Ágnes útravalói



Mikor tudjuk meg valójában azt, hogy kik vagyunk, meg tudjuk-e egyáltalán ezt még jelen életünkben, vagy át kell lépnünk ehhez a fénykapun?



Mi az élet? Az az élet, amit ebben a testben annak gondolunk? Jézus vajon miért mondta azt, hogy “halott vagy”? Biológiai testben, amit mi élőnek gondolunk, az szellemileg valóban lehet halott, egy bizonyos kozmikus áttekintésben. Aki abszolút meg van arról győződve, hogy csak ez a tér, csak ez az egy élet létezik, aki azt gondolja, hogy azonos ezzel a mostani nemével, hogy ő ez a férfi, vagy ez a nő, és csakis ennyi az élet, annak nagyon nehéz bármit is megválaszolni.

A legnagyobb nehézsége szerintem a mai embernek – köszönhetően többek között a mai, nagyon felhígult, nagyon összekutyult ezoterikus, vagy spirituális tanításoknak is -, hogy arra vannak kondícionálva, hogy ne gondolkodjanak, hogy kívülről várják a megoldást a gyógyulásukra, a felébredésükre. “Világosítson már meg valaki, avasson már be valaki, lehetőleg nekem semmit ne kellljen csinálnom”. Az én jó és rossz hírem ezzel kapcsolatban, hogy az Univerzumban minden csak egy viszonyrendszerben lehet igazság, mindekinek a saját tudatszintjének a függvényében. Itt nem létezik a humanizmus által feltalált demokrácia és egyenlőség. Mindenki számára pontosan annyi a világ, amennyit látni tud belőle. Aki már más érzékszervekkel, más dimenziókat is érzékel, annak megint más az igazság. Azt mi csak gondoljuk, hogy mindenkinek egy és ugyanaz az útja. Ahány ember, annyi világ létezik. Ahány lélek, annyi spirituális út van, annyi módon, annyi pillanatban nyílhatnak ki az igazság kapui. Ne gondoljuk, hogy egy kapu van, és hogy egy időben, mindenki oda fog rohanni és át fog lépni rajta a Nirvánába. Nem egy fénykapu van és az átlépés attól is függ, hogy ki hol tart a karmikus ciklusában.

Ezen a tudatszinten megtudhatjuk-e, hogy mi a dolgunk?

Igen, megtudhatjuk, hogy ezen a tudatszinten, ezzel a DNS-sel, ezzel a tudással, ezzel a testtel mit vagyok képes megcsinálni. A kérdés az, hogy hány tudatszintemet tudom megérteni, hogy meddig tudom azt kibontani. Aki rájött arra, hogy nem azonos azzal, aki belenéz a tükörbe, még annak is attól függ minden, hogy mennyit képes önmagából, mint a mindenségből felfogni. Ez a folyamat véleményem szerint nagyon sok életben és nagyon sok naprendszerben történik. A lélekfejlődés nagyon összetett és szerteágazó. Nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy én ebben az életemben meg tudom mondani a világmindenség titkát. Akinek volt már testen kívüli élménye, az tudja, hogy a lélek esszenciája nincs a földi testhez kötve. A testen kívüli élmény lehetővé tesz saját magunkból egy nagyon különleges aspektust megtapasztalni, ami által bizonyosságot nyer, hogy nem csak két agyféltekével és elmeprogrammal gondolkodó lények vagyunk. Aki felfogja, hogy nem nem így működünk, az tudja, hogy a valóság nem fordítható le az agyban futó elmeprogramokra, ami egy lineáris tér-idős érzékelése az Univerzumnak. Csak az érti ezt meg, aki ebből kilép, aki átmegy ezen a paradoxonon. Ezt nem lehet tanfolyamokon megtanulni, még akkor sem, ha meditatív pózban ülünk. Amikor teljesen átlényegülünk, egy ponton ki kell lépnünk a testünkből. A magas tudatú lámák már ezt meg tudják csinálni, és ezen a szinten már nincsen halál.

Hogy mi a halál? Egy függöny, ami az információt lezárja. Az ember azt hiszi, hogy a halál után okosabb lesz. Nem, nem lesz okosabb. Csak a tudat képes több énjét hordozni és ez a tudat-esszencia az, ami megmarad. Az ember olyan, mint egy floppylemez, ami tartalmaz róla minden információt. Ezen van minden, akik vagyunk és ez a mágneses lemez le van zárva. Minden inkarnációt meghatároz az, hogy ki mennyire tud, kinek miyen mértékben szabad a teljességére emlékeznie.

Az, hogy ki mennyire tudhatja meg, és ki mennyire képes kezelni az ő teljességét ebben az életében, az függ attól hogy az illető eljut-e a karmikus ciklusának a végére, hogy el tud-e érkezni ahhoz a tudatküszöbhöz, amin, mint egy kapun átlépve, egyértelműen izgalmassá válnak számára a dolgok. Ezt nem tudjuk felfogni, ez olyan, mint egy felfelé spirálon haladó tudatfejlődés.

Kicsoda Golenya Ágnes valójában, mi a feladata itt a Földön? Mit jelent a számára az, hogy betekintést nyer már más dimenziókba, mi történt vele a Tayos-barlangban, amikor átlépte a napvilág és a Föld gyomrának kapuját?



Legutóbbi könyvem, az “Álmaim valósága”, egy visszatekintő, önéletrajzi ihletettségű iromány, amit azért volt nagyon érdekes megírnom, mert egy más tudatszintből, egy másik énemnek a reakcióit is be kellett mutatnom. Az olvasóknak az a lényeg, hogy ott hogyan éltem meg és értelmezem mindezt.

Álmaim Valósága- videó


Volt az éltemben egy nagyon jól behatárolható pillanat, ami mindent megváltoztatott. Ez Észak-Peruban, egy föld alatti barlangban – ez nem Tayos – volt, ahol fizikailag, egy pillanat alatt olyan átlényegülést tapasztaltam meg, amit az ember nem hisz el, hogy ilyen létezik. Egy ilyen tapasztalás mindent megváltoztat, mert ha ez igaz, akkor mi van, ha minden igaz, amiről eddig azt gondoltuk, hogy képtelenség? Ezekkel a misztikus dolgokkal mindenki így van, “hiszem, ha látom”, és akkor egyszer csak megtörténik. Innentől jellemzően borul minden. Az átváltozástól azonnal rengeteg kérdés merült fel bennem, Szeretettem volna megérteni, hogy ez miért történt velem?

Ez energetikailag egy nagyon erős hely volt, de bárhol, még a toaletten is meg lehet világosodni. Ezt nem igazán vesszük komolyan, pedig nagyon is szakrális hely. Nem kell ehhez Peruba menni, de az tény, hogy vannak ősi, magnetikus energetikai helyek a föld alatt, péládul az Andokban, amelyek nagyon erősen hatnak az agyunkra, a biológiai testünkre. Ezeken a helyeken nagyon komplex dolgok tudnak történni. Ez az élmény egy nagy irányváltozást adott az életemnek. Ettől függetlenül nem szeretnék semmit egyértelműen kinyilatkozatni, mert amit ma tudok bármiről, a feladataimról, az Univerzumról, az mind nagyon képlékeny, minden másodpercben felülíródik, változik.

Ha valamire rájössz, abba sosem szabad beleragadni. Az embernek rá kell csodálkoznia a világra, a feladataira. Van amit rosszul látunk, érzékelünk és hagyni kell mindent finomodni. Egyre magasabb tudatszintekre lehet kerülni, egyre több átélés történik velünk, nagy mesterek tudnak velünk összekapcsolódni. Azért, hogy ez meg tudjon történni, nekünk is tennünk kell. Ez nem egy csoda, hanem elektromagnetikus működés. Egy kaotikus ember energiájához nem szeretnek a nagyfeszültség miatt hozzákapcsolódni, az antennáinkat folyamatosan finomítani kell.

Ki lehet-e ebből szállni? Mi a véleményed azokról a lelkekről, akik tiszta tudatnak érzékelik magukat és elvonulnak a világtól?

Én is eljutottam ide, de számomra az “is-is”-nek a felfogása egy hihetetlen megkönnyebbülés. Annak idején nem túl finoman nyilatkoztam azokról a remete jógikról, akik frissen megvilágosodtak magukban, és amíg mi tanítunk, addig ők szépen befalazzák magukat és elvonulnak a világ elől. Azóta már tudom, hogy minden egyéni életnek meg van a maga feladata. Valamikor kifelé pulzálunk, valamikor meg visszahúzódunk. Mindig csak egy életet látunk és persze mindig meg akarjuk mondani, hogy mi a helyes, hogy kinek mit kellene csinálnia. Ilyen azonban nincs. Annak a jóginak most pont azt kell megélnie, hogy elzárkózik minden ingertől. Ő most egy “más-állapotban” van. Neki most az a feladata, hogy uralja a testét. Ezen mindannyian át fogunk menni, minden lélek meg fog élni egy olyan életet is, amiben semmiféle aktivitása nincs.

Mindennek helye van a világban. Az is jó, ha valaki csak figyel és meg se szólal. Az is jó, ha valaki beszél, ami miatt kevésbé tud figyelni. Ez az életem most aktívabb és a karmikus kilengések még jelen vannak. A lélek a karma útján egyre drasztikusabb életeket él meg, aztán egyre finomodik. A mostani életemben több kiáradó munkát végzek, és már készülök a következő inkarnációmra. Érzem például, hogy a következő életemben nem szeretnék családot. Egy teljesen más életre vágyom, mert arra van szükségem, hogy ne kelljen konkrét biológiai felelősséget vállalnom. Fontos, hogy el tudjak vonulni és lehet, hogy ez az elvonulós életem pont olyan lesz, amivel 20 évvel ezelőtt még nem értettem egyet.

Az a felismerés, annak elfogadása, hogy mindenki azt csinálhat, amit akar, hogy minden így van jól, ahogy van, hatalmas felszabadulás és megkönnyebbülés volt a számomra. A lelkemben érzem a meseterek szavait, hogy “ne címkézz”, “ne ítélkezz”, mert ahány lélek, annyi szinten, mást és mást ért a világból. Különböző képességeink vannak, hogyan lehetne hát elvárni, hogy bárkinek is a mi gondolataink szerint kelljen viselkednie?
(Horányi Ágnes)

A földi ember kozmikus csecsemő - Golenya Ágnes, Jakab István - videó

2017. február 20., hétfő

Végre megtalálták a víz alatti várost



Megtalálták a Homérosz eposzaiban említett várost, Hérakliont. Frank Goddio francia búvárrégész – az Európai Vízalatti Archeológiai Intézet (IEASM) alapítója és elnöke – képzett csapatával a Földközi-tenger mélyén lelt rá a legendás városra.


A búvárrégész csapat 2000-ben lelt rá a város maradványaira a mai egyiptomi partoktól körülbelül 6 kilométernyire. Azóta végeznek ásatásokat a város megmaradt területein. A csapat a 90-es években, Napóleon zászlóshajója, az Orient kapcsán végzett kutatásaival szerzett nemzetközi hírnevet.


Héraklion, vagy ismertebb nevén Thonis, Alexandria közelében fekvő kikötővárosként az egyiptomi - görög kereskedelem központjának számított Kr.e.500 körül. Erre szolgál bizonyítékul az egykori kikötőben talált, több mint 60 darab hajó is: Szállítmányuk főleg agyagedények voltak, de a Frank Goddio vezette csapat talált bronzsúlyokat, aranypénzeket, ékszereket, és használati tárgyakat is.


Hérodotosz, az első ismert történész, írásaiban említette, hogy mikor először járt Egyiptomba, az egyik legnagyobb látványosság a héraklioni Ámon és Honszu isteneknek épített templom volt. Az írások szerint Párisz is ellátogatott oda Helénával a trójai háború előtt. A csapat - több épülettel együtt - a hatalmas templom maradványait is meglelte, valamint egy 4 méternél magasabb szobrot is találtak több száz kisebb szobor társaságában, amelyeket később a felszínre hoztak.


Hogyan süllyedt el?

A városról szóló történeti leírások említenek földmozgásokat és árhullámokat. A geoarcheológiai elemzések szerint Héraklion elsüllyedéséért a felsoroltak mellett az agyagos talaj elfolyósodása is okolható. Valószínű, hogy az említett hatások közvetlenül egymás után, vagy egyszerre érvényesültek.


Nincs megállás!

Damian Robinson, az Oxford Egyetem professzora szerint ez csak a jéghegy csúcsa. Céljuk az egész terület teljes feltárása, az akkori élet behatóbb megismerése. A csapat vezetője, Frank Goddio szerint még 200 éven keresztül kellene folytatni a kutatásokat, hogy teljesen feltárják a várost és megértsék annak működését.

(forrás: http://ecolounge.hu)

 Elsüllyedt ókori város Heracleion - videó

2017. február 19., vasárnap

Crystal McVea: A mennyországban ébredtem



“Ha be kellene mutatkoznom, így kezdeném: Crystal McVea vagyok, 2009-ben meghaltam és látogatást tettem a Mennyországban…”


Crystal McVea tanárként dolgozik, és négy csodálatos gyermeke van.

Ő és férje, Virgil, az Amerikai Hadsereg veteránja, hithű katolikusok, tevékeny tagjai helyi egyházuknak Oklahomában.

A mennyországban ébredtem: Olvass bele!
https://www.scribd.com/doc/216733530/Crystal-McVea-A-MENNYORSZAGBAN-EBREDTEM


Igaz történet reményvesztettségről, túlvilágról és újrakezdésről.

„Azért szeretném megosztani történetemet a világgal, mert én is bűnös és kételkedő voltam, én sem hittem Istenben, sem a mennyországban. De Isten valódi. És a mennyország is az. Isten szeretete pedig a legvalódibb mind közül.” – Crystal McVea

2009. december 10-én Crystal McVea, harminckét éves, négygyermekes anya légzése leállt. Arca hirtelen mélykék árnyalatot öltött, majd elfeketült. Anyja rémülten kiáltott segítségért, mire bejött egy ápolónő, aki megpróbálta újraéleszteni… sikertelenül. Crystal a mai napig sem emlékszik, hogy mi történt vele ott a kórteremben az alatt a kilenc perc alatt, amíg eszméletlen volt, és nem tudott önállóan lélegezni. Csak arra emlékszik, hogy szép lassan elszenderült – majd a mennyországban ébredt.

Crystal addigi, összetört életének nagy részében úgy érezte, hogy Isten keze nem ér el hozzá – már amennyiben létezik. Aztán eljött az a december 10-i nap – és az a kilenc perc mindent megváltoztatott.

A könyv olyan utazásra hívja az olvasót, amelyen tanúja lehet Isten szüntelen keresésének egy darabokra tört és teljesen reménytelennek tűnő élet során. Lenyűgöző számvetés ez szeretetről, megbocsátásról és megváltásról, valamint Isten jelenlétének gyógyító erejéről.

(forrás: http://edesvizkiado.hu)

Crystal McVea - videó

video

Az elmúlt évek 10 leghihetőbb szellemvideója



Ezekről a videókról sohasem derült ki, hogy nem valódiak. Éppen ellenkezőleg.


Egy remek Youtube csatorna górcső alá vette a 10 legellentmondásosabb, ugyanakkor leghitelesebbnek számító szellemvideóit az elmúlt évekből.

Egyik videót se tudták megcáfolni a szakértők, akik megvizsgálták.

Ezek tényleg különlegesek, és mindegyik azt sugallja, hogy van valami ismeretlen világ a halál után, melyről még fogalmunk sincs.

Próbáljuk ugyan megmagyarázni mindenféle elmélettel, de az igazság az, hogy még mindig nem tud mit kezdeni a tudomány a szellemekkel, és az ezekhez hasonló, nem evilági paranormális jelenségekkel.

A nagy kérdés, hogy eljut-e valaha az emberiség oda, hogy megfejtse ezeket a titkokat, és lerántsa a leplet a misztériumról, vagy arra ítéltetünk, hogy csak halálunk után lesz lehetőségünk megpillantani, és átélni, hogy mi van odaát.

(forrás: http://avilagtitkai.com)

video

2017. február 18., szombat

"A betegek megköszönik, hogy élhetnek" - Varga Gábor és a gyógygombák - A lélek és a halálközeli élményekről


Családtagjainak akart jót, s ma egy ország használja a gyógygomba-kivonatokat. Rák, asztma, ekcéma – ezek a kóros állapotok csupán egy részét képzik azoknak, amelyekből felépültek Varga Gábor páciensei. Minden nap újabb sikerekkel találkozik, gyógygomba-kivonataitól ezrek gyógyulnak meg. Mielőtt kutató lett, Homérosz-műveket fordított, majd a filmezésbe is belekóstolt. Egyre több üzlete van országszerte, szájról szájra terjed a kivonatok híre, de a pénz egyáltalán nem érdekli.


A páciens mondja meg, mire volt jó

– Honnan jött a gyógygomba-kivonat ötlete?

– Egy családi betegség késztetett rá. A gyerekeimnél ekcémát és krónikus asztmát diagnosztizáltak, és az orvosok nem tudtak mit kezdeni vele. A felírt gyógyszereknek mellékhatásaik voltak, ezért saját magam próbálkoztam természetes hatóanyagú szerekkel. A gyermekeim pár hét alatt meggyógyultak, végül tőlem kérte el a receptet az orvos. Ekkor jöttem rá, hogy súlyos hiányosságok vannak ma az orvostudományban.

– Pontosan mit fejlesztett ki?

– Olyan kivonatokat, amelyeket 10-15 féle gombából készítünk. Gyakorlatilag a kóros állapotok teljes skálájára lehet alkalmazni őket, a rákbetegektől kezdve az allergiásokig mindenki használhatja. Maguk a páciensek visszajelzései alapján tudjuk, hogy pontosan melyik, mit gyógyít. Szóbeszéd útján terjedt a híre, így megszerveztem a gyártását. Aztán 2006-tól elindult országosan, ma pedig az egyik legközismertebb alternatív gyógymód.

– Milyen visszajelzéseket adnak azok az emberek, akik meggyógyultak?

– Dunakeszin az enyhén megáradt Duna-parton ültünk tegnap egy kedves úrral. Elmesélte, hogy rákbeteg, vastagbél tumorral műtötték. Az operáció után nem engedték haza, mert nem gyógyult a sebe. Tudatosult benne, hogy amennyiben ez így folytatódik, bele is halhat. A feleségének szólt, hogy segítsen rajta, aki rátalált az én gyógygomba-kivonataimra. Mivel ennek őssejt-aktiváló hatása is van, a sebe begyógyult, később megjavult a látása, és hazaengedték a kórházból.

– Hogyan éli meg ezeket a sikertörténeteket?

– Az elején letaglóztak, vagyis egy-egy eset mindig megrázó marad, ehhez nem lehet hozzászokni. Ráadásul vannak, akik támadják, amit csinálok. Persze nem tudják cáfolni az eredményeket, mert rengeteg bizonyíték van arra, hogy sikeres a gyógygomba-kivonat. A múltkor egy kis faluban kerestem az ottani tüzépet. A kocsiból megkérdeztem egy idős hölgyet, tud-e nekem segíteni? A néni pedig felismert, és rögtön azt mondta, „tudom ki maga, láttam a tévében”.

Gyógyítanak és teljesítményt is fokoznak

– Akkor, tíz éve teljes fordulatot vett az élete.

– Igen, egy tanyán élek, ahol kipihenem a fáradalmakat, de magát a folyamatot a betegek alakították így. Tudok mesélni más történetet is. Nézte valaki a tévét egy mátrai faluban. Látta, hogy a sokféle gyógygomba-kivonattól meggyógyultak a betegek. Korábban gerincsérvet diagnosztizáltak nála, csak az infúziós fájdalomcsillapító hatott. Aztán a gombás egyvelegektől meggyógyult és ezt elmondta nekem.

Kevés olyan betegség van, melyre nem lehet alkalmazni a gyógygomba-kivonatokat, viszont pajzsmirigyre egyenesen kitűnő, de vesekőképződés ellen is jó hatása van. A betegek találják meg, hogy mire lehet alkalmazni. Tapasztalataim szerint ma Magyarországon rossz az emberek fizikai állapota, az egészségmegőrzés nem optimális keretek között zajlik. Boltokban és fodrászüzletekben terjed a gomba híre, egymás között adják tovább a gyógyulások beszámolóit.

– A szerek csak gyógyítanak, vagy teljesítményt is fokoznak?

– Ezek a gyógygomba-kivonatok hatóanyagokra vannak koncentrálva. Nemcsak gyógyítani lehet velük, de teljesítményt is fokoznak. Kazár Miklós autóversenyző navigátornak súlyos balesete volt, és koncentrációs zavarral küzdött. Miután el kezdte szedni a gombát, az hozzásegítette, hogy bajnok legyen. Érdekesség, hogy termékenység-növelő hatással is bír – nőknél és férfiaknál egyaránt, erre is a felhasználók hívták fel a figyelmünket. Az egyikről bizonyos berkekben úgy beszélnek, hogy „szedd ezt, ha gyereket akarsz”. Ezen kívül megvéd minket a kórokozóktól.

– Akár egy vitamin?

– Nem, ez annál sokkal több, sokkal komplexebb anyagokat tartalmaz.

– Akkor ezért érik gyakran támadások?

– Sokszor feljelentenek. Megpróbálják elérni, hogy ne beszélhessek a gombákról, mert egyre több dokumentáció van róla. Több száz film van az interneten, de a konkurensek mindig támadnak. Főként azok, akik a legtapasztalatlanabbak. De ez nem csak ebben az országban van így, hanem a világon mindenhol.

– Mindig ilyen optimista marad?

– Néhány éve megdőlt a tisztán materialista világnézetem. Foglalkoztam a természeti anomáliákkal, hiszen többféle dologról nem tudjuk, hogy mi miért van. Az élet értelme nem feltétlenül abban rejlik, hogy ezen a földön minél jobban éljünk, és minél jobban érezzük magunkat. Foglalkoztam halálközeli élményekkel is.

– Ez azt jelenti, hogy foglalkoztatja a halál?

– A halálnak egy tudománya van, amihez az élet és a halál kutatása is tartozik. Több szinten lehet igazolni, hogy a tudat nem azonos az agyműködéssel. Sokszor akár a kómában lévő emberek is megvilágosodhatnak. Az agy nem hozza létre a tudatot, ezt az egyik legnagyobb hazai kutató is igazolta. Ezt kellene tudnia mindenkinek, mert oldja a haláltól való félelmét, és az információ nem kerül semmibe.
Nem mindegy, ki honnan nézi…

– Kapott-e a kutatásaiért valamilyen szakmai elismerést?

– Volt egy kísérletem: az orrnyálkahártyán keresztül inzulint fecskendeztem az agyba, ami sokat segített bizonyos problémákon. Egy kutatás során alkalmazták ezt az eljárást, és volt olyan beszédkészséggel nem rendelkező autisztikus páciens, aki újra elkezdett beszélni. Vannak hatalmas eredményei a kutatásaimnak, de az igazi elismerés az, ha a betegek megköszönik, hogy élhetnek. Nem tudnak olyan elismerést adni, mintha valaki azért hálás, hogy a gyógygombák segítettek neki túlélni a betegséget.

– Pedig még orvosi végzettsége sincs…

– Nincs, közgazdászként végeztem és filozófiát tanultam. Ógörögül is megtanultam, fordítottam is. Nehéz nyelv, de az Iliászt és az Odüsszeiát nagyon szerettem fordítani. Több publikációm is megjelent folyóiratokban, külföldön is. Orvosi tanulmányokat nem folytattam, de gyakran olvasok szakmai cikkeket és folyamatosan képzem magam. Nagyon sok ráktípusról írtam már, és össze is foglaltam őket több cikkben. Egy-egy ilyen írás elkészítését rengeteg tanulmány olvasása előzi meg. Valószínűleg sokan nem is tudnak idegen nyelven olvasni, mert olyan anyagot tesznek az ételekbe, amelyek nyíltan rákkeltő anyagok. Pedig ha utánanéznének, tudhatnák, hogy nem lenne szabad. A magam részéről a betegség irányából jövök, ellentétben másokkal, akik a kereskedelmi és marketing irányokból érkeznek. Ez utóbbi nagyban gátolja kialakítani a betegszempontú látásmódot.

– Miért fontos, hogy képezze magát?

– Már az iskolában is ezt csináltam. Apám bádogos volt, nappal segítettem neki, és éjszaka tanultam, akár hajnalig. Nem tudok elmenni nyaralni sem, mert valamit mindig csinálnom kell. Sokat gondolkozom, és keresem a dolgok értelmét. Minden könyv végén van egy szakirodalom-lista, amiből gyakran megtetszik valami. Minél többet olvasok, annál nagyobb a hiányérzetem.

– Hogyan látja magát néhány év múlva?

– Most eldöntöttem, hogy átalakítom a céget. Sok bentlakásos iskola haldoklik, ezért tervbe vettem, hogy támogatom őket. Nincs szükségem a pénzre, ezért a nyereség többségét szeretném jótékony célokra fordítani. Van egy hely, ahol súlyosan fogyatékos és vak gyerekek laknak, s az egyikben a múltkor fogtam egy kisfiú kezét, aki kérdezte, hogy ki vagyok. Mondtam, hogy Gábornak hívnak. Várt egy picit, aztán azt mondta: apa. Nem tudtam mit mondani. Sokszor a szüleik helyett is a gondozóik szeretik őket. Nincs pénzük fűtésre, az állami támogatást sem mindig kapják meg ezek az intézmények. Erről dokumentumfilmet is forgatok még az idén. A társadalom figyelmét is szeretném felhívni ezekre a súlyos problémákra.

– Akkor tehát erre tette fel az életét?

– Úgy tűnik, hogy ez központi szerepet játszik az életemben, az egyik legfontosabb dolgom, hogy mások mellé álljak. Nem terveztem, nem vagyok szent, és nem úgy jöttem a világra, hogy segítsek. Saját gyermekeimet akartam támogatni, aztán ebbe sodort bele az élet… 
(Forrás: Pannon Presztízs magazin - egeszsegtukor.hu)

Varga Gábor hatóanyag-kutató a Vitalitás c. műsor vendégeként beszél a lélekről, a halálközeli élményekről, a a csontritkulásról és a gyógygomba kivonatok és az apigenin hatásáról. - videó

2017. február 17., péntek

A lakás biztonsági kamerái rögzítették a kislányt zaklató paranormális jelenségeket



Félelmetes képeket tett közzé nemrégiben a paranormális jelenségekkel foglalkozó spanyol La Otra Dimensión a Facebook-oldalán.

Ezek után lehet, hogy hinnünk kéne a szellemekben? 


Egy férfi bekamerázta a gyerekszobát, mert arra gyanakodott, hogy a lányát egy e világon ragadt lélek zaklatja. Hát, hogy valami nem stimmel a lakással, az biztos, már a baba bemozdulása is durva, de ami az asztalnál történik….
(forrás: http://paranormal.hu)

Paranormális jelenség- videó

video

Kele János a magyar médium - Egy szenzációs rendőrtisztviselő



Bár arról nem tudok, hogy Magyarországon ma igénybeveszik - e időnként ilyen médiumok segítségét elakadt nyomozásoknál, azt tudom, hogy 1945 előtt igen sikeres munkát végzett az akkori rendőrségnél hivatalosan is állományba vett Kele János, a "léleklátó".
Számtalan eltűnési esetet oldott meg! Egy szenzációs rendőrtisztviselő volt.


Az 1930 - as évek egyik világszenzációja volt a Budapesti Rendőrkapitányság, ahol egy Kele János nevű fiatalember hivatásos léleklátóként dolgozott.

A visszaemlékezések szerint Kele kedélyes, kedves, jóságos léleklátó volt, havi fizetést kapott érte, de örömmel rendelkezésre állott volna ilyen élesen megfogalmazott ellenszolgáltatás nélkül is, derűs segítőkészségből. Viselkedésében semmi színház nem volt, semmi titokzatoskodás, rájátszás, vidáman és kedvesen viselkedett, egyszerű, mondhatnám, együgyű vicceket csinált, reggelenként megmondta a Zrínyi utcában a főkapitányságra érkező tiszteknek, hivatalnokoknak, detektíveknek, hogy ki mit reggelizett, hogy ki mivel töltötte az éjszakát.


Keléről Nyírő József A zöld csillag címmel regényt írt (1951- ben jelent meg Madridban), de önéletrajzából Szabó Pál és Török Sándor is megemlékezett a híres léleklátóról.

Kele János pedig nem volt mindig híres és nem született hivatásos léleklátónak. 1900. május 7 - én látta meg a napvilágot Pécsen. A szegénység miatt családja néhány évre egy környékbeli faluba, Ivándárdára költözött, ahol az édesapa uradalmi kocsisként szolgált. Az édesanya iparos családból származott, de csak rövid ideig élt otthon. Talán ez az oka annak, hogy gyermekeivel ridegen bánt s nem barátkozott senkivel. Hajnali négytől késő éjszakáig dolgozott, és a munkán kívül sem ideje, sem kedve nem volt mással foglalkozni. A család hamarosan visszaköltözött Pécs proletárnegyedébe, a Havi - hegyre. Kele János tanulóévei hamar befejeződtek, és az ifjú nyomdászinasként helyezkedett el. Ekkor kezdett komolyan figyelni különleges adottságára:

Ezen a helyen vettem észre valami ravasz, megmagyarázhatatlan látomást - írta később önéletrajzában. - Amikor megkaptam a kéziratokat, nagyon gyorsan át tudtam futni a sorokat. Azonnal megértettem, mit jelentenek, s hogy mit kell kiemelni belőlük. Könnyen eligazodtam azokon a kéziratokon is amelyeket mások nehezen tudtak elolvasni. Szinte magam előtt láttam a szerzőt, noha egyetlen egyszer sem jött le a nyomdába, hogy korrigálja a szedést. A szedőasztalnál, a betűk között babrálva többet tudtam róla, mint kollégáim együttvéve. Minden mulatságos és különös volt, s nagyon élveztem.

Ez az élet azonban nem tartott soká. A világháború után, az őszirózsás forradalom alatt a nyomda bezárt, s Kele az utcára került. A fővárosba indul, de munkát ott sem kap, csupán rossz társaságban keveredik, s mindenét elveszíti. 1923. május 29 - én három barátjával hajóra száll Budapesten, hogy Bécsen keresztül Regensburgba, onnan pedig Berlinbe utazzanak. Németül ugyan egyikük sem tudott, de ez nem tántorította el őket az utazástól.

Németország ez időtájt kezd ocsúdni abból a sokkból, amelyet a háború elvesztése okozott. Az ország forrong, az embereket különböző társadalmi mozgalmak jelszavai hívják az utcára. Kele idegenül forgolódik ebben a különös, számára egyelőre érthetetlen világban. Barátai cserbenhagyják, elszegődnek egy iparoshoz lakatosmunkára, s mivel az iparosnak nyomdászra nincs szüksége, Kele munka nélkül ődöng a berlini utcákon. Munkás- és diákotthonokban szállva meg, alkalmi munkából tartva el magát, bebarangolja Észak Németországot. Ezután Hamburg, majd Olaszország következik, s Kele egyre gyakrabban jósolgat ismerőseinek.

Sorsát nem ismerjük pontosan, mert életének ezt a szakaszát gondosan kerülte visszaemlékezéseiben, de a húsza években egy csapásra híressé válik. Armin Forker professzor, lipcsei kriminológus például így ír Keléről a Pszichoanditikus a budapesti rendőrségen című tanulmányában:

A világgazdaság válság idején a megbénult imperialista államoknak óriásira duzzadt bűnözési hullámmal kellett szembenézniük. Az emberek pszichonalitikusoknál, sőt távolbalátóknál és más okkultistáknál próbáltak menedéket keresni. Ekkor működött Lipcsében a huszas évek leghíresebb pszichonalizátora, a magyar Kele János is. Kele kétségtelenül nagy beleélési képességekkel rendelkező, jó beszédkészségű ember volt.

Kelét a korabeli német újságok is hamar felfedezték. A léleklátó ekkor, mint tenyérjós működött, igen kiváló eredménnyel. Megjósolta többek között Max Shmeling ökölvívó váratlan világbajnoki aranyérmét, s ezzel olyan hírnévre tett szert, hogy a húszas évek végén már könyvet is írtak róla.

1931 - re több ezer páciense volt, akik mind esküdtek tehetségére. A Johannisplatz 5. szám alatti lakásban Kele kérdések özönét zúdítja a látogatóra. Megfogja kezüket, aztán kikérdezi őket a betegségeikről, a szüleikkel való kapcsolatukról, a gyerekeikről, a konfliktusaikról, stb. Sokszor egy óra hosszat is elhúzódik a beszélgetés. De nyoma sincs misztikus, démoni pillantásoknak, a titkos szavaknak, a félelmet keltő hókusz - pókuszoknak.

Kele pszichológus, tanár, orvos, házassági és pályaválasztási tanácsadó egyben. Elsősorban pszichoanalizátori módszerekkel dolgozik, s bizonyos intuitív képességeit akkor kamatoztatja, amikor a páciensektől kapott információkat egységes egészé kell összegyúrnia.

1929 - ben meghívták a lipcsei Kunstgewerbe Museum egyik kiállítására, ahol Raffaello világhírű festményét, az athéni iskola - t lehetett megtekinteni. Pontosan a képről 1777 - ben Párizsban készült gobelin - másolatot, melynek értéke vetekedett az eredeti festményével. A német restaurátorok Kard- és lándzsaszúrás, pisztolygolyók nyomait fedezték fel a képen, sőt a hátoldalon találtak egy vérfoltot is. Sejtették, hogy a korábban orosz cárok tulajdonában lévő kép szerepet játszhatott II. Katalin fiának, I. Péternek meggyilkolásában, de erre nem volt bizonyítékuk.

Kele megállt a festmény előtt, kissé elrévedt és a következőt mondta:

A gobelin mögött rejtett ajtó van ... Egy üres terembe vezet ... Néhány férfi sétál át a szobákon ... egy másik kártyát vet ... Hirtelen felugrik, dob valamit a behatolók felé. Leütik. Kétségbeesetten igyekszik menedéket keresni a titkos ajtó mögött ... Szúrás éri hátulról, a lapocka táján. Vére a kezére csorog. Belekapaszkodik a képbe, lerántja a falról ... A férfi testét újabb szúrások érik. Görcsösen markolja a festményt, amíg csak el nem ernyed a keze ...

Kele korábban sohasem hallott a gobelinről, és nem is látta azt. Nem ismerte a cár halálának körülményeit sem, és azt sem tudta, hogy a kárpit annak idején I. Péter szobáját díszítette. Csupán a gobelin első oldalát látta, arra nem volt módja, hogy a képet alaposabban megvizsgálja. Mégis azonnal felismerte, hogy a kárpiton vérfolt van, méghozzá a hátoldalon.

Később három pontot tartottak rendkívül figyelemre méltónak Kele látomásában.
A felső vérnyomok értelmezése, melyek addig megmagyarázhatatlanok voltak.
A véres kéz lenyomata a hátlapon, illetve ennek megmagyarázata.
Határozott állítása, miszerint a férfiak először két szobán mentek keresztül. Ezt később történeti adatok (beszámolók, tudósítások, jelentések) igazolták.
Valóban felfedezték a Kele által látott, addig ismeretlen nyomokat. De közben Kele csak a gobelin elejét látta! Vajon lehetséges ez?

Akar vezető pszichológusai szerint az ilyen látomás magyarázata az, hogy minden drámai indulattal teli esemény rezgéseket kelt, amelyeket a környezet felfog, és konzervál. Eszerint a látnok tevékenysége abból áll, hogy ezeket a rejtett de még jelenlévő rezgéseket felfogja, és az eredeti történésekre lefordítja. Ez persze csupán feltételezés volt, de ettől különb magyarázattal ma sem szolgálnak a tudósok. Az pedig kétségtelen tény, hogy Kelének csodálatos adottsága volt arra, hogy megtörtént eseményeket felidézzen.

A léleklátót a weimari társaság annak idején szívesen látták Németországban. Jövedelmező praxisa volt és remek sajtóvisszhangja. Hazájának azonban mindvégig Magyarországot tartotta, és német menyasszonyát is Pécsett vette el.

1933- ban, amikor megjövendölte Hitler és Mussolini bukását, népszerűsége hirtelen csökkent, ezért Budapestre költözött, ahol a rendőrfőkapitányság egyik vezető munkatársa lett. A hazai lapok rögtön világgá kürtölik a szenzációt, miszerint a rendőrség hivatalos léleklátót alkalmaz. Kele viszont önmagát csupán lelki tanácsadónak mondja. Hiába, a Pesti napló és a baloldali sajtó hecckampányt indít ellene.

A rendőrség életvédelmi osztálya azonban igényt tartottak Kele munkájára. Bűnügyeket véleményezett, de munkája nagyrészt az öngyilkosságok megelőzéséről szólt, és eltűnési ügyekben segédkezett.
1935 nyarán a következő tudósítás jelent meg Kele munkájáról:

A főkapitányság életvédelmi osztályán néhány nappal ezelőtt széleskörű nyomozást indítottak egy rejtélyes öngyilkosság felderítésére. Még a múlt héten, csütörtökön történt, hogy a Lukács - fürdő törökfürdőjében öngyilkosságot követett el egy 30 - 32 év körüli ismeretlen férfi, az életunt ember revolverrel lőtte át koponyáját, s azonnal meghalt. A zsebében csak egy cédulát találtak, amelyre többek között a következőt írta: Gyógyíthatatlan betegségem miatt lettem öngyilkos. Nevemet hozzátartozóim, és beteg, öreg édesanyám miatt nem mondom meg. Nemsokára vidékről levél fog érkezni a rendőrségre, s ez mindent megmagyaráz.

A rendőri bizottság a helyszínen vizsgálatot tartott, hogy az öngyilkos kilétet megállapítsa. Ez a fáradozás azonban teljesen eredménytelenül maradt, mert az életunt fiatalember a zsebéből mindennemű, személyazonosságára utaló jelet eltüntetett. Egyetlen, útbaigazító nyom volt csak, az ingébe hímzett monogram: MS.

A névtelen öngyilkosról szóló detektívjelentések és akták az életvédelmi osztályhoz kerültek, hogy ott a nyomozást folytassák, és derítsék ki, hogy ki volt a Lukács - fürdő ismeretlen öngyilkosa.
Azt a levelet, amit a törökfürdőben találtak, Kele János a kezébe vette, és megállapította, ezt egy valószínűleg irodai munkában jártas, katona vagy katonaviselt ember írta. Közben a detektívek tovább nyomoztak.

Tegnap délelőtt az egyik detektív feletteséhez akart menni referálni egy másik öngyilkossági ügyben, és a kezében lévő akták tetején egy kék borítékot tartott. Kele meglátta ezt, felugrott és a detektívhez sietett:

- Ez a levél fogja megoldani a névtelen öngyilkossági ügyét - mondotta. 

A levél aznap érkezett Pécsről. A borítékban két megcímzett és leragasztott levél feküdt, mellette papírcédula, amelyen a következő sorok állottak:

Kérem a mellékelt leveleket felbontatlanul szíveskedjenek a címzettnek kikézbesíteni.

Az egyik levélnek a címzése: Szüleimnek. A másik levélben egy budapesti klinika címe és egy női név. Az ápolónő már fél óra múlva bent volt a rendőrségen, és megmutatták neki az öngyilkos mellett talált levelet. Az ápolónő a legnagyobb megdöbbenéssel ismert a betűkben vőlegénye, Milecz Sándor pénzügyőr kezeírására.

De Kele nem csak hivatalból nyomozott. Még szabadsága idején sem tudott megszabadulni különös mániájától. A Pécset megjelenő Dunántúl tudósítása egy ilyen esetről szól 1936- ból.

Az egészen különleges intuíciókkal megáldott Kele János napok óta Pécsett tartózkodik. Érdeklődését természetesen felkeltette a Romanyán rejtélyes körülmények közt elhunyt Hellfich József gazdálkodó esete. Kele, aki a helyszínen soha nem járt, ma megjelent a Dunántúl szerkesztőségében, s ott pontosan felvázolta a rejtélyes gyilkosság helyszínét. Elmondta, érzete szerint egy dombtetőn fekszik az öreg, dülledő présház, kocsiút mellett, amelytől keskeny ösvény vezet a házhoz. Megmutatta a priccset, amelyen a holttestet, s a hordót, amelyen a vadászfegyvert megtalálták. Miután a Dunántúl munkatársai jártak a helyszínen, megállapították, hogy Kele aprólékos pontossággal vette fel a helyszínrajzokat, bár sohasem járt Romonyán.

Később megállapításai még érdekesebbek voltak. Elmondotta, hogy meggyőződése szerint a romonyai gazda véletlen szerencsétlenség esett áldozatul. Valakinek a kezében elsült a Hellfich vadászfegyvere, s halálra sebezte a szerencsétlen embert. Aki akaratlanul is gyilkosa volt, hogy a következményektől megszabaduljon a holttestre gyújtotta a présházat.
Kétségbeesett elhatározás arra mutat, hogy a szerencsétlenség előidézője nem lehetett idegen, hanem kizárólag falubeli, mert csak így volt érdeke félrevezetni a nyomozó közegeket. Rablógyilkosságról nem lehet szó, mert Hellfich úgyszólván semmit sem tartott a pincéjében. Haragosai nem voltak, s így a nyomozásnak is a Kele által megjelölt irányban kell keresnie a titokzatos romonyai eset megoldását.

És íme egy újabb tudósítás ezúttal Miskolcról:

Az elmúlt év februárjában, közel másfél évvel ezelőtt, a hozzátartozók jelentették a rendőrségen, hogy Zsarnovszky János 72 éves nyugdíjas eltűnt a lakásáról, és semmi életjelet nem ad magáról. A bejelentés utáni napon a Sajóparton egy kalapot találtak, amelyben felismerték az eltűnt személy tulajdonát. Kétségtelenül látszott, hogy Zsarnovszky János a Sajóba ölte magát, mert előzőleg többször emlegette, hogy jobb volna meghalni.

A Sajó medrében napokon át keresték Zsarnovszky János holttestét, de sehol nem találták. Hetek múltán ismét megkísérelték a kutatást, de az is eredménytelen maradt. A hozzátartozók ezután Budapestre utaztak, és a sokat emlegetett Kele János léleklátót keresték fel, mondaná meg, hol lehet az édesapjuk holtteste. Kele János ugyanis már többször működött sikerrel hasonló esetekben.

Legutóbb egy a Magas - Tátrában eltűnt férfi holttestének helyét jelölte meg egy szakadékba, pedig Kele sohasem járt a Tátrában. A léleklátó Kele János Zsarnovszky hozzátartozóinak a Sajó - Fecskeszög környékét, közelebbről a kotrógépet jelölte meg. Erre újra keresni kezdték a homokkotró és a Fecskeszög környékén az idős férfi holttestét, de nem találták. Újból elmentek Kele Jánoshoz, aki ismét a már említett helyet jelölte meg. De a további keresés sem vezetett eredményre. Most, csütörtökön délelőtt, közel másfél év múltán a Sajó a Fecskeszögtől kicsit délebbre felvetett az idős férfi erősen oszlásnak indult holttestét. A hozzátartozók kétséget kizáróan felismerték benne édesapjukat, Zsarnovszky Jánost.

Kele János munkájával az életvédelmi osztály vezetője, dr. Szimoz István is elégedett volt. Véleménye szerint Kele nagyon sokat segített nekik, és lelki tanácsadóként végzett működése eredményeként azokban az években mintegy negyven százalékkal csökkent Budapesten az öngyilkosok száma az évtized elejéhez képest.

Kele 1944 végén mégis elhagyta az országot. Ennek okát csupán találgatni lehet, mert sosem magyarázta meg. Mindenesetre visszatért első sikerei színhelyére, Németországba, ahol Pasauhoz közel, Eggenfeldenben telepedett le. Amennyire közismert személy volt Budapesten, annyira visszavonultan élt a német kisvárosban. Léleklátó tevékenységét ugyan folytatta, mégis évek teltek el, amíg a német közvélemény felfigyelt rá.

 A Magyar Nők című emigráns lapban vezetett egy lelki segélyszolgálatot, és különböző parapszichológiai kísérletekben vett részt. Ezek során megállapították, élményei során Kele teljesen öntudatánál van, tehát olyan állapotban, amelyben külsőleg semmiben nem különbözik más emberektől.

Természetesen Kele maga sem tudta megmagyarázni, hogyan és milyen körülmények között keletkeznek ezek az élmények.
A képek egyszeriben ott voltak, a legtöbbször úgy fakadtak, mint egy pillanatnyi tudás megmagyarázhatatlan impulzusai, eleven elképzelései. Kele maga azt mondta erről az állapotról, hogy ilyenkor az az érzése, mintha a jelenség belőle szólna, azaz a számára megmagyarázhatatlan tudás magától jön, anélkül, hogy ő valamit hozzátenne, hogy szavakkal toldaná meg.

Kele János 1957 - ben halt meg az eggenfeldeni kórházban. Két esztendeje súlyos betegséget hordozott magában, s gyógykezelése nem járt sikerrel. Önmagát nem tudta meggyógyítani. Utolsó fényképéről egy fáradt mosolyú, bizakodni akaró férfi néz ránk.


(forrás: Rejtélyek a Túlvilágról-magyarno.com)



  Havasi János: Kele, a "léleklátó" (részlet a könyvből)

 Kele János nem szenzációhajhász, hanem egy segítőkész, empatikus ember volt, nem vágyott hírnévre. Adottságának híre azonban mind inkább elterjedt. Egyre többen keresték meg és fordultak hozzá tanácsért, de nem csak idehaza hanem a környező országokból is. Sokszor tették próbára képességeit, mert nem akartak hinni neki, azt gondolták, hogy csaló. Egy alkalommal tesztelni akarta őt egy újságíró, aki kihívóan azt kérdezte tőle, hogy meg tudná e mondani, mennyi pénz van a zsebében. Kele várt néhány pillanatot majd rávágta: "Tizenkét pengő, nyolcvan fillér". Az újságíró elővette pénztárcáját a zsebéből, megszámolta a benne lévő pénzt, hiszen még saját maga sem volt tisztában pénztárcájának tartalmával. Legnagyobb megdöbbenésére az összeg pontosan megegyezett Kele János állításával.

 Baráti körben rendszeresen kérték, hogy mondjon nekik valamit a jövőjükről. Így volt ez egy mérnök házaspár esküvőjén is, ahol kérdésükre azt válaszolta, hogy két gyerekük lesz, mindkettő orvosnak tanul majd. Elmondta azt is, hogy a második gyermek születése után a férj három évvel később autóbaleset áldozata lesz. Egy tolató teherautó valóban halálra gázolta az apát a kisebbik gyerek születése után közel három évvel. A fiuk felnőtt korukra praktizáló orvosok lettek, ahogy azt Kele megjósolta.
Számtalan külföldi meghívást kapott és sok előadást tartott. Arra a kérdésre, hogy honnan tudja ezeket a dolgokat megmondani, szerényen csak annyit válaszolt: "Megéreztem."

 Tudomást szereztek képességéről Amerikában is, és meghívták egy pszichológiai kutatóintézetbe, ahol a parajelenségekkel foglalkoztak, megkülönböztetett figyelemmel a telepátiát illetően. A telepatikus képességek bizonyítását az úgynevezett Zener kártyákkal vizsgálják, mely négy, olykor öt lapból áll. A találati aránynak megfelelően szűrik ki a jó telepatikus képességekkel megáldott embereket a további kutatásokhoz. A résztvevőnek ki kell találni a lapok helyes sorrendjét, és a rajta lévő egyszerű ábrákat. Kele János könnyedén teljesítette a feladatokat, átlagosan 74%-os találati arányt ért el. Készségesen működött közre a vizsgálatok során, tudásának legjavát adva, már ami a körülményeket illeti. Mindezt azért kell megjegyezni, mert szerint többre is képes lehetett volna. Megkérdezték tőle, hogy milyen feltételek mellett lehetne képes nagyobb hatékonyságra, mire ő szerényen csak annyit válaszolt, hogy jó lenne, ha legalább meleg, fűtött szobában alhatna, mert minden erejét kiveszi belőle a hideg, fűtetlen szállás, ahová vendéglátói meghívták a tudományos kísérletek idejére. Nagy segítségnek tartaná továbbá azt is, ha egy pici meleg ételt kaphatna legalább egyszer naponta, mivel nincs pénze. A kutatók megdöbbentek azon, amit mondott, és megszégyenülten azonnal intézkedtek a teljes ellátásáról. Az eredmény nem is maradt el, mert egy-két nap múlva már 97%-os pontosságot ért el rendszeresen, ami jóval felülmúlta az elvárásokat, és túlszárnyalta elődei eredményeit. A riporterek kérdéseire, hogy mivel magyarázza tehetségét, csak annyit válaszolt: "Ahogy a zeneszerző hangokat hall, én ösztönösen megérzem azokat az erőket, amelyek ösztönökből, vágyakból, érzékekből alakulnak, és mintegy felém áramlanak. Érdekes, amit megfigyeltem magamon, hogy annál könnyebben fejtek meg nehéz dolgokat, minél nagyobb a fájdalom, a szenvedés a hozzátartozóban, aki a segítségemet kéri."

 Dr. Toronyi János vezetésével Magyarországon is folytattak orvosi kísérleteket vele. Kele gondolatolvasási tehetségével teljesen ámulatba ejtett minden kutatót, többek között azzal, amikor távollétében kivettek egy könyvet a szekrényből, felütötték valahol, és megjegyezvén az oldalszámot, visszatették azt a helyére. Ezután behívták a parafenomént, és ő az elsötétített szobában kivette ugyanazt a könyvet, pontosan azon az oldalon nyitva fel, ahol néhány perccel azelőtt a kutatók. Persze lehetne még folytatni történeteit, de nem ez a fontos, hanem a jelenség, és a magával ragadó személyisége, mely kivételes képességről árulkodik. Egyik álmában például látta magát, amint sétál a temetőben, és hirtelen megáll a saját sírja előtt. Kelének e látomása nem sokkal később, kétévi súlyos betegséget követően, 1957.május 30-án beteljesedett. Rövid, közel ötvenhét évnyi küzdelmes életével azonban sikerült beírni a nevét a parapszichológia világába, bár emléke napjainkra kishíján a feledés homályába merült.

 Kele János, a modern távérzékelő

Az, hogy Kele a klasszikus értelemben vett, azaz a huszadik század végén művelt pszichikus távérzékelést művelte, az alábbi részlet a bizonyság.
A Wochenend című hetilap 1952. szeptember 17-i számában írta a következőket:
"A tudománynak mind a mai napig nem sikerült végérvényes magyarázatot találnia az ún. ’tisztánlátásra’. De sikerült rendet teremtenie ebben a tartományban, mert minden egyes esetet szigorú mérték szerint vizsgáztattak le. A tisztánlátók számát csökkentették [a vizsgálat során - HV], csak az egyértelmű adottsággal rendelkezők maradtak meg, akik a tudomány szemével nézve is meg tudtak álni. Ezek között Kele jelentős helyet foglal el. Ő viszont azt mondja magáról: nem vagyok tisztánlátó. Kele nem akar a szenzáció fényébe állni, mert – amint ezt maga is bevallja – éveken keresztül szenvedett különleges adottságától. "Nagy lelki harcokat kellett megvívnom, mert féltem a bennem lévő titokzatostól, megmagyarázhatatlantól."
A Wochenend felkérésére Ernst Hackel professzor (1944-ig Budapesten főiskolai tanár, a tisztánlátás legismertebb kutatója volt abban az időben) is kifejtette nézeteit ebben a témakörben. Kelével kapcsolatban így nyilatkozott: ’A tudomány ma több módját ismeri a tisztánlátás megnyilvánulásának: gondolatolvasás, vagy gondolatátvitel (telepátia), és a közeli, vagy nagyobb távolságban lévő dolgok világosan látása, a múlt, vagy a jövő leleplezése. Ezt az egészet parapszichológiának nevezik. E téren három alapelv szigorú betartásával dolgoznak: józanság, figyelem, mérhetetlen bizalmatlanság. Kele János valóban természetfeletti adottságokkal rendelkező fenomén. Emellett Kele telepatikus erővel is rendelkezik, és hiteles értesülések szerint nagy távolságból olvas más emberek gondolatában, vagy át tudja oda vinni saját gondolatait. Különleges kísérletek igazolták Kele képességeit, például azt, hogy több mint 100 kilométer távolságból felfogta a tárgyak gondolatilag átvitt képét, lerajzolta, vagy tökéletesen leírta azt."
(forrás:remoteviewing.hu)

Természetfeletti - Látnokok - videó