2017. május 29., hétfő

Az emberi DNS közvetlen hatással van a fizikai világra



Abban a tudatban nevelkedtünk, hogy elkülönülünk másoktól. Ez szükségképpen az elszigeteltség és a magány érzését keltette. Úgy tűnt, ki vagyunk szolgáltatva a dolgok és az események “véletlen” alakulásának.


Voltunk mi – és volt a világ többi része. Ez a világkép annyira természetes volt, hogy soha nem is kérdőjeleztük meg, kellemetlen érzésünk ellenére sem. Ezért aztán elég gyakran alakult úgy az életünk, hogy ezt a véleményt alátámassza.

Az utóbbi években azonban mindenestül megváltoztak a modern tudomány ismeretei. Ma már tudjuk, hogy az eddigi nézetekkel ellentétben:

Nem különülünk el! Minden mindennel kapcsolatban áll, és minden mindenre hatással van.


Ez a felismerés rendkívül fontos vágyenergiánk összpontosításának szempontjából. A változás 1995-ben kezdődött, az orosz Tudományos Akadémián, a Vlagyimir Poponyin és Peter Gariaev vezetésével végzett vizsgálatokkal. Kísérleteik ámulatba ejtő eredménnyel jártak. Olyan meglepőek voltak, hogy az Egyesült Államokban is megismételték, majd publikálták őket.

Vlagyimir Poponyin és Peter Gariaev fényrészecskék – úgynevezett fotonok – segítségével akarta vizsgálni a DNS viselkedését. Kísérletsorozatukban légüres teret hoztak létre egy csőben. Ma már tudjuk, hogy még a vákuumnak nevezett légüres térben sem uralkodik abszolút üresség. Mindenütt jelen vannak ugyanis a fotonok – vagyis a fényenergia, amely speciális műszerekkel viszonylag pontosan mérhető. Ennél a kísérletnél sem volt ez másként. A csőben keletkezett légüres térben a fotonok meglehetősen rendezetlenül oszlottak el.

A következő lépésben emberi DNS-mintát juttattak a csőbe. És ekkor roppant különös dolog történt:

a részecskék a DNS jelenlétében átrendeződtek. A DNS közvetlen hatást gyakorolt a fotonokra: mintegy láthatatlan erővel szabályos mintázatba rendezte azokat. Egyértelművé vált tehát, hogy az emberi DNS közvetlen hatással van a fizikai világra.

A hagyományos fizikában ilyesmit eddig még nem figyeltek meg. Mi több: a hagyományos fizika hagyományos értelmezésében ilyesmivel nem is számolnak. A fotonok viselkedésére tehát eleinte nem volt magyarázat.

Ez már magában is izgalmas lenne. Ám ami ezt követte, az méltán nevezhető forradalminak…

Amikor a DNS-t kivették a csőből, azt feltételezték, hogy a fotonok rendje felbomlik, s azok visszatérnek rendezetlen állapotukba. Csakhogy éppen az ellenkezője történt!

A fotonok úgy viselkedtek, mintha még mindig jelen lenne a DNS, és megőrizték rendezett eloszlásukat.


A kísérletet megismételték, a műszereket megvizsgálták, és megbizonyosodtak róla, hogy a csőben nem maradt DNS. Ám akárhányszor is ismételték meg őket, a kísérletekből végül csupán egyetlen dologra következtethettek: arra, hogy a fotonok és a DNS még mindig kapcsolatban álltak egymással, noha fizikailag elkerültek egymás közeléből.

Úgy tűnt, az a mező köti össze őket, amelyet a kvantumfizika “kvantummezőnek” nevez. Az “üres tér” nem is olyan üres – sokkal inkább olyan mező, amelyben információk milliárdjai terjednek és mozognak hullámformában.

Ez a kísérlet roppant tanulságos a rezonancia törvényének megértését illetően. A kísérletsor alátámasztja azt a teóriát, miszerint

létezik egy kvantummező, amely mindent mindennel összeköt

Az imént vázolt kísérlet különlegessége az, hogy elsőként bizonyította felismerhetően ennek az energiának a meglétét.

Ennek a mindent mindennel összekötő erőtérnek már régóta sok neve van. Felfedezői szerint nevezik kvantummezőnek, isteni mátrixnak, ősoknak, mezőnek vagy kvantumhologramnak. Olyan erőtér ez, amelyhez egyetlen eddig ismert energiaforma sem fogható.


Ez a sűrű hálóként működő energetikai mező egyfajta hidat alkot a külső és belső világok között.

A levegőben terjedő hanghullámokhoz hasonlóan meggyőződéseink és gondolataink kisugárzó energiájának is szüksége van egy hordozó közegre; erre szolgál a kvantummező.

Ez az erőtér teszi lehetővé, hogy – tudva vagy tudatlanul – mindennel és mindenkivel összeköttetésben álljunk.

Teljesen mindegy, milyen messze van tőlünk a “vevő” – lehet a szomszédunk, de lehet a világ másik felén tartózkodó személy is. A létrejövő és kisugárzó rezonanciás mező mindig megtalálja az igazit – még ha nem is tud róla.
(forrás:rejtelyekszigete.com)

A DNS aktiválása- videó

video

Tizenkét Apostol – mészkőoszlopok Ausztrália partjainál



Twelve Apostles vagyis a Tizenkét Apostol Ausztrália, Victoria állam óceánpartja mentén található tanúkövek egymásutánja.


Ezek az óriási, felhőkarcolókként kinövő oszlopok a Port Campbell Nemzeti Park látványosságai. 


Az Apostolok hátterében álló mészkőszikla falak 70 méter magasságig tornyosulnak, a sziklaoszlopok közül a legmagasabb 46 méter.


Az Apostolok a szél és a tengervíz állandó pusztító munkája révén nyerték el mai formájukat.


Először barlangokat, majd azokat tovább pusztítva kapukat hoztak létre.


Amikor a kapuk összeomlottak, különálló, magas homokkő és mészkő sziklaszigetek maradtak a tengerparton. Így alakultak ki az Apostolok, és a partszakasz többi természeti formációja.


A sziklák még mai is évente 2,5 cm-t pusztulnak. Ez a part menti kiálló sziklákból további “apostolok” kialakulásához vezethet.
(forrás: erdekesvilag.hu)

video

2017. május 28., vasárnap

A tudat túléli a test halálát, erősíti meg egy új kutatás


Minden idők legnagyobb kérdése az ember számára, hogy "mi történik velünk, amikor meghalunk?" Bár sok személy, vallás és spirituális hagyomány alapján jutott saját következtetésre az örökké tartó lélek természetéről, mégis nagy hitet igényel, hogy valaki biztos legyen a halál utáni életben. A tudományos elmének ez nem fog menni, és a kérdés számára inkább úgy hangzik, hogy "mi történik az emberi tudattal a klinikai halált követően?"


Egy kutató csoport a Southampton Egyetemen az Egyesült Királyságban a közelmúltban végezte el az egyik legnagyobb valaha lefolytatott vizsgálatot, hogy kiderítsék, mi történik a tudattal a halál után. A következtetés az, hogy még mind nem tudjuk, hogy mi történik, de a tudat és a tudatosság úgy tűnik, hogy elidőzik valamikor a halál után, ami arra utal, hogy a tudat és a test valahogy összegabalyodott szereplők, és megfejthetők és követhetők a különálló útvonalak, amit úgy nevezünk, hogy halál.

A Southampton Egyetem tudósai négy évet töltöttek több mint 2000 ember vizsgálatával, akik szívmegállást szenvedtek el az Egyesült Királyság, az USA és Ausztria 15 kórházában.

Azt találták, hogy az emberek közel 40 százaléka, akik túlélték, valamiféle "tudatosságot" írtak le, amikor a klinikai halál állapotában voltak, mielőtt a szívük újraindult volna.

Megszoktuk, hogy a kérdésre a "halálközeli élmények" szempontjából gondolunk, ami nagyon kevés tudományos vonzattal jár, mivel ezek az élmények jellegüknél fogva teljesen szubjektívek, és lehetetlen számszerűsíteni őket. Kísérletet téve egy objektívebb betekintésre, hogy mi történik lényünk elme/tudat berendezésével, a több szakterületet átfogó csapat Dr. Sam Parnia vezetésével egy kutatással kapcsolatos interjúban a következőket mondta:

"A bizonyítékok eddig azt sugallják, hogy a halál után az első néhány percben a tudat nem semmisül meg. Az, hogy később elenyészik-e, nem tudjuk, de közvetlenül a halál után a tudat nem vész el. Tudjuk, hogy az agy nem képes működni, ha a szív már megállt. De a vizsgált esetekben úgy tűnik, hogy a tudat tovább működött legfeljebb három percig, amikor a szív már nem vert, bár az agy jellemzően 20-30 másodpercen belül leáll, miután a szív is leállt. Ez igen jelentős, mivel gyakran azt feltételezzük, hogy a halállal kapcsolatos tapasztalatok valószínűleg hallucinációk vagy illúziók, melyek a szív leállása előtt következnek be, vagy miután a szív sikeresen újraindult. De egyik élmény sem felel meg a 'valódi' eseményeknek, amikor a szív nem ver. Továbbá a vizuális tudatosság részletes visszaemlékezései ezekben az esetekben összhangban voltak az ellenőrzött eseményekkel."

A tudósok elismerik, hogy még mindig nem tudják, mi történik az emberi tudattal a halál után, de a konkrét vizsgálatok bizonyítékot nyújtanak arra, hogy tudatunk bizonyos részei képesek túlélni a testi halált követő első néhány percet, és azt követően elegendő tudatossággal bír, hogy valahogy megfigyelje a klinikailag halott testet és környezetét, miközben az újraélesztésre vár.

A kutatás egy tudományos nyom, hogy a tudat képes túlélni a klinikai halált, és bár az eredmény nem perdöntő, a tanulmány minden bizonnyal megnyitja az utat a test és a lélek közötti kapcsolat bővülő megértése számára. A tudomány és a lélek közötti szingularitási pont gyorsabban közeledik, mint valaha.
(forrás: ujvilagtudat.blogspot.hu)

Élet a halál után? - videó


2017. május 27., szombat

Táltosok barlangja (Az ecuadori Táltos-barlang)



„2007-ben Peruban teljesen felkészületlenül egy földalatti mesterséges barlangba kerültem egy kis falu polgármesterével és munkatársaival együtt, több száz méterre az Andok hegység alatt. Ez a döbbenetes élmény indított el kutatói utamon, hogy megismerjem azt a világot, mely eredetünket rejti, és amiről nem tanítanak a történelemkönyvek.”


Dél-Amerikában az Andok hegység alatt sok ezer kilométeres labirintusrendszer húzódik. Az ecuadori Tayos-barlang épített kapuján át egy ősi világba utazunk, melyre Móricz János felfedező bukkant a múlt század derekán.


E kapu egyike a néhány lejáratnak egy ismeretlen, mesterséges építésű földalatti világba, mely a Fémkönyvtár írásos lemezei mellett számtalan kulturális örökséget rejt, bizonyítva egy özönvíz előtti fejlett civilizáció létét.

Aranylemez, a Tayos barlangban talált kincsekből

Az ősi Amerika földjére a Csendes-óceánba süllyedt MU kontinensről menekült a kara nép, akik a mi Kara-pot, azaz Kárpát-medencénk névadói vagy az ősi ujgur Kara-kota birodalom alapítói. Ez ugyanaz az „úr”, maúr avagy Magúr népe, mint az óegyiptomi birodalomalapító Mada vagy Men népe, a „sumérok” méd utódai, akiket Indiában szakáknak, fehér-hunnak, heftalitáknak, madáknak, Új-Zélandon mauriknak, Amerikában karának, szalaszakának, szakszának, eskitusnak, urunak, mayának, de mi leginkább szkítáknak ismerünk.


E soknevű MAG-nép lelke ősidők óta tükröz egy „magos” isteni rendet, szellemében és nyelvében pedig őriz egy különleges tudást. E MAG-erő forrását, egy csodálatos óriás kristályt a tudósok fizikailag is megtalálták Földünk középpontjában. Ez az a MAG, mely a planetáris rendszer részeként közvetíti az isteni kozmikus energiát beavatottjaink, a naga-maga-mágus avagy Tatos-táltos papjaink által. Ők őrizték eredetünket, mely szervesen kötődik a Szíriusz-rendszerhez, ahonnan időnként Égi Mesterek jönnek segíteni MAG-feladatunkban, mely nem más, mint a legtisztább isteni erő, a Szeretet áramoltatása e téridőben is, a Föld nevű bolygón.



A barátság és közös szálak miatt a shuarok úgy döntöttek, megmutatják Móricznak szent helyüket. Napokig haladva a föld alatt, Móricz eljutott a legtitkosabb termekbe, ahol több különböző méretű, úgynevezett galériát látott, melyben több ezer arany és egyéb fémlemez sorakozott körben a falakon. A lemezek ismeretlen írással voltak teleírva, volt közöttük vésett, rovott, de a legtöbb azonban nyomott volt, ami sorozatkészítésre utalt. Ezt a csarnokot Móricz arany- vagy fémkönyvtárnak nevezte el, mert beavatói szerint is ezeken az arany lapokon ősi üzenet volt írva. Más termekben több ezer kő-, és kerámiaszobor volt, amelyek a legkülönfélébb embertípusokat ábrázolták furcsa ruházatban. A shuarok szerint mindezeket egy régi nép, a mi szóhasználatunkban egy ősi civilizáció mentette ide egy ősi kataklizma elől.



Életem talán egyik legnehezebb könyvét írtam meg teljesen váratlanul, minden előzetes terv nélkül. Igazából egy ideje már le akartam zárni az őstörténelem témakörét, hogy végre minden percemet alkotó módon is annak a világnak szenteljem, ami végül is elindított írói utamon, és aminek lelkiségében élek már jó ideje: a misztika, az emberi átalakulás-újjászületés, a kozmikus felébredés, Jézus és más korok Égi Mestereinek tanításai, vagyis Isten világának.

A barlang bejárata

Ám egy júliusi forró délutánon számomra is teljesen meglepő módon egy óvatlanul beengedett ötlet elkezdett önálló életre kelni és egy feladattá nőtt pillanatok alatt: tartozom Móricz Jánosnak azzal, hogy megírom a saját élményeimet, tanulásomat, felfedezéseimet, új őstörténeti látásomat, kutatásaimat, melyeket ő indított el bennem.

Erich von Däniken és Juan Móricz


Egy neki szentelt könyvben, tisztelegve és megköszönve az ő úttörő munkásságát, tegyem közzé az én saját gondolataimat róla, de úgy, ahogy ő szeretné: nem életét és az expedíciók részleteit boncolgatva, hanem sokkal inkább arról az ismeretlen, elzárt, elhazudott világról, amire kaput nyitott, aminek megismertetésére életét szánta, amikor hírt adott egy döbbenetes ecuadori barlangrendszerről és a benne talált ősi tárgyakról.



 
A történet másik fő szereplője Carlos Crespi Crossi szalézi szerzetes volt, aki 40 évig élt a shuarok között, akik hálából a pap köztük végzett gyógyítói és misszionáriusi munkájáért temérdek megdöbbentő tárgyat hoztak fel neki a barlangokból: arany és egyéb írásos fémlemezeket, valamint több ezer szobrot. E tárgyak jelentős részét ma a Banco Centralban őrzik, soha nem állították ki, mondván egy nem létező kultúra emlékeit nem lehet kiállítani 



Móricz személyét, életét, de legfőként elméletét, nem beszélve a sehová nem illő leletekről, az átlagember részéről ma is értetlenkedés, a „tudósvilág” részéről gúny övezi.


Részemről nem kívánok soha meggyőzni senkit semmiről, nem kínálok kőbe vésett elméleteket. De közzé teszem saját megélésemet, véleményemet úgy, ahogy Móricz és ez az egész „hihetetlen történet” az életem része lett. A legnagyobb hangsúlyt e könyvben arra helyeztem, ami Móricznak is a legfontosabb volt: egy nagy egészbe beleilleszteni a még mindig fellelhető ősiségünk mozaikjait.

Riport az ecuadori tévében magyarul, Móricz János és a Tayos-barlang

video

E könyv első részének alapja a 2010-es ecuadori Móricz-kutatásunk és helyszíni interjúsorozatunk, melyet munkatársammal, Istenes Győzővel együtt készítettünk.

video

A második részben abba az ősi világba kísérem, melyre Móricz szó szerint és átvitt értelemben is kaput nyitott nekünk. Feljegyzéseiben megtalálhatjuk az elsüllyedt MU-ra, Atlantiszra vonatkozó gondolatmorzsáit. Hitvallásában egyértelműen kimondja, hogy a Tayos-barlang és a temérdek egyéb ősi hagyaték – legyen az épített, avagy ma is élő emlékezet – az ember kozmikus eredetére utal, melynek kutatásának az életét szentelte.


Barátainak gyakran mesélte saját döbbenetes élményét a földalatti labirintusban, amikor „idegen” civilizáció jelenlétét érzékelte. Hasonló tapasztalásokról sokan beszámoltak a későbbi expedíciók tagjai közül is.


Az én életem egyik legnagyobb ajándéka volt, amikor 2007-ben teljesen váratlanul és minden előkészület nélkül egy kis perui falu polgármestere levitt egy földalatti mesterséges folyosórendszerbe az Andok alatt több száz méterrel. Nekem ezután nem lehetett kérdés, hogy tovább kell-e kutatnom, mi is a valóság ezen a Bolygón. Hisz mindazokról, amiket perui éveim alatt megtapasztaltam, megismertem, teljesen ismeretlen, sőt letagadott az emberek előtt.

Miben áll a Tayos-barlang valódi jelentősége?

Hogyan kötődhetnek mai európai népek Amerikához, sőt a csendes-óceáni térséghez?

Hogyan mutat kozmikus eredetre a Mag-népek történelme?

Mi is a magyarság és mit kell kezdenünk feltárt származásunkkal?

Ezekre a főbb kérdésekre próbálok válaszolni jelenlegi legjobb tudásom szerint.
 Purisaca Golenya Ágnes

(forrás:http://golenya-agnes.hu - juanmoricz.hu)

Móricz János küldetése Amerikában - Golenya Ágnes, Istenes Győző, Jakab István videó:

http://videa.hu/videok/emberek-vlogok/moricz-janos-kuldetese-amerikaban-lcnaskHMW3PfRSAr

  Turul-székely-magyar róvás jelek a Tayos barlangban talált kincsekből

Angyalok városa


Seth (Nicolas Cage) egy angyal, aki a holtak lelkét vezeti az öröklétbe. 


Még soha nem tapasztalta a halandó létet, nem tapintott és nem ízlelt még korábban. Az egyik kórházban egy napon megpillantja Dr. Maggie Rice-t (Meg Ryan), az ügyes és szépséges sebésznőt. Seth-nek hatalmában áll megmutatkozni Maggie előtt, de a lány túl misztikusnak találja a nem hétköznapi találkozást. Seth összeismerkedik az egyik pácienssel, Nathaniel Messingerrel (Dennis Franz), aki azt állítja, hogy egykor ő is angyal volt, de saját akaratából alászállott, és a halandók életét választotta. Seth nagy döntésre szánja rá magát, de a dolgok nem éppen úgy alakulnak, ahogy tervezte.
A teljes film itt:
http://videa.hu/videok/emberek-vlogok/angyalok-varosa-1998-film-1hCcgWzqwW6NWKvQ

Angyalok városa - Boldogság- részlet

video

Angyalok városa - Napkelte muzsikája- részlet

video

2017. május 26., péntek

4 államfő, akiket a megérzéseik vezéreltek



Mindenkinek vannak megérzései, csak sokan nem vesznek róluk tudomást. Pedig természetünknél fogva adott a képesség, hogy meghalljuk a belső hangunkat, amely néha szabályosan üvölt, hogy mit ne vagy éppen mit tegyünk meg. Nem kivétel ez alól a most következő négy államfő sem.


Abraham Lincoln (1809–1865)

Az Egyesült Államok 16. elnökének egész életében jelen volt a természetfeletti. Fontos döntéseit álmok, látnokok és spiritiszta szeánszok segítségével hozta meg. Egyesek szerint az amerikai rabszolgák 1863-as felszabadítása egy fiatal médium, Nettie Colburn Maynard által jöhetett léte, aki túlvilági üzeneteket közvetített Lincolnnak a felszabadítás fontosságáról.

Lincoln felesége Mary Todd is gyakran részt vett a szeánszokon. Egyszer a testőrével együtt felmászott egy zongorára, ami csodálatos módon felemelkedett, s addig lebegett, amíg a médium által játszott darab nem fejeződött be.


Lincolnak is meg voltak a maga különleges megérzései. Két héttel az ellene elkövetett merénylet előtt megálmodta 1865. április 14-én bekövetkezett halálát.

„Álmomban döbbenetes csend vett körül, de távolról halk zokogás hallatszott, mintha többen sírnának. Felkeltem, és addig barangoltam az épületben, amíg eljutottam a keleti teremhez. Egy ravatalt láttam, amelyen egy temetésre előkészített holttest feküdt, körülötte pedig katonák álltak díszőrséget. Megkérdeztem az egyik őrt, hogy ki halt meg a Fehér Házban. Az elnök – felelte az egyik katona. – Meggyilkolta egy merénylő. Ekkor az egész tömeg hangos sírásban tört ki, amelyre felébredtem.”

Ezeket mondta Lincoln három nappal azelőtt, hogy egy merénylő golyója végzett volna vele egy színházi páholyban. Az elnök holttestét később a Fehér Ház keleti termében ravatalozták fel, pontosan úgy, mint a baljóslatú álomban.

William Lyon Mackenzie King (1874–1950)

A kanadai államfő szintén hitt a túlvilág erejében. A naplójából is az derül ki, hogy hitt abban, hogy elhunyt politikusok szellemei állnak kapcsolatban vele. Amikor látogatást tett Angliában, a legfelkapottabb médiumokkal konzultált, közöttük Geraldine Cummins-szal, aki szellemek által irányított írásaival vált híressé.


Franklin Roosevelt (1882–1945)

Az amerikai elnök is ugyancsak gyakran látogatta a „washingtoni látnok” néven ismert Jeane Dixont, akinek asztrológiai tapasztalatait Ronald Reagen (1911–2004) későbbi elnök felesége, Nancy szintén rendszeresen igénybe vette.


Winston Churchill (1874–1965)

A brit miniszterelnök is állította, hogy több ízben is a megérzései mentették meg az életét. Még politikus karrierje előtt haditudósítóként dolgozott, és 1899-ben fogságba esett a Dél-Afrikában zajló második búr háborúban. Bár sikerült elmenekülnie, ám a vidéket nem ismerte. A megérzésére hallgatott, amikor egy brit polgárhoz kopogtatott be, hogy menedéket kérjen éjszakára. Pár nappal később tudta meg, hogy a környék összes többi házában üldözői kezére adták volna.

Churchill az első világháborúban több hónapig szolgált a Királyi Skót Lövészek egyik zászlóaljának parancsnokaként. Egy alkalommal úgy érezte, mintha egy láthatatlan kéz akarta volna kihúzni a lövészárokból. Jól is tette, hogy hallgatott a megérzésére, különben telibe találta volna a gránáteső.


1940-ben pedig éppen három minisztert látott vendégül a Downing Street 10. szám alatt. Már elkezdődött egy légitámadás, de a vacsora folytatódott, amikor Churchill egy hirtelen érzettől vezérelve felállt az asztaltól, és a konyhába sietett. Ellentmondást nem tűrő hangon kiparancsolta a személyzetet a helyiségből, majd visszatért az étkezőbe, és vendégeit is az óvóhelyre terelte. Három perc elteltével bombatalálat érte a ház hátsó részét, porig rombolva az ebédlőt és a konyhát.

1941-ben újabb robbantást élt túl Londonban, mikor is a légelhárító egységeknél tett látogatása után visszatért az autójához. Már nyitották is neki a bal oldali ajtót, ahol szokása volt ülni. Ám akkor a kivételes alkalomkor jobb oldali ülést választotta. Pár perc múlva az autó közelben felrobbant egy bomba. A légnyomás ereje két kerékre emelte a kocsit, de a másik oldalon ülő miniszterelnök súlyának hála szinte azonnal visszabillent az útra. Mikor felesége otthon megkérdezte, miért döntött úgy, hogy nem a megszokott helyére ül, az elnök ezt válaszolta:

„Amikor kinyitottam a kocsi ajtaját, egy ismeretlen hang felszólított, hogy üljek át a kocsi jobb oldalára. Úgy éreztem, az őrangyalom azért oltalmaz, mert igazságos ügyet szolgálok.”

(forrás: Wadolowska Balogh Orsolya – noiportal.hu-http://rejtelyekszigete.com)

video

2017. május 25., csütörtök

Az "emberfeletti" képességekkel rendelkező szerzetesek a tudósok előtt is bizonyítják, hogy mindenkiben megvan ez a készség



Az "Élet a Himalája mestereivel" című könyvében Szvámi Ráma a következőket írja:

"Sohasem láttam még embert, aki nyugodtan tudott volna ülni nyolc-tíz órán keresztül anélkül, hogy szemhéja megrezzent volna, de az ifjú mester nagyon különös ember volt. Meditációi során mintegy hetven centiméterrel a föld felett lebegett. Zsinórral mértük le a távolságot, amit később egy mérőléchez viszonyítottunk. Szeretném azonban világossá tenni, hogy - amint arról már korábban is szót ejtettem - a levitációt nem tartom szellemi gyakorlatnak. A levitáció esetében a pránájáma egy haladó gyakorlatáról van szó, melynek során a bandhákat (elzárásokat) alkalmazzák. Aki ismeri a tömeg és súly közti kapcsolatot, megértheti, hogy a levitáció lehetséges, de csak hosszas gyakorlás után. ...


Hatalmában állt, hogy az anyagot annak egyik formájából egy másikba változtassa át, például hogy egy szikladarabot kockacukorrá változtasson. Másnap reggel egyre-másra efféle dolgokat mutatott nekem. Azt mondta, hogy érintsem meg a folyóparti homokot, mire a homokszemek mandulává és kesudióvá változtak. Már korábban is hallottam erről a tudományról, és ismertem alapvető elveit is, de nemigen hittem az ilyen történetekben. Nem tanulmányoztam ezt a területet, de tökéletesen tisztában voltam fő szabályaival."

A levitáló nepáli szerzetes- videó

video

Számos ősi tanítás azt mondja, hogy az emberek képesek arra, hogy különféle technikák révén rendkívüli hatalomra tegyenek szert. Néhány ilyen technika, a sziddhi néven ismert jóga hagyomány (szanszkritul "tökéletességet" jelent) közé tartozik a meditáció, a statikus tánc, dobolás, imádkozás, böjt, pszichedelikus játékok stb.

A buddhizmusban például a fejlett erők megléte könnyen felismerhető. Valójában Buddha elvárta tanítványaitól, hogy képesek legyenek elérni ezeket a képességeket, de azt is, hogy azok ne zavarják meg őket.

A Michigani Egyetem Buddhista és Tibeti Tanulmányok professzora, Donald Lopez Jr. így írja le a Buddhának tulajdonított számos képességet:

"Ezzel a megvilágosodással úgy gondolták, hogy mindenféle természetfeletti hatalommal rendelkezik, beleértve a teljes tudást minden saját korábbi életéről és más lényekéről, a képességet, hogy ismerje mások gondolatait, a képességet, hogy megduplázza önmagát, a képességet, hogy a levegőbe emelkedjen és ezzel egyidejűleg tüzet és vizet lőjön ki a testéből.

Bár nyolcvanegy éves korában átment a nirvánába, élhetett volna 'egy eonon keresztül vagy annak a végéig,' ha csak erre kérik."

Napjainkban több tanulmány is született a parapszichológia területén, amelyek statisztikailag szignifikáns eredményeket hoztak.

Letölthető, egymás után áttekinthető folyóiratok és cikkek listája a pszichés jelenségekről szóló tanulmányokról, amelyek többnyire a 21. században jelentek meg, a következő oldalon érhetők el.


A Harvard és a himalájai szerzetesek

A Harvard orvosprofesszora Herbert Benson és kutatócsoportja a Himalája hegységben élő szerzeteseket tanulmányozta, akik 17 fokkal képesek voltak megemelni az ujjaik és a lábujjaik hőmérsékletét. Még mindig nem ismert, hogy a szerzetesek hogyan képesek ilyen hőt termelni. (1)

A kutatók haladó meditálókat is tanulmányoztak Szikkimben, Indiában, ahol meglepődve észlelték, hogy ezek a szerzetesek 64 százalékkal képesek csökkenteni az anyagcseréjüket.

1985-ben a Harvard kutatócsapata készített egy videót a szerzetesekről, akik hideg, nedves lepedőket szárítottak meg egyedül a testük hőjével. Azok a szerzetesek, akik a Himalája 4500 méter magas hegyeiben éjszakákat töltenek el, szintén nem ritkák.

video

Ezek valóban figyelemre méltó képességek, és a tudomány már nem először tanulmányozza azokat az embereket, akik rendkívüli dolgokra képesek. Ma már az is egyre inkább elismert tény, hogy tudatossághoz kapcsolódó tényezők befolyásolhatják az autonóm idegrendszerünket, ami egyértelműen jelzi, hogy a tudat képes befolyásolni a biológiánkat.


Az alábbi dokumentumfilm bemutatja, hogy évekig vizsgáltak buddhista szerzeteseket laboratóriumokban, hogy megfejtsék szellemi képességeik titkait.

(forrás:ujvilagtudat.blogspot.hu)

Szerzetesek a laboratóriumban- videó

http://videa.hu/videok/emberek-vlogok/szerzetesek-a-laboratoriumban-BvGMXWzWojz3Ck8I

2017. május 24., szerda

A tudomány mentette meg a lelkemet a vallástól



A vallások egy szűk nézőponton keresztül azt tanítják, hogy Isten teremtett mindent. 


Közben el akarják hitetni velünk, hogy nem is kell ezen tovább gondolkodnunk, mert ez az abszolút igazság. 

De mi történik, ha felnézünk az égre és megpróbáljuk megérteni annak a végtelenségét és felfoghatatlanságát, amiről a vallások azt mondják, hogy vegyük tudomásul annak létezését, de nincs mit rajta tovább gondolkodni. 

Pedig igenis van értelme kérdéseket feltenni. 

Mert ahogy a tudomány fejlődik, egyre több kérdést kell feltennünk és megválaszolnunk, ha mint emberiség egyszer meg akarjuk érteni, hogy mi a létezésünk értelme, hogy mekkora kiterjedésű a világmindenség és hol foglalunk helyet ebben a valóságnak nevezett csodában. 

Mindez persze továbbra sem zárja ki egy Teremtő létezését, aki egészen biztosan hosszasan gondolkodott azokon a kérdéseken, melyeknek felszínét éppen csak elkezdtük kapirgálni.

(forrás:ujvilagtudat.blogspot.hu)

video

2017. május 23., kedd

Mi kell ma az embereknek?


Elég érdekes világot élünk. Mindenki rohan, felfoghatatlan mennyiségű információ ömlik ránk pillanatonként, a valóság érzetét keltve, miközben a média soha nem irányította a gondolkodást ilyen mértékben. Tele van minden hír nyomorral, háborúval, tragédiával, és izgalmat ezeken kívül csak a celebek világa okoz.

Ez sodor mindenkit magával, aki hagyja.
De vannak néhányan akik megállnak ennek az őrületnek a közepén, felismerve, hogy nem ezt akarják.
De akkor mit?


Hol vannak az értékek, amikhez igazodni lehet, amik megszabják a mértéket, és utat mutatnak a hogyan továbbra?

Egyáltalán kell még valakinek a művészet, mikor kenyérgondjai vannak? A rengeteg napi probléma, stressz után, a legtöbb ember nem akar mást, csak hogy békén hagyják.
De hol van a kiút?

Erről beszélgettünk PÁLFALVI DOROTTYA íróval

emtévé: Elég sokan látják, hogy ezek a folyamatok a világban nem vezetnek sehova, de nem látják, hogy merre kellene menni, ezért inkább a túlélésre koncentrálnak.

Pálfalvi Dorottya: Ezzel csak az a probléma, hogy a túlélés, és az élet, nem azonos fogalmak. Minden élőlény igyekszik, életösztönétől vezérelve túlélni egy életveszélyes helyzetet, de ez csak egy adott ideig tartó helyzetre igaz, és nem folyamatosan fenntartható állapot. Az élővilág alapvetően dinamikus létre van kódolva, amit legelemibb szinten az életösztön és a szexuális ösztön vezérel, de még ösztön szinten is hozzátartozik a létezés örömének a megélése, és a játék. Az ember az egyetlen élőlény a Földön, aki tarthatatlan stresszhelyzeteket konzervál, és évekig létezik benne. Persze ezt nem lehet büntetlenül, mert fizikai lényként ebbe előbb-utóbb mindenki belebetegszik.

emtévé:Ma nagyon sokan fordulnak a spiritualitás felé, és mindenféle gurutól, szellemi vezetőtől várják a megoldást az életükre.

Pálfalvi Dorottya: Semmit sem lehet kívülről megoldani. Az ember a saját problémáit, konfliktusát csak saját maga oldhatja meg. Segíteni persze lehet benne kívülről. A válsághelyzetek túlélésében szerepe van a barátoknak, gyógyítóknak, és hatalmas szerepe lehet egy jól működő közösségnek, ami erőt ad az éppen lelkileg és fizikailag legyengült embernek. De változni, változtatni egy nem kívánt helyzeten, mindenkinek magának kell, ahogy megszületni és meghalni is. Én azt látom a legnagyobb problémának, hogy a legtöbb ember kívülről várja a segítséget, ráadásul úgy, hogy semmit sem hajlandó tenni saját magért. A világtól annyit kapunk vissza, amennyit az Univerzum asztalára helyezünk. Aki nem ad semmit, az nem várhatja el, hogy áramlik felé számolatlanul a segítség. Az ember összetett lény. Testből, lélekből és szellemből áll. Sokan azt hiszik, hogy ha csak a testük fenntartásával vannak elfoglalva, akkor mindent megtettek magukért. Pedig ez nem igaz. A test táplálása mellett a lelket és a szellemet is folyamatosan táplálni kell. Amit nem táplál magában az ember, az elsorvad.

emtévé: Mikor van erre szerinted ideje valakinek, aki állandó rohanásban éli az életét?

Pálfalvi Dorottya: Idő arra van, amire akarod, hogy legyen. Mindenkinek van egy fontossági sorrendje, és a szerint osztja be az idejét. Aki saját magát nem tartja fontosnak, az magára nem fog időt áldozni. Enni azért eszik, mert különben meghalna. Csak azzal nem számol, hogy ha a lelkét és a szellemét nem eteti, akkor a lelke és a szelleme el fog sorvadni, és a végén már nem lesz belőle más, mint egy biorobot. Igaz, akkor ezt már nem biztos, hogy érzékelni fogja.

emtévé: Mivel tudja magát egy ember egyensúlyban tartani?

Pálfalvi Dorottya: Szerintem azzal, ha önmagát egy komplex lénynek tekinti, és törődik a szükségleteivel. A művészetet ma egy a valóságtól nagyon különböző “úri huncutságnak” állítják be, aminek a befogadása megterhelő és különben is szükségtelen. Valójában a művészet nem más, mint alkotás, legbenső lényünk, ha úgy tetszik Istenmagunk megélése, a teremtő erőnk kifejezése, ami minden egyes emberben ott szunnyad, még ha nem is tud róla. Van akiben ez a teremtő erő fejlettebb, vagy nagyobb tehetséggel bír, ezek az emberek képesek arra, hogy a többiek lelkét és szellemét feltöltsék energiával, örömmel. A régi korokban a tehetséges emberek megbecsült tagjai voltak a közösségnek, mert mindenki tisztában volt vele, hogy a szellemi energia ugyanolyan értékes, mint a fizikai erő. Leegyszerűsítve, ha nincs ötlet, nincs mit megvalósítani. A szellem mindig a cselekvés előtt jár. Nem lehet másként, minden munkát megelőz a terv, hogy mit fogunk csinálni. Vagy a mi tervünk, vagy a másé, de terv nélkül nincs cselekvés. Még a céltalan bóklászás is egy terv megvalósulása.

emtévé: Mi kell ma az embereknek szerinted?

Pálfalvi Dorottya: Ugyanaz, ami száz, meg ezer éve, tiszta levegő, tiszta víz, vegyszermentes étel, jó szó, szeretet, az alkotni vágyás, és a játék öröme. Ezek a létezés feltételei, nem a túlélésé. A túléléshez elég egy kis ennivaló, és a félelem hajtóereje. De mint mondtam, ez nem a végtelenségig fenntartható állapot. Az emberek legtöbbször a könnyű ellenállás felé mennek, de ez egy hazug irány, ami kényelemmel kecsegtet, és éppen emiatt a kényelem miatt, kizárja a fejlődés lehetőségét. A lepke ha nem egyedül jön ki a bábból, nem fog tudni repülni. Ahhoz, hogy életképes maradjon, gyötrődnie kell, és ereje fölötti energiát mozgatnia önmaga érdekében. Ha ezt egy pillangó ösztön szinten érzi, tudja, akkor az embernek is kéne tudnia.

emtévé. Az emberek elvesznek a rengeteg információ között. Hogy lehet ebben szerinted kiigazodni?

Pálfalvi Dorottya A tudás hatalom és értékes kincs. De kérdés mit nevezünk valódi tudásnak. Nálam fontossági sorrendben az első helyen a Föld, a természet, az állatok ismerete áll. Ez mind segít önmagunk megismerésében, ami létezésünk alapfeltétele. Ez az a tudás, amit itt a Földön senkinek sem lehetne figyelmen kívül hagyni, mert tudatlanságával hatalmas károkat okoz és nemcsak a szűk környezetében, hanem globális szinten. A lexikális tudás lehet látványos megnyilvánulás adott helyzetekben, de a természet megismeréséhez szükséges tapasztalati tudás semmivel sem pótolható. Tudom viccesen hangzik, de a művészet, az alkotás és a földdel való napi szintű foglalatosság szervesen összetartozik. Még évekkel ezelőtt elindítottam egy előadás sorozatot, ami a KERTEK ÉS LELKEK MŰVELÉSE címet kapta, nem véletlenül. A kert fizikai és átvitt értelemben lelkünk tükre. Amilyen a kerted, olyan a lelked. Ha elültetsz egy magot, az kikel a kertben és a lelkedben is. Hogy mekkorára nő, és hoz-e virágot, termést, újabb magot, az rajtad múlik, azon mennyit foglalkozol vele, mennyi szeretetet teszel bele. Élhető világban akarunk létezni? Akkor rajta, teremtsünk élhető világot magunk körül!

( forrás:http://madartelevizio.hu)

Vindornyalaki beszélgetés Pálfalvi Dorottya íróval-Weidinger Beáta

video

2017. május 22., hétfő

A meditáció képes újrarendezni az agyat és megváltoztatni a szerkezetét!



A segítségével nem egy orvosilag jól dokumentált esetben gyógyultak fel stroke-ot kapott betegek. A meditációs folyamat során bámulatos módon új idegsejtek jönnek létre, a tudomány korábbi álláspontját meghazudtolva.


A meditációról eddig is sokan tartották, hogy képes olyan folyamatokat elindítani az agyban, amire a tudomány jelenleg még nem áll készen, és nem tudja megmagyarázni, de mégis működik, és szemmel látható, érzékelhető az eredmény.

Először az 1950-es években vetették fel ennek az egésznek a tudományos alapjait, amikor is egy Donald Hebb nevű pszichológus arról írt, hogy ha két idegsejt nyúlványai elég közel vannak egymáshoz, az bizonyos anyagcsere változásokat indíthat el, melyek új idegpályák létrejöttét stimulálhatják.

Ez gyakorlatilag annyit tesz, hogy az agyunk képes újjászületni, újrarendeződni, legalábbis egy bizonyos értelemben. Az agyunkról ugyanis sokáig úgy gondolta a tudomány, hogy nem keletkeznek benne felnőttkor után új idegsejtek.

Ma már egyre több tudományos bizonyíték szerint keletkezhetnek egyes esetekben új idegsejtek, új idegpályák, amik azt mutatják, hogy az agyunk egyes helyzetekben képes megújulni, lényegében újjászületni.


Paul Bach-y-Rita volt egyike az első modern idegtudósoknak, aki saját édesapja betegségéből inspirálódva dolgozott ki hatékony módszert a stroke-ban szenvedő beteg kezelésére.

Paul tudta, hogy a meditáció hatékonyságáról rengeteg ősi, védikus dokumentum maradt fenn, melyek igazolják a feltételezéseket. Rengeteg lebénult, gyakorlatilag agy halott beteget képes volt felfejleszteni egy élhető életet élő ember állapotára a meditációs agyi technikákkal.

Az volt a feltételezése, hogy a vérellátási zavar miatt károsodott agyi területek funkcióját majd átveszik az egészséges agyállomány idegsejtjei, és valami hasonló folyamat zajlott le.

Speciális gyakorlatok rendszeres ismétlésével édesapja mozgás- és beszédzavara majdnem teljesen helyreállt, ez pedig akkoriban komplett orvosi csodának számított.

A keleti bölcsekkel kapcsolatos védikus iratok, történelmi feljegyzések is rendre említenek olyan eseteket, amikor szerzetesek olyan sérülésekből, agyi demenciából "jöttek vissza" a meditációs technikák segítségével, melyeken még ma sem tud segíteni a tudomány.

Ha szükség van rá, az agy bizonyos régiói, vagy egésze újjá szerveződik, új hálózatok kialakulása, sőt új idegsejtek létrejötte révén. Ez utóbbi folyamatot neurogenesisnek hívják és forradalmi felfedezésnek számít az idegtudományokban.


Rejtély, hogy az ősi időkben a szerzetesek és más népcsoportok szentjei hogyan voltak képesek szert tenni ilyen tudásra, de minden bizonnyal tisztában voltak vele, és annak hatásaival, mivel a jelek szerint rendszeresen alkalmazták.

Az ősi orvoslás tanai rengeteg mindenről írnak, amit a modern tudomány csak nemrégiben fedezett fel – újra. Vajon ezek az ősi tanok, és módszerek lehetnének minden betegség gyógyításának kulcsa is?
(forrás:avilagtitkai.com)

Mi a meditáció valójában? - Gunagriha- videó

video

2017. május 21., vasárnap

Hatodik érzék /The Sixth Sense/



Cole (Haley Joel Osment) hatéves, és rémálmok gyötrik. Éjszakáit és nappalait olyan lények népesítik be, akiket csak ő lát.


A lények szólnak hozzá, megérintik, kérésekkel bombázzák: Cole látja a halottakat. Malcolm Crowe (Bruce Willis) gyermekpszichológus. Egy korábbi kezeltje hasba lövi, és ő az eset után más városba költözik: nehezen nyeri vissza korábbi önmagát, felejteni próbál. 


Cole csak benne bízik: senkinek nem beszélhet arról, amit lát, de a férfival lassan megértik egymást.

Hatodik érzék / A titok -részlet - videó

video

Ám mégsem biztos, hogy a pszichológus meg tudja menteni a kisfiút, a halottak ugyanis egyre követelőzőbbek. Valamit akarnak a gyerektől.
Teljes film itt:


A hatodik érzék nem csak mítosz

Déja vu, megérzés, telepátia, furcsa, megmagyarázhatatlan kapcsolatok és történések: miért gondoljuk, hogy a léleknek vagy az agyhullámoknak nincs energiájuk?

A híres film után a Hatodik érzékről jó eséllyel mindenkinek a szellemek jutnak az eszébe, de nem kell ilyen messzire merészkedni. De tény, hogy az öt fő érzékszervünk mellett, melyek a látás, hallás, szaglás, ízlelés és a tapintás, van még valami, aminek nincs neve, ezért csak úgy emlegetjük, hogy a hatodik érzék. Ezáltal materiálisan meg nem fogható, csupán csak spirituálisan érzékelhető dolgok jutnak el hozzánk. 

De hogy hogyan?

Mivel általában váratlanul és előzmény nélkül törnek ránk ezek az érzések, nehéz őket megragadni és vizsgálni. Van, hogy tízévente érkezik egy megmagyarázhatatlan intuíciónk, ám olyan is van, amikor naponta többször: ez elsősorban attól függ, mennyire vagyunk nyitottak, vagy életünk éppen melyik periódusában vagyunk.

Agyunk rengeteg információt fogad be, melyeknek jelentős része nem tudatosodik, azaz nem tudjuk, hogy éppen valamiféle inger bombáz minket. Ha szeretnénk, hogy ezek az ingerek megtaláljanak és segítsenek minket utunkon, akkor meg kell tanulni felismerni és befogadni őket. Csendesedjünk el olykor, s figyeljünk befelé, hogy meghalljuk, amit érzünk, amit üzen nekünk az univerzum. Segíthet, ha rendszeresen meditálunk, akár csak öt percet is naponta, lényeg az elmélyülés, a nyitottság és a figyelem. Minden kósza gondolatot „kapunk” valahonnan, nem a semmiből jönnek. Sokat segíthet még, ha az ébrenlét és az álom közti szűk mezsgyén figyelünk, hiszen az egy egészen különleges állapot, amikor záródik a racionális része az agyunknak, s útjára indulnak az álmok.
(forrás: ridikul.hu)

Élve temették el!



Az olasz Camerini egyetemen,a víg kedélyű pszichológiaprofesszor,Dr.Giuseppe Stoppolini okkultizmusról tartott előadásai voltak a legnépszerűbbek.1950 szeptemberében az egyik előadáson bemutatta hallgatóinak Maria Boccát.


A hölgy transzba esett,és mindannyiuk számára megdöbbentő dolgokat közvetített.Maria a transzállapotban olyan elhunyt férfiak és nők hangján beszélt,akik a jelenlévők előtt is ismertek voltak.A szeánsz vége felé egy ismeretlen hangon szólalt meg, kérte, legyenek hozzá könyörületesek és hallgassák meg.

A következőket mondta: Rosa Menichelliként születtem.Amikor meghaltam a Rosa Spadoni nevet viseltem,de azóta már a férjem is meghalt.Mindketten a Castel-Raimondo temetőben vagyunk eltemetve,Camerinótól néhány mérföldnyire.Csak azt kérem önöktől,hogy segítsenek embertársaikon, nehogy a velem történtek másokkal is megessenek.A halotti anyakönyvi kivonat kiállítása után két nappal mély kómában feküdtem. Kivittek a temetőbe és elevenen eltemettek.


Minden hallgató szó nélkül ült a döbbenettől, Maria pedig ájultan esett össze.A következő napon Dr. Stoppolini utána nézett,s valóban létezett egy Rosa Spadoni nevű hölgy,aki 1939 szeptember 4-én halt meg a camerinói közkórházban.Két nappal később a Castel-Raimondo temetőben vettek tőle végső búcsút.Mivel már egyetlen rokona sem élt,senki nem tiltakozott a holttest exhumálása ellen.1950 szeptember 13-án kis csoport gyűlt össze Rosa sírja körül. Dr.Stoppolinin és az általa felfogadott két munkáson kívül jelen voltak még orvos-patológusok a camerinói egészségügyi bizottságtól,három köztisztviselő,akik az olasz kormányt képviselték,és egy fényképész is.

Egy órányi ásás után előbukkant a koporsó,és Dr.Stoppolini maga állt a gödörbe, hogy felemelje a tetejét.A benne talált csontváz a hátán feküdt,koponyája balra fordult.Bal karja felfelé hajlott,ujjai a szájüregbe préselődtek.Térdeit felhúzta,mintha erővel próbálta volna felnyomni a koporsó fedelét.

.Még ennél is szörnyűbb látványt nyújtottak Rosa körmének párhuzamos kaparásnyomai,ahogyan megpróbált kimenekülni a koporsóból.

A patológusok a következő nyilatkozatot tették közzé:
”Az ,hogy Dr.Stoppolini hogyan jutott információi birtokába, nem lényeges. Egyet kell értenünk vele abban, hogy Rosa Spadonit kómás állapotban temették el,amikor az élet jeleit nem lehetett észrevenni. Az asszony a koporsóban tért magához,ahol már senki nem tudott segíteni rajta.”
(forrás: index.hu)

video